Hangverseny
Mozart: Figaro házassága – Budapesti Fesztiválzenekar, rendező és karmester: Fischer Iván
2013-01. szám / Fáy Miklós
Valaha két opera működött Budapesten, de nem sok értelemmel. Ugyanazok az énekesek ugyanazon vezetés alatt, többé-kevésbé azonos színvonalon adták elő a műveket. Bizonyos szempontból és bizonyos vélemények szerint ez volt az operajátszás aranykora.
Kétségtelen, hogy ha nincs a külföld és a nemzetköziség királyvize, akkor minden arany, ami fénylik. De hát véget ért az aranykor, véget ért (legalábbis átmenetileg) a kétházas operajátszás – vagyis éppen ez a lényeg: nem ért véget. Belépett a képbe a Müpa, egyrészt a Metropolitan-közvetítésekkel, amelyben azért nyakunk közé kapjuk, hogy hol tart a világ, hol tartunk mi, zenei pontosságban, hangi kvalitásokban, színpadtechnikában, de hát a Met-előadásokban is kötelezően bemondják, hogy a vászon meg sem közelíteti azt az élményt, amit az igazi előadás, hús-vér-hang énekesek jelentenek. Ez tehát a másrészt, a Müpa saját produkciói, a pódiumra szerkesztett díszlet, vendégénekesek, elsőrangú zenekarok. A különbség időnként ijesztő, a Wagner-napok jobb pillanatait az Operaház megközelíteni sem tudja, időnként annak ellenére sem, hogy az operai alkalmazottak is szerephez jutnak az előadásokban. A Fesztiválzenekar Mozart-sorozata pedig egyszerűen nem mérhető az operaházi produkciókhoz: már a nyitányoknál felmérhetetlen a különbség, egyszerűen azért, mert a Fesztiválzenekar azt játssza, amit Mozart leírt. Ehhez jönnek a világ nagy énekesei, a mostani esetben, a Figaróban több generációból is, hiszen az éppen ragyogó csillag, Miah Persson mellé a történet idősebbjeit a nagy angol énekes iskola tiszteletre méltó öregjei, Robert Lloyd és Ann Murray játsszák.
És hát játszani fogják, mert nem koncertszerű előadás vagy előadásszerű koncert, hanem igazi opera várható. Tényleg érdemes a visszaszámlálót elindítani.
Művészetek Palotája
02. 13., 15., 17., 19h | hirdetés
 |
|
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
