A budavári Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) a katolikus egyház egyik nagy múltú főtemploma, a Világörökség része, amely koronázó templomként, állami reprezentáció helyszíneként, plébániatemplomként Buda várostörténetében is kiemelkedő szerepet játszott.
A XIII. század közepe táján építeni kezdett templom története szorosan egybefonódott az ország történelmével – a XV. századra királyaink koronázásának és házasságkötéseinek is színteréül szolgált. A török megszállás alatt az épületet dzsámivá alakították. A visszafoglalás után a plébánia katolikus hitéletét a jezsuiták élesztették újjá. A templom országos rangját 1867-ben I. Ferenc József koronázásával, majd ezt követően Schulek Frigyes helyreállító munkája nyomán nyerte vissza.
A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Vármúzeumában és a Mátyás-templomban megnyílt kettős kiállítás egyfelől közkinccsé teszi a templomról összegyűlt új történeti, régészeti, építészettörténeti, művészettörténeti, és műszaki ismereteket, másfelől a 10 évig tartó rekonstrukciós munkálatok kulisszatitkaiba is bepillantást enged.
A kiállítás anyagának harmadik részét a BTM gyűjteményeinek műtárgyai adják. A múzeum őrzi a templomból származó középkori kőfaragványok többségét, az új régészeti leleteket, továbbá mintegy 4700 építészeti tervet a Schulek Frigyes-féle XIX. századi nagy helyreállítás idejéből, sok régi fényképet és írásos archív anyagot. |