RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. december 12., kedd
Gabriella

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Könyv
Burgerek felsőfokon
2017-09. szám / Bóta Gábor

A végén még megérjük, hogy lesz Michelin-csillagos hamburgerétterem! Szédület, hogy az ételek páriája, a lenézett gyorsétterem töltelék, aminek meglehetősen gyanúsnak tekintettek sokszor az alapanyagai, milyen karriert kezd befutni, a legkifinomultabb helyeken sem restellik már felszolgálni.

Emlékszem arra, amikor érettségi után Párizsban jártam, és egy ottani ismerős sráccal, az én indíttatásomra, bementünk egy McDonald’s-ba, ettem, ettem, és nekem ízlett. A fiú meg bambult rám, és némileg lefitymálva kérdezte, hogy „neked ez ízlik?” A szemében a hamburger tömeggyártott, ócska tucatárúnak számított, már-már műanyag ennivalónak, ami a személyre szabottság, az egyéni ízlés, a fantáziadús főzés helyett a ridegül érzéketlen sorozatgyártást, a vacakságot testesíti meg. Nekem meg tetszett, hogy ellentétben az itthonival gyorsan, flottul ment a kiszolgálás, világos és patyolattiszta volt az étterem, nem volt szikkadt a zsemle, és frissen sülten meleg volt a húspogácsa. Nekem, kelet-közép-európai fiatalnak kicsit a nyugati világ megtestesülése is volt a hamburger, ahogy a Coca-Cola szintén.
Az én korosztályom még jól emlékszik a hazai hamburgerkezdeményekre, másnaposan száraz zsemlére, benne a fasírtnak némileg összenyomott és persze hideg változatával, és a zsemlébe szintén belepréselt csalamádéval, aminek levét még be is szívta a túl sok kenyérrel feldúsított hús. Hát mit mondjak, ahhoz képest az a párizsi variáció maga volt a mennybemenetel! Azóta sokat fordult a világ, és bár a gyorséttermek masszívan tartják magukat, kínálatban jócskán rájuk licitáltak.
hirdetés


A Burgerek nagykönyvének – amit nálunk a Kossuth Kiadó jelentetett meg – szerzője, Martin Kintrup is azt írja, hogy „köszönöm, de megvagyok a gyorsétteremláncok satnya burgerutánzatai nélkül – a saját készítésű burger a menő!” És szolgál is negyven, ötletesen elmés variánssal meg hozzájuk való szószokkal, köretekkel, salátákkal. A sertés- és marhahúsos mellett van burger vadból, szárnyasból, halból, tenger gyümölcsiből és van vega, vegán is, sajtból vagy éppen aszalttönkölyből, netán szejtános kölesből. Maga a zsemle is lehet vegán, teljes kiőrlésű, lúgos vagy éppen keleti. A legextrémebb szerintem a rámentésztás. Ennek közepében rák, rukkola, kimcshi, miszós majonéz és újhagyma tanyázik. Wolfgang Schardt valamennyiről gyönyörű fotókat készített, ínycsiklandozó nézni őket.
Az embernek kapásból gusztusa támad beléjük harapni. Pirospozsgásak a zsemlék, hívogatóan lóg ki belőlük a töltelékük, és változatos zöldségek díszítik valamennyit. Ezek a szó szoros értelmében színesítik a burgereket, amik így már nem sorozatgyártott egyen kaják. Kézműves termékek, pontosan tudható, mi van bennük, egyéniségük van, tetszés szerint továbbgondolhatók, alkotó munkára, kreativitásra adnak lehetőséget. Szóval akár változatos étlap is formálható belőlük. Jöhet a Michelin-csillag?

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor