RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. szeptember 25., kedd
Eufrozina, Kende

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Mesék álló- és mozgóképeken – Gyulai Líviusz grafikusművész tárlata a Pesti Vigadóban
2017-11. szám / Borbély László

A nyolcvanadik születésnapját ünneplő Gyulai Líviusz grafikusművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, a Nemzet Művésze tárlata Mesék álló- és mozgóképeken címmel január 28-áig tekinthető meg az MMA székházában, a Pesti Vigadóban. Az életmű színe-javát,
grafikai munkákat, könyvillusztrációkat és animációs filmeket bemutató kiállítást a pályatárs, Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész ekképp ajánlja az érdeklődők figyelmébe: „Szinte érezzük a baráti kéz­nyúj­tást: folytasd te olvasó, tárlatlátogató, ezt a vonalat akár te is húzhattad volna, ezt a foltot már te is ide­te­het­ted volna. Megejtő az a természetesség, amellyel könyvet illusztrál, vagy ahogyan animációs filmet készít.”

Mikor legutóbb jártam pestújhelyi otthonában, az asztalán aktuális olvasmányai között ott volt Jules Verne, Mark Twain műve mellett egy-egy mitológiai, bűnügyi témájú könyv is. Változatlanul a könyvet és a szépirodalmat tartja fő ihletőjének?
Gy. L.: Ha másképp lenne, nem vállaltam volna el több mint ötszáz mű illusztrációját. Életemet kora gyerekkoromtól áthatja az olvasás iránti vonzalom. Kezdetben, nem túlzás azt mondani, hogy betűéhségem volt. Szülőföldemen, egy erdélyi falucskában, Baróton a Biblián, pár kalendáriumon és a Tolnai Világlapján kívül nem nagyon volt olvasnivaló. Különösen az utóbbi keltette fel érdeklődésemet, a fotók és illusztrációk láttán működésbe lépett a fantáziám. Késztetést éreztem arra, hogy a magam módján én is ábrázoljam a benső világomat. Sopronba költözésünk után a városi könyvtár lett a második otthonom. Akkoriban fedeztem fel többek között a Don Quijotét, a Münchhausen bárót vagy a Balzac Pajzán históriáit illusztráló Gustave Doré-t, aki a mai napig nagy kedvencem. Később a Képzőművészeti Főiskola könyvtárában szembesültem számos képzőművészeti korszakkal, Van Gogh, Cézanne, Gauguin vagy Picasso világával.
hirdetés

Sok nagy formátumú képzőművésszel, költővel, íróval találkozhatott. Ennyi év távlatából kikre emlékszik örömmel?
Gy. L.: A Képzőművészeti Főiskolán találkoztam Kondor Bélával, aki nagy hatást tett rám, szívesen gondolok vissza Kmetty Jánosra, aki korábban Kondort és Nagy Lászlót is tanította, vagy Barcsay Jenőre és Bernáth Aurélra. Kondor Béla mutatott be Nagy Lászlónak, aki azokban az években az Élet és Irodalom képszerkesztője volt, és néhány grafikám láttán illusztrálási lehetőséget ajánlott. Beajánlott könyvkiadókhoz, ahol régen nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy minden könyv tetszetős formátumban, illusztrálva jelenjen meg. Mészöly Dezső Villon és a többiek című fordításait illusztráltam, emellett rám bízták Shakespeare kortársait és az ófrancia költőket. Felkértek, hogy illusztráljam Weöres Sándor 1972-ben megjelent Psyché című könyvét, ami népszerűvé tett a szerző mellett engem is. Weöressel hamarabb találkoztam, mint hogy a Psychét teljes terjedelmében megismertem volna. Beszélgettünk egy jót. Nem hagyott nyugodni, miként nézhetett ki a hősnő, Lónyay Erzsébet. Psyché szerelmi életét ismerve vettem a bátorságot, hogy a szokottnál merészebb erotikus címlapot tervezzek. Ezt az erotikus látásmódot több munkám, mások mellett Az öreg Casanova litográfia, a Cyrano de Bergerac: Holdbéli utazás című tollrajz vagy a Görög mitológia című tollrajzsorozat is tükrözi.


Gyulai Líviusz számára az animáció is hazai pálya, már gyermekkorában képes forgatókönyveket rajzolt. Első, 1976-ban készült kisfilmje, a Delfinia, az én világom kislánya „bukolikus, egzotikus világba képzeli magát”, az Új lakók kentaurokról szól, akárcsak a Tinti kalandjai, melyben egy rosszcsont kentaurfiú kalandjait követhetjük nyomon. Az első nemzetközi internetes animációsfilm-fesztivál győztese a Golyós mese lett, Jónás című alkotásának mozgóképverziójával 1998-ban másodszor képviselte Magyarországot a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon. A Szindbád, bon voyage! 2001-ben, Az én kis városom egy évvel később készült. A Pesti Vigadóban novemberben nyílt tárlaton ezekből is ízelítőt kap a közönség, és alighanem egyet fog érteni Ágh István költővel: „Ha az ember álmában Gyulai Líviusz művei jelennének meg, nagyon szép volna ébredése.”

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor