RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. május 30., kedd
Janka, Zsanett

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Édeském, a szög tudja, hogy őt ki veri”
2016-01. szám / Pavlovics Ágota

Nála jobban kevesen ismerik a kávéházak „egy király, egy cigány” hangulatú világát. Kisujjában a Tabán, Krúdy koptatta köveken jár nap mint nap Óbudán, és bennünket is szívesen magával visz az általa érdekesnek tartott helyekre, korokba. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) muzeológusa, munkahelyének kapuját a házhoz méltó, gyönyörű rézkilincs nyitja. Saly Noémit arra kértük, nyissuk ki együtt decemberben megjelent Példabeszédek című kötetét.

Jól ismerjük a kávéházakról írt, lebilincselően érdekes írásait, megtudhattuk öntől, hogy lehet semmiből valamit az asztalra ten­ni, ha üres a spájz, meg­is­mer­het­tük egy csodás tangó­ki­rály történetét, és még sorol­hat­nánk az elmúlt években meg­je­lent munkáit. Mi mo­ti­vál­ta, hogy számos jeles férfiút és asszonyt számláló családjának tanulságos történeteiből köny­vet írjon?
S. N.: Úgy kezdődött, hogy 2014 tavaszán a Litera című internetes folyóirat főszerkesztője, Nagy Gabi rábeszélt, legyek a 2flekken rovat egyik szerzője. A Litera minden évben felkér két írót, hogy 12 hónapon át, havi rendszerességgel írjanak két flekket. (Egymástól függetlenül írnak, amit akarnak.) Meghatódtam, jólesett, hogy rám gondoltak, igent mondtam. Két gépelt oldalt kirázok a kisujjamból – hittem, én hülye. A vakrémület akkor lett úrrá rajtam, amikor megtudtam, hogy a „váltótársam” Nádas Péter lesz… Aztán eljött a leadási határidő. Abban biztos voltam: nem az a dolgom, hogy megpróbáljak felnőni Nádas Péterhez. Reménytelen görcsölés helyett magamat kell adnom. És ekkor eszembe jutott, amit mami mondott, amikor egy látszólag apró mozdulattól romba dőlt a fürdőszobánk: „de legalább nem lőnek”. Úgyhogy meg is írtam nyomban, ez lett az első szöveg. Miközben írtam, eszembe jutottak mami más fontos mondatai, aztán a család más tagjaitól hallott bölcsességek és intelmek is. Ezeken a tételmondatokon indultam el, amikor elkezdtem, 6-7 volt belőlük.

Nem könnyű kezdés, különösen, ha Nádas Péter nevéhez hozzátesszük a könyv címéből adódó, kézenfekvő asszociációt, a bibliai Példabeszédek könyvét.
S. N.: Nem mennék ilyen messzire. Ezek a rövid történetek és kulcsmondatok mind arról árulkodnak, hogy szeretettel, iróniával, öniróniával tekintek a többszörösen szétrobbantott családomban megesett dolgokra, illetve a családtagjaimra, akiktől élni és túlélni tanultam.
hirdetés

A humor, az irónia, önirónia nemcsak átszövi, de nagyon szórakoztatóvá is teszi ezeket a történeteket. Egyik kedvencem a rozzant fotelt felújító nagybácsi alakját felidéző írás. Miután elolvastam a végén álló mondatot: „Édeském, a szög tudja, hogy őt ki veri” – megértettem, miért van az, hogy évtizedek óta próbálok, mégsem vagyok képes egyetlen szöget sem egyenesen beverni a falba. De térjünk vissza a könyv megszületéséhez, hogy simultak kötetté a havi 2flekken rovat írásai?
S. N.: Volt néhány szöveg, ami nagyon tetszett az olvasóknak, 2-3 nap alatt 400 like-ot kaptam, közben a Litera kérésére képekkel is kiegészültek az írásaim, vagyis lábra állt a rovat. De sokáig eszembe sem jutott, hogy a történetekből könyv születhet. Kevésnek tartottam, azt gondoltam, ha tovább turbózom őket, akkor sem fognak kiadni többet 30-40 gépelt oldalnál. Aztán egyre több ismerősöm biztatott, végül egy régi kedves ismerős, Pataki Judit, az Ab Ovo Kiadó igazgatója azt mondta, szeretné kiadni. Ekkor jött rám a második pánikroham. Megint határidőre kellett írnom, képeket kellett keresnem és olykor cserélnem, ráadásul szám szerint húszra kellett volna kiegészítenem a meglévő tizenkettőt. Végül 17 lett, de a legnagyobb elképedésemre december elején tényleg megjelent a kötet.

Az olvasó mohó és követelőző, aki szereti ezeket a történeteket, nyilván szeretne még többet belőlük, esetleg egy teljes családregényt.
S. N.: Vannak barátaim, akik erre biztatnak, de szerintem ez most így kerek, a közeljövőben biztos nem teszek hozzá semmit. Nem tudom, a 19-20. században vannak-e egyáltalán rendes családregények, vagy mind olyan, mint az én családomé. Robbantott, törésekkel tarkított, fent és lent váltakozása, távozások és érkezések sora. Az élet nem mindig folyamat.

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum idén ünnepli ötvenedik születésnapját. Mivel örvendeztetnek meg bennünket a kerek évfordulón?
S. N.: Több új időszaki kiállítás és egy évkönyv előkészületei közepette én egy olyan kiállítást tervezgetek, amelynek az alapját egy családi képeslapgyűjtemény adja. Első darabjait egy hatéves kislány kapta a 20. század legelején. Azt akarom megmutatni, milyenek voltak a 19. század végétől a II. világháborúig a polgárság utazási szokásai. Nagyon érdekes olvasgatni, hogy merre jártak, miről tudósították az itthon maradottakat. A lapok között olyan is van például, amelyet Bárczy István polgármester küldött egy afrikai kikötővárosból, ahol a pálmafás úton villamos kanyarog. Ki kell derítenem, pontosan mikor, miért is ment oda. Ez a kiállítás sem lesz regényszerű történetmesélés: fragmentumokból áll majd. De megmutatja, mint egy vasúti térképen, hogy ezek a képeslapok hogyan kötötték össze a városokat, az embereket és történeteiket. És ha rendesen meg is írom, az Ab Ovo Kiadó könyv formában is megjelenteti.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor