Interjú
Ez nem egy tündérmese
2013-02. szám / Szepesi Krisztina
Gájer Bálintnak soha semmi nem hullott az ölébe, így, ahogy ő mondja, sosem fog elszállni, hiszen pontosan tudja, az élet nem tündérmese. Lehetett volna kézilabdás és dobos is, végül mégis az éneklést választotta, most pedig a The Voice második helyezettjeként országosan is ismertté vált a Group’N’Swing énekese.
 Mindig zenész akartál lenni?
G. B.: Anyukám mesélte, hogy óvodás koromban én magam jelentkeztem, amikor megkérdezték, ki akar zeneiskolába menni. 10 évesen elkezdtem zenét tanulni szülővárosomban, Marcaliban. Sárkány Zsolt, az Amadinda Ütőegyüttes egyik alapító tagja épp Marcaliban indított el egy ütős szakot, aztán a Marcato nevű ütőegyüttesében el is kezdődött az én kis dobos pályafutásom.
Vagyis az éneklés akkor még fel sem merült.
G. B.: Mondták énekórán, hogy szép hangom van, de ezzel eleinte nem foglalkoztam. Sőt, általános iskola második osztályában elkezdtem kézilabdázni, és azért mentem Veszprémbe gimnáziumba, mert úgy volt, hogy egy kimondottan kézilabdás osztályt indítanak. Egy-két évig játszottam is a Fotex serdülő csapatában, de amikor már komolyabb szinten folytathattam volna, az egyik meccsen kifordult a bokám annyira, hogy két hétig fekvőgipszet kaptam. Ennek a kényszerpihenő alatt jöttem rá, hogy a zene fontosabb számomra. Aztán elkezdtem leírni a kedvenc dalaim szövegét, és otthon gyakoroltam őket. Egyik alkalommal a zeneiskolában egy bulin kezembe került egy mikrofon, és elénekeltem a United Hófehér jaguár című dalát. 2000-ben mégis dob szakra jelentkeztem Székesfehérváron a Dr. Lauschmann Gyula Zeneművészeti Szakközépiskolába. Addigra már több zenekarban doboltam, mégsem volt elég a tudásom, hogy felvegyenek. Aztán egy zenészbarátom beültette a bogarat a fülembe, hogy nekem énekelnem kellene, majd pár hónapos felkészülés után jelentkeztem ének szakra, ahol Pély Barna tanítványa lettem. 2010-ben pedig a Zeneakadémián elvégeztem a jazzének, előadóművész és tanár szakot is.
Miért jelentkeztél a The Voice-ba?
G. B.: Részben azért, mert szerettem volna még fejlődni, újat tanulni, és végre sokkal több időt szánni egy dal kidolgozására. A válogatón kaptunk egy listát, de egy dal sem szerepelt rajta swinges stílusban, így már az első alkalommal komoly munka volt azzal, hogy a Maroon 5 Moves Like Jagger című számát a stílusomra formáljam, és a zenekarral is jól szólaljon meg. Aztán a többi dalnál is kerültem azt, hogy olyat válasszak, amit már énekeltem, mert jobban izgatott a kihívás.
2009-ben léptél be a zenekarba énekesként. Ott is belefolytál az alkotófolyamatba már a kezdetektől?
G. B.: Bedobtak minket a mély vízbe, mert amikor Mihályi Rékával a zenekar énekesei lettünk, már készen volt az első lemez anyaga, nekünk csak fel kellett énekelni, aztán két hét múlva már egy németországi jazzfesztiválon léptünk fel. Gyorsan kellett tanulnunk, így akkor még nem is volt idő arra, hogy alkotóként is részt vegyek a zenekar életében. Eleinte a zenekar ügyeit is én intéztem, s korábbi bulizenekaros munkáimban sem volt erre lehetőség. Innen jött egyébként a popzenei tudásom, amit a műsorban is elővettünk.
| hirdetés
 |
|
A Skyfall című dallal váltottál.
G. B.: Attól függetlenül, hogy ez nem swinges produkció volt, nem volt olyan nagy váltás, abszolút beleillett abba a zenei közegbe, amit képviselek. Michael Bubléra gondolok, aki a klasszikus swinget a popzenével nagyon elegánsan keveri. Ezt a trendet követjük a Group’N’Swinggel is. A műsor azért is volt fontos, mert szerettem volna megismertetni az emberekkel ezt a stílust. Azt vettem észre, hogy általában szeretik a swinget, de nem nagyon jut el hozzájuk, vagy sokszor nem tudják, hogy amit hallanak, az swing. Ennek a stílusnak az a fő célja, hogy szórakoztasson és elfeledtesse a hétköznapi problémákat. S ahogy a zenekarral, a műsorban sem mertem igazán leállni, belassulni, mert nem tudtam, szükség van-e erre, de a Skyfall-lal bebizonyosodott, hogy nem kell mindig ezerrel tolni a bulit. Addig nem én voltam a legnépszerűbb a műsorban a swinges dalaimmal, és úgy éreztem, az lesz az utolsó adás, amiben énekelhetek, kiénekeltem magamból minden feszültséget. Amikor mégis továbbjutottam, már csak egy lépés volt, hogy popot énekeljek, és felszabadultabban, lazábban viselkedjek a színpadon. Ez volt az, amiben igazán tudtam fejlődni, mert sosem voltam különösebben énközpontú, inkább csapatjátékos. Caramel nélkül nem lehettem volna bent eddig, hiszen ő volt az, aki végig látott bennem fantáziát, segített a szakmai és a zenei fejlődésemben is. Éppen ezért választottam őt, mert azt mondta, nem akar megváltoztatni, és mert ő lelkileg olyan kapcsolatban áll a zenével, amit én is szerettem volna megérezni, hogy közelebb kerüljek magamhoz és a közönséghez.
Most mi változott?
G. B.: Sokkal többen megismertek és a koncertjeinkre is többen jönnek el. Eddig a Jazzy Pubban, a Budapest Bárban és az Orfeumban koncerteztünk, játszik bennünket a Jazzy Rádió, de nem voltunk országosan ismertek. Szerettem volna, hogy sokkal több helyre jussunk el, szakmailag is elismerjék a munkánkat, és legyen egyfajta biztonság, amire az életemet építhetem.
Elég sok éved ment el arra, hogy ezt elérd.
G. B.: Több száz koncerten vagyok már túl az elmúlt 12 évben. S mivel rengeteg időt fektettem abba, hogy fejlődjek, magabiztosabb legyek, így az nálam szóba se jöhet, hogy elszálljak, mert pontosan tudom, hogy ez nem egy tündérmese. Talán jobb is, hogy hét évvel ezelőtt a Megasztár nem sikerült, mert az akkori felkészültségem még nem lett volna elég. Megfogadtam, akkor jelentkezem újra ilyen műsorba, ha már úgy érzem, elég egyedi és megkülönböztethető tudok lenni ahhoz, hogy elérjem, amit kitűztem. Kaptam magam mellé egy menedzsmentet, akik segítenek majd elkészíteni az első saját dalomat, videoklipemet és fellépéseket szerveznek. Ami biztos, hogy Radics Gigi lemezbemutató koncertjére meghívtak sztárvendégnek és a James Bond-dalnak köszönhetően nyáron részt vehetek majd a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon egy koncerten, ahol a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának kíséretével filmdalokat énekelünk majd. Szerencsére rengeteg felkérést kapok, és lesz egy The Voice Band, amellyel szintén közös koncerteket szerveznek majd.
Vagyis elérted, amit akartál?
G. B.: Azt hiszem, jó úton haladok, és most csak erre koncentrálok. Az énektanítást is feladtam emiatt, és a magánéletemet is alárendelem ennek, de a Group’N’Swinggel való közös munkát mindenképpen szeretném folytatni. Eddig hivatalosan swingénekes voltam, de most kiderült, hogy a popzenével is tudok mit kezdeni, így a készülő saját dalaim is ezt fogják tükrözni. Remélem, mindkét stílus kedvelői közt lesz olyan, aki szeretni fogja, amit csinálok.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
