Interjú
A rockabilly egy életen át elkísér minket
2013-03. szám / Szepesi Krisztina
Tizenöt éves lett a Mystery Gang és mára óriási rajongótábort tudhatnak maguk mellett, miközben még mindig nincs velük tele a média. Egri Péternek, Paszinger Zoltán Singernek és Tamási Lászlónak meg is van a véleménye az egyszeri tévéműsor-sztárokról, miközben
 mesélnek arról, mikor hallottak először rockabillyt, milyen mesebeli módon lettek az ország egyik legnépszerűbb bandája, és milyen színházi terveik vannak, miközben sikerük egészen New Yorkig ér.
Tavaly még azt mondtátok, hogy bár nagyon sokan szeretnek titeket, mégsem vagytok annyira közismertek itthon.
E. P.: Magyarországon valóban nagyon nagy közönségünk van, és ezzel meg is dől az az alaptézis, hogy csak azt szeretik, aki a tévében szerepel. A Mystery Ganggel mi a kezdetektől fogva a gyerekkori álmainkat váltjuk valóra a közönség segítségével, miközben nem vagyunk éjjel-nappal a médiában. Legutóbb Pécsett játszottunk a Zsolnay Negyedben, ahol annyian voltak a koncertünkön, mint ott azelőtt soha, de az elmúlt időszakban a Művészetek Palotáját is háromszor töltöttük meg, és a tavalyi budapesti nagykoncertünkön is legalább annyian voltak, mint egy Quimby- vagy egy Tankcsapda-koncerten, miközben nem volt egyik fellépésünknek sem különösebb reklámja. Nem tudom, mitől van, hogy az emberek valahogy a kezdetektől fogva nagyon szeretnek és úgy fogadtak el minket, ahogy vagyunk. Közel hat éve pedig, a Jungle fever című lemezünk megjelenése elindította a karrierünket az Egyesült Államokban és Angliában, de ez erősített meg minket Németországban is. Érdekes, hogy mi sohasem kaptunk semmilyen negatív észrevételt, ahogy az egyébként megszokott. Meg sem fordul a közönség fejében, hogy valami kritizálnivalót találjon a zenénkben. Persze tudom, hogy mivel ennyire régóta csináljuk ezt a stílust, mára már nagyon otthon vagyunk benne, és az is biztosan átjön, hogy szeretjük, amit csinálunk. Nemrég felkértek a Terror Házában egy kulturális tárlatvezetésre, ahol az ötvenes-hatvanas évek egyetemes kultúrtörténetének ismerőjeként és kutatójaként beszéltem. Ez a téma pedig sok kérdést fölvet, mégis nagy büszkeséggel tapasztaltam, hogy mindenki úgy látta a dolgokat, ahogyan én elmondtam. De az is nagy dolog volt, amikor elsőként tudtunk élő koncertet adni a magyar zenetévében. Amikor a műsor alatt futott az sms-csík a képernyő alján, senki nem azt írta, hogy „megcsináltátok” és „mekkora mérföldkő ez”, hanem azt, hogy „Singer küldjön egy puszit”, vagy hogy „Lacinak olyan jó a haja”.
Talán azért szeretnek titeket ennyire, mert ti vagytok a legautentikusabbak Magyarországon a rockabilly stílusban.
E. P.: Nem mondanám, hogy autentikusak vagyunk, hiszen tizenöt éve fejlődünk és alakulunk. Ahogy Papp Laci mondta arra, amikor számon kérték tőle, hogy az ötvenes években sokkal hosszabb ideig tartott egy bokszmeccse, az utolsó időkben pedig már húsz másodperc alatt kiütötte az ellenfeleit: „senki nem marad meg magnak”. Mi pedig az elmúlt tizenöt évben végigjátszottuk a rockabilly kultúra gyökereitől, a harmincas évektől kezdve az egész zenetörténelmet. Ebben valóban voltak nagyon meghatározó, autentikus évek, de ez idő alatt a Mystery Gang szerzői csapattá vált, és kialakult egy nagyon határozott karakterrel bíró nemzetközi zenei stílusunk.
Már kölyökkorotokban is rockabilly arcok voltatok?
P. Z. S.: Nekem gyerekkoromban akkora szerencsém volt, hogy egy alkalommal nem ABBA- vagy Boney M-lemezt kaptam ajándékba, hanem egy 17 rock’n’roll hits című válogatást, amin kizárólag ritkaságszámba menő rockabilly zenék voltak. Én meg gondoltam, oké, hallgassuk meg, aztán tíz évig azt hallgattam. Ahogy felnőttem, utánanéztem a stílusnak, és rengeteg jó zenét találtam. Pedig akkor nálunk nem ez volt a zenei fősodor. Igaz, Amerikában volt egy rock’n’roll revival, de ez hozzánk csak jóval később jutott el, például a Grease című filmmel.
T. L.: Nálam hétévesen a sztepptánccal kezdődött, ami hozta magával a rhythm’n’bluest, a swinget és a rock’n’rollt, ahonnan már nem volt nehéz megtalálni és beleszeretni a rockabilly műfajába. Mindegyikünknél így történt. Gyerekkorunkban elkapott a stílus és nem eresztett el. A rockabilly egy életen át elkísér minket.
E. P.: Persze gyerekkorunkban sose gondoltuk volna, hogy egy szubkultúra meghatározó egyéniségei leszünk felnőttként. Singerrel 13 évesek lehettünk, amikor összehaverkodtunk, és akkor már mindkettőnk zenélt rockabilly zenekarokban. Akkoriban mindenhol a hiphop, az r’n’b vagy a punk szólt, de mi komolyan gondoltuk, hogy világsztár rockabilly zenészek leszünk. | hirdetés
 |
|
Tavaly pedig elkészült az első magyar nyelvű lemezetek.
E. P.: Meg kellett már köszönnünk a közönségnek azt a szeretetet, amit évek óta kapunk tőlük, ezért is készült el a lemez, aminek folytatása is lesz, már készülnek új magyar és angol nyelvű dalok. És még több izgalmas dolog készül az évfordulóra. Sugar Daddy, egy kaliforniai producer újrahangszerelte a Mystery Gang eddigi dalait, amik nemsokára hallhatók lesznek nemzetközi szinten. Izgalmas duettekre is készülünk majd közismert és általunk is elismert magyar pop-rock előadókkal és színészekkel. Ennek előfutáraként volt látható a Magyar Televízió egyik show-műsorában, amikor Szabó Kimmel Tamással dolgoztunk együtt egy dalunkban, aki korábban Fenyő Miklóst játszotta a Made in Hungaria című filmben, aminek egyébként a forgatásán barátkoztunk össze. Megtisztelő dolog volt visszanézni a műsorban azt, ahogyan a mi zenei világunkat és gondolatainkat egy kortárs színészbarátunk közvetíti.
Szó van arról is, hogy színházi előadás is készül.
E. P.: Ez egy érlelődő ötlet, ami nem áll meg a színháznál. Mostanában kezdődnek az egyeztetések a forgatókönyvíróval és a dramaturggal a korszakról és a stílusról, hiszen az, hogy a Mystery Gang mesébe illő életútjának felhasználásával színpadi előadás és később akár film is készülhet, az elkövetkező 2-3 év termése lesz. Az álmok megvalósítása és az újabb csúcsok megmászása még folyamatban van. New Yorktól Kijevig mindenhol megfordultunk, filmdalaink készültek, filmszerepeink voltak. Azt mondják, hogy az ember a húszas éveiben lejjebb ad az álmaiból, s amire harminc lesz, már fel is adja őket, de bennem ez fordítva van. A Mystery Ganget mindig is forradalmi együttesnek tartottam, hiszen igyekszünk egyre jobban feszegetni a műfaj határait.
Ehhez pedig az kell, hogy hitelesek legyetek.
T. L.: Koncertek után mindig megkapjuk, hogy mennyire hitelesek vagyunk, mert látszik, hogy nagyon szeretjük ezt csinálni. Sokszor szinte másodlagos, hogy éppen mit játszunk, egyszerűen mosolyogva néznek minket, mert tetszik nekik, amit látnak. A hitelesség például abban nyilvánul meg, hogy amikor lejövünk a színpadról, és átöltözünk, éppolyan ruhát veszünk fel, mint amilyet a színpadon is viseltünk. De ami most rajtunk van, az is lehetne fellépő-ruha.
Mik a tervek, célok?
E. P.: Sok koncertünk lesz, de én a június 1-jei nyárindító koncertünket emelném ki, ami a Zöld Pardonban lesz. Itt az elmúlt tizenöt év magyar és angol dalait fogjuk játszani. De mindig az aznap esti koncert a legfontosabb, és az, hogy a közönségünkben megtalálható a tizenhét éves rockabillys kislány, a negyvenes párok vagy a harmincas szingli hölgyek is, vagyis olyan emberek szórakoznak együtt a koncertjeinken, akiket semmiféle más programra nem lehetne így együtt becsalogatni. Nemrég Presser Gábor egy interjúban arról beszélt, hogy a szakma kettévált: van a tényleges előadó-művészeti szakma, akiket az emberek szeretnek, és akikkel találkozni lehet a színházakban, koncerttermekben, klubokban, zenés szórakozóhelyeken, és van egy sztárképző, ami teljesen átvette a zenészek szerepét. Mi zenészek vagyunk, és szerencsénk van, hogy tizenöt éve tudtunk együttest alapítani, amikor még jobban hallathattuk a hangunkat. Nagyon klassz, hogy a közönségünk ahelyett, hogy valami kiszavazó-show-t bámulna a tévében, a mi koncertünkre jön el. Érzem magunkban azt a döntéseikért felelősséget vállalni tudó és akaró személyiségeket, akik a jövőben talán egyre jobban befolyásolhatják a könnyűzenei élet alakulását. És államtitkár is szeretnék lenni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
