Jegyzet
A Vízöntő jegyében
2012-12. szám / IM
A borvacsora műfaj 8-10 évvel ezelőtt jött divatba, pályája üstökösként ívelt fölfelé, és azóta is ott maradt a csúcson. Magam csak ritkán vetődöm el egy-egy ilyenre, és ilyenkor mindig megállapítom, hogy tényleg milyen jól kitalált kis konstrukcióról van szó. Sűrűbben kéne járni…
Legutóbb az amúgy is kedvelt Borssó Bisztróban (V., Királyi Pál utca) volt lehetőség az általam ugyancsak igen nagyra értékelt Merfelsz Pincészet borait megkóstolni a hozzá illő ételsor mellé. Az ilyen estek legnagyobb előnye az, hogy jelen van maga a borász, másfelől a séf már jó előre gondosan összeállítja a menüsort, így nem kell sötétben tapogatózni, hogy mit mihez fogyasszunk. A mostani borvacsorán mindez gördülékenyen működött. Merfelsz Gábor időről időre röviden magához vette a mikrofont és megosztott pár gondolatot aktuális boraival kapcsolatban, a közbülső időben pedig járt-kelt az asztalok között.
A konyha és a felszolgálók pedig tették a dolgukat, egy-két valóban különleges fogást is produkálva. A csúcspont is jól komponált pillanatban érkezett el, a cabernet jus-vel tálalt „sertésszűz Wellington” kiemelkedő főételnek bizonyult, a hozzá kínált 2009-es Doppio pedig nagyszerű és emlékezetes tételként kísérte a fogást. Meg kell emlékezni még a sütőtökös ricottával töltött ravioliról is. A házilag készült friss tészta és a gazdag töltelék szépen harmonizált a Petite Tsokoláta (2011) fantázianevű borral. A borsor egyik legemlékezetesebb darabja – legalábbis számomra – mégis a 2011-es Vízöntő volt. A világ- és helyi fajták házasításából született bor egészen egyedi ízvilágú, egyfelől a merlot és a cabernet franc, másfelől kékfrankos és zweigelt küzdenek szép harmóniában az összhatásért. Bár, mint a borász kajánul megjegyezte, óva intették attól, hogy bármi vízzel kapcsolatos nevet adjon valaha is bármelyik borának… | hirdetés
 |
|
Borssó Bisztró,
Merfelsz borvacsora
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
