RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2021. április 15., csütörtök
Anasztázia, Tas

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Ajánló
Átok a szénhidrátokra – A ketogén csoda
2020-10. szám / Bóta Gábor

Újabb táplálkozási trend, divat, őrület, ki minek gondolja, itt A ketogén csoda. A Ventus Com­merce Kiadó könyvcímében is ott van, hogy vannak, akik az ilyen szisztémától csodát várnak. Az alcím az, hogy Nem fogyókúra – gyógyító étrend!

De közben, fő csáberőként, mégiscsak jelentős fogyást ígér. A szerző, Gerle Éva nem mondja magát a bölcsek köve birtokában lévő orvosnak, esze ágában sincs mindentudó egészséggurunak mutatkozni, aki ideológiával is tömni igyekszik a fejünket. Ő egy újságíró, megismerte ezt a módszert, ami megtetszett. Neki jót tesz, meg akarja ismertetni másokkal. Aztán akinek nem jó, ne használja. Vagy alkalmazza csak részben. Akár engedjen meg kihágásokat magának, mondjuk egy esküvőn azért csak kérjen ő is a cukor- és szénhidrátdús tortából, attól még nem dől össze a világ.
Tetszik nekem ez az engedékeny hang. Nincs arról szó, hogy valamit poroszos drillel ránk akarnak tukmálni. Szelíd, de azért elég határozott javaslat ez inkább, figyelemfelkeltő, de fölöttébb egyszerű, ol­vas­má­nyos mondatokkal, tudományos érvekkel, ellenérvekkel, tényekkel, adatokkal, sztorizó anekdotázással. Szóval több minden van rafinált ügyességgel, jó íráskészséggel egybe­gyúrva, és azért persze csak az a cél, hogy meglássuk ennek a táplálkozási módszernek az előnyeit, és híveivé szegődjünk.
Ismeretes az a helyes kis mondóka, hogy „szénhidrátok, átok rátok, nem eszem több szénhidrátot!” Ez a kötet pontosan ezt hirdeti. Eltanácsol minket tőlük. De hát ugye energiaforrásra azért csak szükség van, emiatt a zsírok fokozott fogyasztását megengedi, sőt, ilyen esetben elő is írja. Ettől meg tán mások kapnának frászt. Nem kell mondjuk feltétlenül sovány húst kérni a hentesnél. Nem kell ódzkodni a zsíros sajtoktól, de a kenyérnek, péksüteménynek gyakorlatilag fuccs. Bámulhatjuk önmegtartóztató sóvárgással. Közben még azt is megtudhatjuk, merő téveszme, hogy a barna kenyér, a rostokban igencsak gazdag táplálkozás olyan hű, de egészséges, ahogy gondolnánk. Ó nem, a túl sok rost esetén a székletünkkel lesz baj, meg felfúj minket, olyan nagyon nem is hasznosul. Szóval a különösen pompázatos hatásúnak tartott müzlit sem tanácsos falni minden reggel, és a zöldségek mindegyike sem feltétlenül ajánlatos, azokból is inkább a csekély szénhidráttartalmúak, ahogy a gyümölcsök tekintélyes részétől is tar­tóz­kodjunk.
hirdetés

Sokat ígér a „ketogénizmus”, ha jó tanuló módjára, becsületesen betartjuk. „Nagy-nagy nyugalom, az alvás­mi­nőség döbbenetes javulása, az agy tisztulása, éles ész, zen állapot, stresszmentesség, javuló labore­red­mények, az éhségérzet megszűnése, átrendeződése, az evés helyére kerül, az emésztési gondok, puffadás, előredomborodó has, a szellentés teljes megszűnése, radikális fogyás, zsírvesztés, makacs zsír eltűnése, feszesebb bőr, a fájdalmak és a gyulladások csökkenése, a krónikus fáradtság enyhülése, a fázós érzet megszűnése, a hőszabályozás javulása, a fertőzések ritkulása, jó immunműködés, a cirkadián (természetes fényt követő ritmus) helyreállása.” Hűha, a teringettét, ha ez mind igaz, akkor mindjárt itt a Kánaán. Ne legyünk hitetlenek, próbáljunk hinni benne. Persze azt is megtudhatjuk, hogy mindehhez sokat kell mozogni, sportolni, anélkül nem működik. Erre én pedig azt mondom, mint aktív kocasportoló, hogy ja, kérem, így könnyű, ugyanezek az előnyök a sport javára is írhatók, és tán ez még inkább el is hihető.
De tény, ami tény, a kötetben az ellenérvek is tisztességgel felsoroltatnak, és persze megcáfoltatnak, és más szisztémák, mint például a vegán étkezés hibái említésre kerülnek, és naná, hogy kidomborodik, mind közül mégiscsak a ketogén a legjobb. De az internetről például megtudható, hogy a hosszú távú alacsony szénhidrátbevitel negatív hatással bír az idegrendszerre, a koncentrációra, anyagcsere-, szív- és ér­rend­sze­ri betegségek, várandósság alatt pedig tilos nem eleget fogyasztani belőle.
Az ember tisztára elbizonytalanodik, mert ugyanakkor azok közül, amiket Gerle Éva ír, és még táblázatokkal, receptekkel is alátámaszt, sok minden meggyőző. Ismeretterjesztésként, olvasmányként feltétlen érdekes. Ugyanakkor lényegében valamennyi ilyen szisztémából hiányzik nekem annak ecsetelése, hogy az evés az egyik legfőbb örömforrás. És hogy a lelkünk mélyen mindannyian akarunk mindabból enni, amit szeretünk. Igen nehéz ellenállni a jónak, és ha megtesszük, ha például annyi minden mellett, ezen a téren is kielégítetlenek maradunk, bizony az is járhat stresszel. Nem leszek se vegán, se ketogén, de remélem, kövér se, annak ellenére, hogy mindannak, ami ehető és szeretem, a teljes, gazdag tárházát akarom. Igaz, rendszeresen járok konditerembe, futok, úszom, szaunázom. És eddig nem csalódtam abban, hogy tán ez a legjobb szisztéma, még olyan arcátlanság ellenére is, hogy gyakran a konditerem öltözőjében sertéskolbászt eszem, fehér lisztből készült zsemlével.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor