Bátky András
Pipogya, a budapesti medve
2010-13. szám
Vest, vest, Budapest – kántálják a meseregény láthatatlan szereplői, akik egészen napjainkig láthatatlan városi vadállatokként éltek közöttünk, s a Városi Eső Sanyarú Tél társulás tagjaiként
 inkognitóban járták Budapest utcáit. Vadállatiságuk ellenére békések, s jobban félnek tőlünk, emberektől, semhogy megmutassák magukat. Egy nap aztán Pipogya, a mackó az utcán sétálgatva felfedezi, hogy a láthatatlanság álcájába hiba csúszott, hisz egy kisgyerek félreérthetetlen utalásokkal hozza tudtára, hogy bizony észrevette őt. Aztán egy másik is. Aztán megint egy másik. Első hallásra Pipogya megrettent ugyan a megváltozott helyzettől, de mivel, az igazat megvallva, láthatatlan városi barátaival együtt mindig is hősök szerettek volna lenni, a gyerekek szeretetével és cinkos odakacsintásával felvértezve Oroszlán Gézástul és Tigris Oszkárostul belevetették magukat a mesehősök látható életébe. Azért csak a mesehősökébe, mert, ahogy Aranyka, a mese egyik fontos stratégiai pontjának, az Aranyka Édes nevű cukrászdának a kis manója mondja: „A hősök ideje régen lejárt, vagy talán soha el sem következett.”
Pozsonyi Pagony
90 oldal, 2490 Ft
Kritika (5)
|
 vissza |
|
|
| |
RSS | Impresszum | Előfizetés
vissza a lap tetejére
