Junior Prima 2011
Wagnertől Wagnerig
2012-11. szám / Pavlovics Ágota
Wagner Csaba harsonaművésszel akkor beszélgettünk, amikor főzeneigazgatója, Daniel Barenboim 70. születésnapját ünnepelte a világ. A zongoraművész-karmester két évtizede áll a Berlini Operaház és a Staatskapelle Berlin élén. Wagner Csaba pedig immár hat éve egyetlen magyar tagja a rangos zenekarnak. A muzsikust a Berlinig vezető útról, valamint legközelebbi terveiről kérdeztük.
Hol kezdett zenélni és miért éppen a harsona mellett tette le a voksát?
W. Cs.: Korán kialakult bennem a rézfúvós hangszerekhez való vonzódás, de gyerekként még nem voltak terveim a zenével. Trombitával kezdtem, de a kürt sem volt ellenemre. Azt is mondhatom, véletlenszerű, hogy a harsona lett a hangszerem, ugyanis nem volt harsonás az iskolai zenekarban. Aztán, ahogy kamaszodtam, a fizikai adottságaim is a harsona felé toltak. Magas voltam, hosszú karokkal, ami előny a harsona megszólaltatásánál. Ma, felnőtt fejjel már tudom, mindez nem hozott volna eredményt, ha nem találkozom Szilágyi Istvánnal, aki vasmarokkal tartott. Tanáraimnak köszönhetem azt, hogy eljutottam oda, ahol most tartok. Szilágyi István szigoránál talán csak az hatott rám erősebben, ahogy megszólaltatta a hangszerét. Belefújt a kürtbe és olyan hangokat varázsolt elő belőle, amelyek többet mondtak bármely szónál. Ellenállhatatlan volt a játéka. Sokat köszönhetek Papp Zsuzsa néninek, a szolfézstanáromnak is, aki a Kodály-módszer követőjeként élvezetessé tette számomra a tanulást.
Viszonylag korán kiválasztották egymást a hangszerével, innen már egyenes út vezetett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolába?
W. Cs.: Igen, a konzi kézenfekvő választás volt. Azokban az években sok zenei hatás ért. Elragadtatva hallgattam a muzsikusokat lemezen vagy élőben a Zeneakadémián, de úgy éreztem, hogy ez nem az én világom. Aztán megtörtént a nagy találkozás. Az Operaházban Wagner Siegfriedjét láttam, és rögtön tudtam, ez az, amit kerestem. A wagneri operákban komoly szerepet kapnak a rézfúvós hangszerek, diadalmas szólamaik lebilincselőek, határozott jelenlétük erőteljes. Megvettem az összes Wagner-operát és koncertszerűen hallgattam őket. Ezzel párhuzamosan rendszeresen jártam a zeneakadémisták koncertjeire is.
Aztán sebesen követték egymást az események. Főiskola, versenyek, mesterkurzusok, a Magyar Állami Operaház zenekara.
W. Cs.: Valóban, mindez gyorsan történt. Sokat köszönhetek tanáromnak, Hőna Gusztávnak, aki a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának szólóharsonása és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. Példaképeim sorát professzoraimmal folytatom: Avar Antal, Steiner Ferenc és Fejér András jelentős hatással voltak a pályámra. Öröm volt számomra, hogy részt vehettem Armin Bachmann vagy Edgar Manyak mesterkurzusain. Ami pedig az Operaházat illeti, amikor beléptem, rémesen izgultam. Aztán ahogy jöttek a szebbnél szebb munkák, a már említett Wagner-operák, Verdi, Puccini vagy Petrovics Emil művei, beletanultam. | hirdetés
 |
|
Hat éve Európa egyik legjobb zenekarának tagja. Milyen volt a jót még jobbra váltani?
W. Cs.: Nehéz. Amikor elnyertem a posztot, nem tudtam németül, egyedül voltam Berlinben, nem volt könnyű beilleszkednem. Aztán egyre több segítséget kaptam az itt élő németektől és magyaroktól is. Persze nem kis izgalom volt bennem, amikor elkezdtem a zenekarban dolgozni, éppen úgy, mint annak idején a budapesti Operában.
Milyen feladatok várják a közeli jövőben?
W. Cs.: Szerencsére rengeteg a dolgom. A zenekarral estéről estére remekműveket játszhatok – például ma este A kékszakállú herceg vára van műsoron –, és csodálatos karmesterekkel dolgozom. Dvorák VIII. szimfóniáját Fischer Iván vezényelte, akire gyerekkorom óta felnézek. Megtiszteltetés Zubin Mehta, Sir Simon Rattle, Alan Gilbert, Pierre Boulez, Andris Nelsons irányítása alatt dolgozni, Berlin mellett a Milánói Scala, a Hamburgi Állami Operaház vagy a Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusaival zenélni. Tanítok is, és 2013-ban Európa-szerte lesznek szólókoncertjeim. Lemezfelvételt is készíthettem. Duvrovay László szólóművei kerültek fel két lemezre. Olyan műveket játszhattam lemezre, amelyeket előttem még senki sem játszott. A felvételek készítése még a bakelitkorban kezdődött, büszke vagyok arra, hogy az összkiadásnál az „i”- re én tehettem fel a pontot.
NévjegyWagner Csaba 1980-ban született Szentendrén. A helyi Vujicsics Tihamér Zeneiskolában kezdte tanulmányait. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumot a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem követte. Számos díjat nyert, a teljesség igénye nélkül: 2001-ben I. díjat kapott a Balogh-Zilc Harsona- és Tubaversenyen. Különdíjas lett a 7. Nemzetközi Rézfúvós Kamaraversenyen Passauban. 2003-ban Helsinkiben I. díjas lett a Nemzetközi Harsona Szövetség Harsonakvartett Versenyén és az 5. Philip Jones Nemzetközi Rézfúvós Kamaraversenyen. I. díjas lett a 4. Jan Koetsier Nemzetközi Harsonakvartett Versenyen Münchenben és a 3. Jeju-i Nemzetközi Harsonaversenyen Dél-Koreában. Az 1999-ben létrejött Budapest Corpus Harsonakvartett alapító tagja. 2002-től a Magyar Állami Operaház zenekarának, 2006 óta pedig a Staatskapelle Berlin és a Berlini Operaház zenekarának a tagja.
2011-ben a szakértő zsűri negyedik alkalommal döntött a magyar zeneművészeti Junior Prima elismerésről. A fiatal tehetségek a társalapító MVM Magyar Villamos Művek Zrt. jóvoltából a díj mellett hétezer euróban részesültek. Sorozatunkban a kiválasztott művészeket mutatjuk be.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
