Interjú
Méltó külsőt kapott a százötven éves zugligeti műemlék
2017-09. szám / Jónás Ágnes
A százötven éve épült zugligeti Lóvasút ikonikus végállomását az utolsó pillanatban sikerült megmenteni a végleges pusztulástól. A műemléket eredeti állapotának megfelelően, de a mai kor követelményeihez igazítva építették újjá úgy, hogy láthatóvá váljanak egyedi építészeti
értékei. A kivételes szépségű Lóvasút Kulturális- és Rendezvényközpont névre keresztelt épület jövőbeli funkcióiról, a szeptember 17-i ünnepélyes megnyitóról és a zugligeti lóvasútvonal történelmi jelentőségéről a Hegyvidék polgármesterével, Pokorni Zoltánnal beszélgettünk.
Miért kiemelt jelentőségű a hajdani zugligeti lóvasútvonal, és miért volt szükség a lóvasút-végállomás felújítására?
P. Z.: Buda második lóvasútja 1868-ban indult el első útjára a Lánchíd budai hídfője és a Zugliget között. A kirándulni és iszogatni vágyó pesti úri közönséget szállította a Zugligetbe, mely a századelő egyik legnépszerűbb kirándulóhelyének számított. Itt ekkor még csak egy favázas nyári várócsarnok állt – ez volt a későbbi végállomás elődje. Az 1970-es években a Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság – a Budapesti Közlekedési Zrt. jogelődje – beépítette a lóvasút-végállomás épületének középperonját, s tizenkét négyzetméteres szolgálati lakásokat alakított ki. Az épületet a 2000-es évekig lakták hivatalosan, melyet a kitört ablakok, a falfirkák és a megrongált kovácsoltvas korlátok egyre inkább elcsúfították. A 2015-ben indított Normafa-program keretében megkezdődött az egykori lóvasútállomás korhű helyreállítása – az egymilliárd forint összköltségvetésű fejlesztési projekthez szükséges pénz egy részét, közel 300 millió forintot a Norvég Alap és az EGT Alap, több mint 600 millió forintot a Magyar Állam biztosított, a fennmaradó költséget pedig a Hegyvidéki Önkormányzat állta. Az átalakítás tavaly decembertől mostanáig tartott, a végállomást az utolsó pillanatban sikerült megmenteni a végleges pusztulástól. A műemléket eredeti állapotának megfelelően, de a mai kor követelményeihez igazítva építtettük újjá úgy, hogy láthatóvá váljanak kivételes építészeti értékei. A szakemberek és a restaurátorok lenyűgöző munkát végeztek, a végeredmény egy szép, elegáns épület lett. A Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda a valaha oldalról nyitott várakozócsarnokot hatalmas üvegfalakkal zárta le, így egyrészt láthatóvá és átélhetővé vált az egykori szerkezet, de egy jól használható, modern, többfunkciós belső tér is kialakult. Cél volt, hogy ne egy vitrinben őrizhető halott emléket hozzunk létre, hanem hogy olyan funkcióval lássuk el az épületet, ami élettel tölti meg azt.
Nemcsak a budai hegyek kirándulóinak lehet népszerű célpontja, hanem kulturális programokat kínáló kiállítótérként is szolgál majd.
P. Z.: Így van! Ide költözik a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény, melynek munkatársai rendszeres programokat tartanak a helyi iskoláknak és egyesületeknek, de helyet biztosítunk időszaki kiállításoknak, múzeumpedagógiai foglalkozásoknak, filmvetítéseknek, valamint vendéglátóhelyeknek is, s a helyszín alkalmas lesz kisebb rendezvények, konferenciák, fogadások és esküvők lebonyolítására is.
Úgy tudom, a technikai átadás már nyáron megtörtént – szeptember 17-én a nagyközönségnek is bemutatták a Lóvasút Kulturális- és Rendezvényközpont névre keresztelt épületet.
P. Z.: A megnyitón libegőzéssel egybekötött természetjáró sétával, lovaskocsikázással, zugligeti helytörténeti sétával, kézműves vásárral, kvízjátékokkal és gyermekprogramokkal vártuk a látogatókat kora délelőttől estig.
A Hegyvidék Galéria is megújult nemrégiben – a Böszörményi út, Királyhágó tér sarkán lelt új otthonra. Milyen koncepcióval „éledt újjá”?
P. Z.: Az 1998-ban alapított galéria egyik legfontosabb célja volt, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítson az egykor a Hegyvidéken élt és napjainkban itt élő, alkotó képző- és iparművészeknek. A jövőben szakítunk e tiszteletre méltó hagyománnyal, s kinyitjuk kapuinkat az ország összes művésze, különös tekintettel a Munkácsy-díjasok előtt. | hirdetés
 |
|
A Hegyvidék mottója: „Több mint kerület”. Mi ez a bizonyos plusz?
P. Z.: „Hegyvidéki vagyok” – mondja büszkén sok itteni lakos, ahelyett, hogy azt mondaná, tizenkettedik kerületi vagyok. Ez egy személyesebb azonosulást feltételez, amibe persze vegyül némi büszkeség és elittudat is. A MOM Parkkal, a MOM Sportközponttal, a MOMkulttal, valamint a Böszörményi út újraéledésével észrevétlenül jött létre egy olyan városközpont, melyet ligetes-parkos közeg, s a fővárosénál valamivel kisebb forgalom jellemez, ily módon az itteni élet egy nyugodtabb, megfontoltabb életre szólít fel, ami úgy gondolom, jól illeszkedik ahhoz a tradícióhoz és atmoszférához, amit a Hegyvidék hordoz.
Kulturális és családi programokból bizonyára idén ősszel sem lesz hiány.
P. Z.: Hagyományunkhoz híven idén is megrendeztük a Hegyvidéki Őszt. A szeptember 22-24. közötti rendezvény remek kulturális apropót kínált a személyes kapcsolatok ápolására. Olyan, mint egy kisvárosi korzó, ahol lépten-nyomon ismerősökbe üközik az ember. Most először, október 13. és 15. között ad otthont kerületünk a Kürtőskalács Fesztiválnak, s hogy zenei csemegét is említsek, idén ősszel indult útjára a Get Closer Concerts új sorozata, a Get Closer Acoustic a Barabás Villában, ami tulajdonképpen az évek óta sikerrel futó Get Closer Jazz Fest „párja”, s amelynek magam is nagy rajongója vagyok. Mérhetetlenül tisztelem a művészeti vezető, Kleb Attila (és csapata) munkáját, ugyanis elképesztő energiákat mozgat meg azért, hogy hazánk színpadára hozza a jazz világhírű kiválóságait.
Mit gondol, minek köszönhető, hogy a helyiek több mint egy évtizede szavaznak bizalmat önnek?
P. Z.: Amikor oktatással foglalkoztam, akkor is hittem abban, hogy nem az kell legyen a cél, hogy mások véleményét figyelmen kívül hagyva kizárólag csak a saját akaratomat valósítsam meg – az vezérelt, hogy egy jó egyensúlynak legyek a házigazdája, hogy különböző érdekek, vágyak és szempontok harmóniáját megteremtsem. Polgármesterként is ezt tartom szem előtt. Igyekszem megtalálni az itt lakókkal a közös nevezőt, és ez az attitűd feltételezhetően közelebb áll az itt élők habitusához.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
