RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. május 27., szombat
Hella

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Jegyzet
Főszerepben a hal és a vad
2016-05. szám / Bóta Gábor

A Gourmet Fesztivál évről évre a legjobb éttermek zömének mustrája a Millenárison. Egy idő óta már nemcsak a csúcsgasztronómiáé, helyet kapott a mind inkább feltörekvő street food is, már az is tanulmányozható, hol kapható jó kolbász, lángos, rántott hús, hamburger és pizza.

Temérdek mindennek a látványával is el lehet telni. Hú de nagyon beleharapnék például a szarvashús feltétű lángosba, mohón közelítek felé, de aztán belém nyilall, ha egy ilyet befalok, nem sok hely marad másnak. Kezemben pedig ott a fesztivál térképpel ellátott tájékoztatója, hogy pontosan hol mit lehet enni, és bizony az ember kapásból – nem érdemes ezt finomabban fogalmazni – nem kevés dologra ráizgul. Itt ugyanis halmozottan lehet tapasztalni, hogy az evés milyen hatalmas öröm, áradó élvezet, és ne szépítsük, már a különböző fogások olvasásakor beindul a nyálelválasztás. Ezt kicsit csökkenti a rendezvény alatt szinte hagyományosan vacak, hideg, esős idő. Az első, szakmai napon, ahogy most is, megkapjuk a nyakunkba a túl bőven mért égi áldást, löttyen belőle az ételbe is, ideje lenne többféle fogást kikísérletezni esővízzel.

Szivar alakú flódni

Eddig különben volt egy-egy főtéma, mint például a gulyás vagy a paprikás krumpli, ezekre a vendéglők jelentős része elkészítette a maga olykor akár merészül vagány variációját, és persze csinált mást is, de ezúttal úgy gondolták, hogy ez mégis leszűkíti a lehetőségeket. Emiatt most két fő alapanyagot, a vadat és a halat adták meg, ami tág teret biztosít a fantáziának. És mindkettő érthetetlenül hátul kullog nálunk a népszerűségi listán, aránytalanul keveset fogyasztunk belőlük. Most viszont igazán széles választék adódik belőlük. Az egyik legelegánsabb és legizgalmasabb vidéki étteremben, a veszprémi Villa Mediciben még kávés pohárban adott kávészínű, vadcappuccino is van. Sűrű, finom krémleves, inni lehet, ahogy a kávét. De kapható őzbélszín, füstölt csicsókával, vargányás-kacsamájas pitével, répavariációkkal gusztusosan körbeadjusztálva. Az ördöghalpofa zöldborsó-, vanília-, ánizskaportükrön, rebarbarás karfiolforgáccsal és a mind divatosabb, színpompás, ehető virágokkal csaknem kiállításra való műtárgy, annyira remekül néz ki. A formát tekintve vannak meglepő megoldások, Rosensteinéknél félbevágott sörösüveg formában, vadhússal tálalják a sóletet. A rétegzett, híres zsidó süteményt, a flódnit pedig szivar alakúra formázzák.
A nemrégen életműdíjat kapott Rosenstein Tibornak különben nem kis kultusza mutatkozik, szert lehet tenni mókás, farsangi álarcra hasonlító Rosenstein-maszkra, ezt többen viselik is, vagy jó néhány standon, a szeretet jeléül, kiteszik a falra. Több helyen hódít a Green Egg nevezetű, nagy, zöld tojásra hasonlító, sajátos, faszénnel működű sütő, aminek üzemelési elvét a Michelin-csillagos Tanti fiatal séfje, Heiszler Olivér magyarázza lelkesen nekünk. Ennél is fontosabb, hogy a masinában készült oldalas lefegyverzően porhanyós és kellemesen füstös ízű.
hirdetés


Rázós leves

Hogy a Michelin-csillagos vendéglőknél maradjunk, a Borkonyha úgynevezett rázós levessel rukkol elő, ami jókora, lecsavarható villanykörtében tanyázik, és amiatt is rázós, mert össze is kell ráznunk az alkotóelemeit. A répától a zellerig, a citrusoktól a snidlingig és a petrezselyemig temérdek mindenből álló zöldségleves. Az új Michelin-csillagos Costes Downtown meg a testvére, a nálunk első Michelin-csillagos Costes közös pultjánál olyan burgert csinálnak, aminek a tésztájába is rukkolát sütnek, és lazac-steakkel adják. Erőteljes törekvés látszik a gyakran méltán lesajnált, fűrészporízűnek titulált, ballasztanyagoktól terhesnek tartott burger becsületének visszaállítására. Ettünk például meglehetősen finom pisztrángosat is. Nem is a Rézkakas séfjéről, Bernáth Dánielről lenne szó, ha nem játszana fantáziadúsan a formákkal. Az Eszterházy módra készített szarvasgerincfilét hegedű alakú tálkára adja, a Rákóczi-túróst pedig pohárdesszertként. Végtelen a variációk lehetősége. Az Arany Kaviárnál a szokástól eltérően hideg ételként kapjuk a szarvas Stroganoffot, a Budavári Negyednél pedig a rántott, sült haltejet, ami tán elsőre bizarrul hangzik, házi chipssel, papírba csomagolva nyomják a kezünkbe, mint a fish and chipset.
Másnap újra visszamegyünk, de így is csak a fogások törtrészét tudjuk kipróbálni. Amikor már semmi nem fér belénk, a szemünkkel még mindig falunk tovább, és persze dumálunk, társas életet élünk, ha úgy adódik, dagasztjuk a sarat. Esővel, széllel, zimankóval együtt már hagyománnyá vált ez a fesztivál.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor