RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. december 10., hétfő
Judit

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Közérzet
Kifelé, elfelé
2018-10. szám / Fáy Miklós

Lassan elpereg ez az év is, amelynek úgy ugrottunk neki tizenegy hónapja, hogy (többek között) Leonard Bernstein-év lesz, centenárium, újabb lehetőséget kapunk az élettől, hogy elmélyedjünk ennek a varázslatos tehetségű és kisugárzású embernek az életművében. Még menet közben is azt mondtuk, hogy soha ilyen kedvező pillanat nem volt még, nemcsak a tisztelet, nemcsak az
évfordulók iránti mánia segít bennünket, de a nyers anyagi megfontolások is. Bernstein művei jogdíjasok, minden ok megvolna rá, hogy felfuttassák, befektessenek, akiknek módjuk van rá, és bebizonyítsák a világnak, nemcsak a nagy karmestert tiszteljük, aki a véletlenek kifürkészhetetlen összjátéka miatt megírta a musical történetének egyik legcsodálatosabb darabját, a West Side Storyt, de van itt mindenféle egyéb mű is, más zenés játékok, filmzenék, operett, opera, szimfónia. Egy életmű várja, hogy fölfedezzük, megismerjük, értékeljük. Egy év múlva ilyenkor okosabbak leszünk. Mondtuk januárban.
Lassan, de biztosan letelik az egy év, és erős a gyanúm, hogy nem lettünk okosabbak. Bizonyos kötelező vagy jó ötletnek látszó események megtörténtek, megjelent a szimfóniák új felvétele, de hát miért is tudná bárki jobban elvezényelni a darabokat, mint maga a szerző. Nálunk a Müpában két darabját is eljátszották, különösebb meggyőződés nélkül, a színházak viszont nem tűzték műsorra az elfeledett zenés játékokat, a West Side Storynak meg nem kell évforduló, a gyűlöletről és szerelemről szóló darab éppen olyan aktuális, mint tavaly volt vagy jövőre lesz. Semmi nem utal arra, hogy a zeneszerző Bernstein megtalálná a helyét, talán azért, mert nincs is kiemelkedő helye a 20. századi klasszikusok között. Még azt sem lehet eldönteni, hogy ő áll-e ellen a besorolásnak, vagy mi állunk ellen az ő zenéjének. Egy minimális tanulságot talán levonhatunk: a művek nem évfordulófüggőek, senki nem néz a naptárra csak azért, hogy eldöntse, melyik Beethoven-szimfóniát szeretné aznap meghallgatni.
hirdetés

Eszembe jut maga Bernstein, piros pulóverben a kamerának beszél a West Side Story felvételén. Fáradt, izzadt, de boldog. Egész nap ezzel foglalkozott, és örömmel állapította meg, hogy a zene friss, élénk, élvezetes, jó eljátszani és jó meghallgatni. Az igaz, teszi hozzá, hogy nem olyan fiatal, mint Mozart, de hát melyikünk olyan fiatal, mint Mozart? Egyikünk sem.
Még az a szerencse, hogy Mozartnak nem volt kerek évfordulója az idén. Egy ideig nem is lesz.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor