„Ennél zsidóbb sarok nincs Budapesten” – indokolja a bevállalós nevű Macesz Huszár étterem, hogy miért éppen zsidó bisztró nyílt ezen az amúgy is régóta vendéglátóhelyként fungáló helyen, a Dob–Kazinczy sarkon.
Nem mintha teljesen unikum lenne a zsidó gasztronómia felvállalása a pesti zsidónegyedben. Van kóser (olyan, amilyen) étterem is, és szinte mindenhol rájátszanak a zsidó stichre, legalább egy maceszgombócos leves vagy egy libacombos sólet erejéig. Nem teljesen vitt eltérő irányt az innen egy házzal arrébb cuccolt Kőleves sem, és persze zsidós a Fülemüle, a Rosenstein és sok egyéb étterem is.
A Macesz Huszár viszont ennél többet vállal, kifejezetten a házias, „nagymamáink konyhája” jellegű fogásokhoz nyúl, zsidó és alapvetően Monarchia-korbeli, de legalábbis boldog békeidők konyhája vonalat képvisel. Foglalni így már a nyitás után eltelt rövid idő ellenére is rendkívül ajánlott, különben könnyen hoppon maradhatunk. A közönség adja magát, a multikulturális negyedben egymás kezébe adják a kilincset a turisták és a bennszülöttek, a pénteki sóletjükre és zsidótojásos kenyerükre éhezők. Hangsúlyozottan nem kóser helyről van szó: a kóserség előírásait csak nagyon költségesen és/vagy nagy minőségbeli kompromisszumok mellett lehetne vállalni. Itt a hozzávalók olyanok, amelyek tradicionális, ortodox eljárással akár kóserek is lehetnének, de nem mennek rá arra, hogy a rabbinátus pecsétje kísérjen minden töltött libanyakat.
A menüsort olvasva csak annyit határoz el az ember, hogy ide még párszor vissza kell nézni, hogy mindent végigegyen, a már említett töltött libanyaktól kezdve a szarvashúsos töltött káposztán át a sóletig, a káposztás cvekedlivel tálalt libakolbászig vagy a „báránymorzsáig”. (Ja, mielőtt belekötne valaki: a szarvas elvileg lehetne kóser, házi tenyésztésű, kóser vágás mellett minden kritériumnak megfelel, hasított patájú, kérődző állat. Csak hát, ha vadászok lövik ki őket az erdőben, a kivéreztetéssel már gondok vannak, ezért nem kapni kósert manapság. Ezt is a Macesz Huszárban tudtam meg!)
VII., Dob u. 26. |