Interjú
„Leginkább állandóságot szeretnék”
Születésnapi beszélgetés Jankovics Marcellel
2016-11. szám / Tompos Vince
„Nincs kedvencem! Az ember tragédiájával sem vagyok teljesen elégedett, talán a Sisyphusszal vagyok egyedül az” – vallja az októberben hetvenötödik születésnapját ünneplő
Jankovics Marcell, a Magyar Művészeti Akadémia egyik alelnöke, aki a mai napig intenzíven dolgozik. A neves rajzfilmrendezőt otthonában látogattuk meg.
Nemrég tartotta a születésnapját. Hogyan ünnepelt?
J. M.: A hetvenötödik év fordulópont az ember életében. Szemadám György barátomnál volt egy zártkörű  ünneplés azokkal a barátainkkal, akikkel közel esnek születésnapjaink, és volt egy kicsit tágabb körben is, mert más akadémikus barátaim is felköszöntöttek. Az Akadémián szokás, hogy a kerek évfordulós születésnaposoknak ünnepséget szerveznek. A feleségem vett nekem virágot. És kaptam ajándékot is. (nevet)
A mai napig rendkívül aktív szellemi életet él, sok mindennel foglalkozik egyszerre. Most éppen délelőtt van, de mégis, miből áll mostanság egy napja?
J. M.: Ez változó. Ma, ahogy mindig, tornával kezdtem a napot, aztán reggeli, majd telefonálás, e-mailezés. Utána, amíg magát vártam, kimentem leveleket söprögetni. Ha végzünk az interjúval, iszom egy kávét, és felmegyek rajzolni a fenti kis műteremlakásomba. Egy éve kezdtem el egy nagyobb lélegzetvételű munkát: Trianon történetét mesélem el rajzokon és hozzájuk fűzött rövid kommentárokon keresztül. Az első menetben elkészült háromszáz vázlatból már van ötven olyan, amivel elégedett vagyok. Készen áll a következő Könyvhéten megjelenő könyvem is, ami a héthársi Szent Márton-templomról szól, ez annak a sorozatnak a legutóbbi darabja, amelyik a felvidéki gótikus templomokat, szárnyas oltárokat mutatja be.
Csakúgy, mint minden kisgyerek, gondolom, Ön is rajzolgatott. Hogy emlékszik vissza, mi volt az első rajza?
J. M.: Az első rajzomra nem emlékszem, mert hamarabb rajzoltam, mint gondolkodtam. Annyi biztos, hogy gyerekkori könyveim lapjainak szélére firkálgattam… A történelem viharában fennmaradt egy kiskoromban használt rajzfüzetem, amiben huszárrohamot, indiánokat és guggoló tigrist ábrázoló rajzokat is találni. Ám ezekből még nem lehetett kideríteni, hogy rajzfilmes leszek, az még a rajzfilmstúdióba való felvételemmel sem vált biztossá.
| hirdetés
 |
|
Tizenkilenc évesen került a Pannonia Filmstúdióba, ahol elég hamar rendezővé vált, a kor legjelentősebb alkotóival dolgozott együtt. Kit tart a mesterének?
J. M.: Nem volt kifejezett mesterem. Voltak kollégák, akiktől megpróbáltam ellesni dolgokat, vagy akiket irigyeltem tudásukért. Kiemelném Reisenbüchler Sándort, Kovásznai Györgyöt, valamint Nepp Józsefet, akivel a mai napig baráti kapcsolatban vagyok – neki elsősorban a humorát tekintettem mintaadónak. Ugyan már előtte is készültek rajzfilmek, de Nepp Jóskának kellett jönnie ahhoz, hogy igazán nevetni tudjak rajtuk.
A magyar szentekről szóló ismeretterjesztő sorozata első öt részét már leadta a köztelevízió. Ezek az alkotások Szent István király, Szent Imre, Boldog Gizella királyné és Szent Erzsébet életét dolgozták fel. Mely szentjeinkről láthatunk még epizódokat?
J. M.: A legutóbbi kettő már elkészült, még nem sugárzott filmek Szent László királyról szólnak. Míg az az egyik az életét, uralkodását mutatja be, a másik epizód a mondavilágban betöltött szerepét taglalja. De a szent királylányokról és uralkodónőkről is készül már egy-egy rész, mások mellett IV. Béla lányairól: Szent Margitról, Szent Kingáról, akit egyébként II. János Pál pápa avatott szentté, valamint Boldog Jolánról. A felsoroltakon kívül a televízióban láthatók lesznek a huszadik században vértanúságot szenvedett egyházi személyekről szóló filmjeim is.
Igencsak gazdag életút áll Ön mögött, és az is kijelenthető, hogy szakmai sikerekből sem volt hiány. Mi az, amire még vágyik?
J. M.: Leginkább állandóságot szeretnék – azt, hogy úgy maradjon minden. Az a szerencsém, hogy mindig annyi idős szerettem volna lenni, amennyi éppen vagyok, és pont emiatt nem vágyódom vissza, nem akarok, mondjuk, hatvanéves lenni. Utazni sem akarok például, kielégít az a néhány forgatási út, amelyek gyakorlatilag be is fejeződnek lassan. Van egy hatvankilenc éves barátom, aki minden évben afrikai szafarira megy. Bennem nincsen ilyenfajta igény, nekem már az is elég, ha nézem a tévében az oroszlánokat. Szívem szerint siettetném a Trianon-könyv elkészültét, mert van benne egy-két rajz, amit már nagyon meg szeretnék mutatni, de szerintem szükségem lesz még legalább egy évre. Úgyhogy vigyáznom kell magamra, és neki is vigyázni kell rám… (mutat felfelé Jankovics Marcell)
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
