RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. december 12., kedd
Gabriella

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Egyszerűt, jól
Vendetta – Pasta e Basta
2017-08. szám / Bóta Gábor

Vannak a vendéglátásban eléggé gyanús környékek, ilyen például a Liszt Ferenc tér, ami annyira divatos, hogy bármilyen is az étel, rendre sokan ücsörögnek a vendéglőikben, a teraszaikon. És feltétlenül ilyen a Váci utca, ami telis-tele van turistával, akik, ha csak egyszer betérnek egy helyre, és soha nem mennek vissza, már akkor is jövedelmező üzletmenetet eredményezhetnek. Vagyis nem muszáj nekik feltétlen jót csinálni, megfelelő ár-érték arányban. Tudnék mesélni nem csak a híg, tartalmatlanul ízetlen gulyáslevesről, de annak ellenére, hogy médiumra se megsütve kértem a bélszínt, élvezhetetlenül kiszárított húsról is, amiből ímmel-ámmal alig ettem valamit.

Számtalanszor elmentem az egykori Fontana Áruház földszintjére benyúló és terasz formájában a Váci utcára szintén kiterjeszkedő étterem, a Vendetta mellett, bámultam, hogy hú, mindig milyen sokan vannak benne. Meg pislogtam a mutatós látványkonyha felé, melyben a polcokon harsogóan friss, meglehetősen szép zöldségek hívogatnak, de valahogy nem mertem kipróbálni a helyet, működtek az előítéleteim, hogy valószínűleg turistalehúzós vendéglőről van szó. Annak ellenére volt ez így, hogy amikor sétafikálva vagy akár rohanva, belekukkantottam a tányérokba, gusztusosaknak tűntek az ételek.
Tudtam azt is, hogy László Árpádé a hely, aki már nevet szerzett magának az egykor oly divatos hajóétteremmel, a Spoonnal, amit már rég eladott, de még mindig működteti a Városligeti-tavon található, emelettel és faszenes, spéci Josper hússütőkkel is gyarapodott Robinsont. De azért csak megvolt bennem a Váci utcai vendéglátóhelyekkel kapcsolatos bizalmatlanság. Aztán a közelmúltban voltunk a Robinsonban, tetszett, amit ott tapasztaltunk, és fölvetődött, hogy tulajdonképpen miért is ne néznénk meg a Vendettát, ami nevével ellentétben nem látszott vérszomjas helynek, a drabálisan nagy, véres húsokra például éppen a Robinson specializálódott a két Josper kemencéje segítségével. De ha a Vendetta név kapcsán az olasz konyha ugrik be, az abszolút stimmel, kimondottan erről van szó.

Kétszintes a téliesíthető, jól befűthető terasz, melyről igencsak remekül lehet bámulni a járókelőket, akik persze visszabámulnak, meg végigmustrálják a kajákat is, de hát ez a sétálóutcákra kitelepülő éttermek teraszain ülők sorsa, vagy éppen kiváltsága, többségük szeret kirakatban lenni, kedveli az embermustrát.
Füzi Balázs üzletvezetővel, miközben nagy lelkesedéssel és szakértelemmel ajánlja az ételeket, többek között arról beszélgetünk, hogy a környék éttermeiben körülbelül 95 százalék a külföldi vendég. Ők büszkék arra, hogy 20 százalék náluk a magyar vendég, és még szeretnének többet is. A húszas-harmincas-negyvenes korosztály látogatja őket leginkább. Azzal ezen a helyen számolni kell, hogy a turisták főleg a hagyományos olasz konyhát igénylik, azt, amit máshol is megkapnak a világban, ezért túlzott kísérletezésre nincs lehetőség. Így autentikus a Hadzsala Krisztián és Papp Zsolt által irányított konyha, de azt nem bánják, ha valami kicsit eltér a megszokottól.
hirdetés

Háromféle bruschettát is kóstolunk. Az étlapon felhívják a figyelmet, hogy a kenyeret nem pirítják meg hozzájuk, de ez egyáltalán nem baj, omlós, ropogós héjú, jóféle barna kenyér. A bruschetta egyszerű, paradicsomos változata is olyan jól fűszerezett, hogy meglehetősen ízes. A pármai sonkás esetében körte, dió, mascarpone is fokozza a hatást. A lazacoshoz például édeskömény, savanyított lila hagyma is társul. A napi ajánlatban szerepel a hideg, hűsítő, édesen is enyhén savanykás, igazán remek görögdinnyeleves, mozarella, pesto is kerül bele. Az olasz csirkehúslevesben bébispenót, parmezán és gersli tanyázik. Nagyon jó a zöldborsós, pármai sonkás rizottó állaga, egyáltalán nem ragacsos, harmonikusan elegyednek benne a különböző ízek. Tésztából többfélét kóstolunk, például a spagetti alapú, csípős, pirított rákosat, de kérünk úgynevezett papfojtogatót is, ami a spagettinél jóval vaskosabb tészta, tán ezért is kapta ezt az elnevezést. Pizzákból is jelentős a választék, mindegyik jellemzője, hogy belül vékony, a pereme viszont vastag és ropogós.
Tán a közismert tiramisu itt a legjobb desszert, lágy, krémes, ízlelőbimbókat simogató. De kimondottan jó a profiterol is, és nem maradhat el a panna cotta sem, ezúttal málnás, bazsalikomos változatban.
A Vendettában nincsenek – ahhoz, hogy naponta 300-500 vendéget kiszolgáljanak, nem is lehetnek – bonyolult ételek. De az egyszerűt jól készítik.

V., Váci u. 16/a.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor