A többnyelvű műsorfüzetben csak angolul, mintegy elrejtve szerepel, hogy ez a salzburgi felvétel bizony már nagyon-nagyon régen, 1991-ben készült, minősége össze sem hasonlítható a maiakéval. De olyan történelmi értéke, jelentősége van, hogy, bár nyilván pironkodva, kiadják.
Na igen. Ezt a történelmi értéket elsősorban Solti György adja, minden idők egyik legnagyobb karmestere, aki már 1937-ben ott volt Mozart szülővárosában Arturo Toscanini asszisztenseként, s mint ilyen, még Papageno harangjátékát is eljátszotta – talán ezért teszi meg ezt a 91-es előadáson is. S lenyűgöző Ruth Ziesak is Paminaként.
A felvétel valóban nem tökéletes – talán azért is hat régiesnek, mert Johannes Schaaf rendező nem annyira értelmezni, mint inkább lebonyolítani igyekszik a művet, a huszadik század végére leginkább a látványos megoldásokra képes színpadtechnika utal. Nem mintha oly könnyű lenne értelmezni A varázsfuvola látszólag egyszerű cselekményét és látszólag (hallólag) sem egyszerű zenéjét, ami a slágerek – Papageno belépője vagy a képária – ellenére sem egyszerű. Fodor Géza nagyszerű könyvében, A Mozart-opera zenei világképében csak a nyitányt több mint húsz oldalon elemzi… S van egy tanulmánya arról is, hogy „Érdemes-e visszavonni A varázsfuvolát?”. Mármint úgy, ahogy Thomas Mann Doktor Faustusában Adrian Leverkühn viszavonja Beethoven kilencedik szimfóniáját, s ahogy az 1968 után kibontakozó ellenfelvilágosodás (Hildesheimer) teszi Mozart operájával, megkérdezve azt is, remekmű-e egyáltalán. Solti a hagyományos értelmezés szellemében vezényel. De mi ezt az előadást látva is elgondolkodhatunk azon, mekkora vajon a Gonosz hatalma? A DVD borítóján mindenesetre nem a boldog szerelmeseket, Taminót és Paminát látjuk, hanem az éj energikus és magabiztos királynőjét.
|
vissza
vissza a lap tetejére
