RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. július 26., szerda
Anna, Anikó

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
A békeidőket idézve
Csalogató Kisvendéglő
2016-11. szám / Bóta Gábor

„Ez a régi, klasszikus kisvendéglők utolsó mo­hi­kánja. Maradjon így sokáig. Gratulálok: Bujtor István.” 2006 májusában írta ezt a ne­ves színész. A Csalogató Kisvendéglő falán sok kézzel skríbolt, bekeretezett, hasonló vé­le­mény található, közismert, jeles vendégektől, például Eszenyi Enikőtől, Garas Dezsőtől, Kóbor Jánostól, Farkas Bertalantól, Kulka Jánostól, Varnus Xavértól, Ragályi Elemértől, Jordán Tamástól vagy éppen Csankó Zoltántól.

Utóbbinak abszolút törzshelye a Zugló kertvárosában található, otthonos, kockás abroszos étterem, annyira, hogy éppen a fiával biliárdozott a pincében, merthogy azt is lehet, majd föltelepedtek, és áldoztak a gasztronómiai élvezeteknek. Később betoppant hozzájuk Jordán, aki szintén gyakori vendég itt. Ő rendezte Az ötödik pecsét című produkciót a Nemzeti Színházban, ebben a háborús ínségben a szereplők egy hatalmas töltött szegyről ábrándoznak. A séf úr látva az előadást, ezt el is készítette nekik, úgy, ahogy beszéltek róla, téliszalámival, mákkal, sajttal töltve, és a Csalogatóban ezt a produkció létrehozói meglehetősen jóízűen el is fogyasztották.
Azt már a séf, Poór István mondja, hogy valaha a közelben lakó József Attila is törzsvendégnek számított, verseket is írt itt. A séf úr 17 évig dolgozott a Gellért Szállóban, séfhelyettes volt, amikor eljött onnan. Ez a kisvendéglő egészen más, de megtalálta itt a helyét, ahol 19 esztendeje dolgozik. Kitapasztalta, mit szeretnek a vendégek. Bár őt abszolút érdeklik az újdonságok, lerí róla, hogy még mindig lelkes attól, amit csinál, itt sok kísérletezésnek nincs helye, a tradicionális, ízesen megfőzött magyar ételek a kelendőek. Szeretik a ma már korszerűnek nem számító, nagy választékot. Nyaranta a terasz rendszerint dugig, sok az öltönyös, nyakkendős hivatalnok, akik nem ritkán este lazább öltözékben visszajönnek a családjukkal. Ott-jártunkkor, egy csütörtök este, bár minden asztalnál ülnek, még csak zakót se látni senkin, ez tényleg oldott hangulatú hely, a többség lazán társalog, állandó az alapzsivaj.
Lukáts Tibor az étterem tulajdonosa, de a séf úré a mellette működő Nasi cukrászda, a bennfentesek tudják, hogy bár este már zárva van, ha nagyon megkívánnak onnan valamit, azért az ételsor lezárásaként esetleg számíthatnak rá. A helynek mindenképpen egyik zászlóshajója Fekete Bertalan, aki olyan közvetlenül, de mégsem tolakodóan szolgál fel, mintha régi haver lenne. Láthatóan a törzsvendégek közül többek számára az is. Szóval tényleg barátságos, otthonos a hely, házias benyomást keltenek a különböző fogások, miközben érezhetően profi az elkészítési módjuk.
A napi kínálatból hívogatóan aranyló házinyúllevessel kezdünk, puha maceszgombóc lubickol benne (550 Ft). Elmaradhatatlan a csülkös bableves, nem túl zsíros, de tartalmas, ízes (890 Ft). A csütörtök az halnap, így kóstolhatunk pontyhalászlét, külön finom benne a belsőség, például az ikra (1390 Ft). Mindegyik leves tűzforró, ahogy az ezek esetében el is várható. A meleg ételek tányérja is előmelegítetten forró, így evés közben kevésbé hűl ki az étel. Ez igencsak értékelendő figyelmesség.
hirdetés

Ha már egyszer halnapon jöttünk, nem hagyjuk ki a mandulás pisztrángot se (60 Ft dekánként). Omlós, gyönyörűen hófehér a húsa, ahogy kell, csőben sült spárga dukál hozzá. Egyébként az amúgy kedvező árú ételekhez külön kell a köretet fizetni. Az úgynevezett Maros menti sertésszeleten kellemes, pikáns, kapros mártás tanyázik (1480 Ft). A hátszínből készült fogások között szerepel az étlapon lyoni marhaszelet, ami lényegében hagymás rostélyos (2270 Ft). Ennek titka, hogy a húst véletlenül sem szabad kiszárítani, agyonsütni, a hagymát viszont ropogósra, már-már sötétbarnára kell pirítani, de kicsit sem tanácsos megégetni, mert akkor keserű lesz. Ebben az esetben a húst kissé kevésbé sütöttem volna meg, de a gazdagon adagolt hagyma olyan, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ugyancsak a napi ajánlatban szerepel a natúr kacsamáj (1850 Ft), jól illik hozzá a friss póréhagymacsíra és a pirított kecskesajtos burgonya.
Meg lehet vetni érte, de én bizony meglehetősen szeretem a rántott sertés májat (1020 Ft), amit Budapesten már alig lehet valahol kapni. Most örülök, hogy megrendelhetem. Nem egy nagy dolog, lehet erre mondani, de a Csalogató Kisvendéglőben nincsenek is nagy dolgok, sosem látott ételcsodák. Nem fog soha a top 10-es listákba bekerülni. De abszolút jól tölti be a hivatását, teljesíti azt, amit vállalt. Háziasan, némiképp múzeumi jelleggel főznek benne, és az egész vendéglő megjelenése is olyan, mintha itt maradt volna a két világháború közötti békeidőkből.

XIV., Amerikai út 64.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor