RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. szeptember 23., szombat
Tekla, Líviusz

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Ajánló
Bereményi 70, Bodor 80 – ünnepelt írók, ünnepi könyvek
2016-03. szám / D. Magyari Imre

Egyre ritkábbak a szép könyvek is, hát még a mívesek! 2016 elején a Magvető Kiadó két különösen jelentős és kerek születésnapját ünneplő szerzőjének, Bereményi Gézának és Bodor Ádámnak a tiszteletére két ilyet is megjelentetett – mindkettő tervezője Pintér József (s rajtuk már a Farkas Anna kitalálta új logó, az ékezetes m betű). Az alkotókat a Petőfi Irodalmi Múzeumban is köszöntötték – az ember néha azt érezheti, hogy az irodalom, a művészet fontos valami.


Bereményi Géza sokoldalú művész: író, drámaíró, szövegíró, színházi ember és filmes. És, ezek szerint, költő; a kötet címe mind­kö­zön­sége­sen Versek. Én ugyan dalszövegként, énekelve, Presser Gábor, Udvaros Dorottya s elsősorban persze Cseh Tamás egészen varázsos hangján hallom az itt öt ciklusba sorolt műveket, de készséggel elfogadom, hogy nevezhetjük őket verseknek is. Próza és vers, dalszöveg és vers határa, a vershatár nem jelölhető ki szögesdróttal, kerítéssel, a művészet a szabadság egyik, s azt hiszem, tán legtökéletesebb inkarnációja.
Nekem most a versek komorsága tűnik fel elsősorban. A mindig is meghatározó kelet-európai spleenjük komorsággá lett. „Jó év volt, mikor születtem én…” – kezdődik a Jó év volt, s ha nem tudjuk is, hogy ez az esztendő az 1946-os, érezzük, hogy ezt csak ironikusan érthetjük: „…volt krumpli és kenyér, / és mindenki örült nekem.” Ha van krumpli és kenyér, az már jó esztendő errefelé. Aztán jönnek az ötvenes évek, a hatvanasok, a hetvenesek, sorra a többiek, s tíz év múlva mindig ugyanaz a dal lesz. Az ember pedig túlélő – a Cseh Tamásra emlékező vers, A túlélő dala az egyik legszebb az egész kötetben. Ritka itt az idill, mikor – gyönyörű kép! – „Harangszoknyák két oldalát / harangnyelvként veri a láb”. Egy osztálykirándulás. Egy krakkói út, pompás vidéken, pompás hajnalban – amikor csak kicsit fáj, hogy máshová nem is igen mehetünk.
Egy születésnapra írt versben Bereményi Géza azt mondja, 67 után lesz egy szürke bevonat, ami a függetlenség, sőt a szabadság ízét rejti: távolságot tudunk tartani, megkülönböztetni magunk. Mint kamaszkorunkban. Csak akkor ez vérvörös volt…
Bodor Ádám világa is komor. Egyik legértőbb méltatója, Angyalosi Gergely azt mondja róla (Élet és Irodalom, 2016. február 19.), „többféle értelemben is a határok írója”. Erdélyé, Kelet-Európáé, amit egyrészt „a külső-belső despotizmusba való visszazuhanás pillanatra sem szűnő veszélye” jellemez (meg a zuhanás maga), másrészt a vágyakozás „a kultúra, az erkölcs és az egzisztenciális biztonság világa után”. Mely vágyakozásban, tenném hozzá, van valami röhejesen groteszk. A kötet négy novellája közül az első, a Sofőrünk egy rosszabb napja hőse – hőse? fő figurája, mondjuk, fő balekja –, a szállodában dolgozó Dujmond Cézár kora reggel kér egy szobát a portástól, sőt, mert az nem ad, elveszi a kulcsot, és felmegy a 701-be. Pihenni akar, életében először és tán utoljára egy szállodai szobában – mint kiderül, oka van rá. A Fülledt reggel szereplői ugyanúgy hiába keresnek kapcsolatot egymással, ha keresnek egyáltalán, mint A barátkozás lehetőségeiben Emerik úr, az Olajprés utcai háztulajdonos a bérlőjével, Amirással. Háztulajdonos és bérlő közt nincs, nem lehet kapcsolat, ahogy az És akkor majd látjuk egymást őzmegfigyelője (!), Kuptor Dzsoni és barátnője, Weisz Gizella között sem; illetve Kuptor Dzsoni épp most szakít, egy új, az eddiginél is bizalmasabb mesterség okán. Ha igaz, amit mond… A helyszínek nincsenek meghatározva, legfeljebb utcanevek akadnak, de tudjuk: itt vagyunk. Nagyon itt. Ahogy Bereményinél Budapesten.
Azért ez a négy novella szerepel a vászonkötésű Bodor-kötetben, mert 2007-ben ezek alapján készítette díjnyertes tévéfilmjét Ferenczi Gábor, Csuja Imrével, Rezes Judittal, Tamási Zoltánnal, kiváló román színészekkel. Egy DVD-n ez a film is megtalálható a könyvben.
Bodor Ádám tudomásom szerint sehol nem ír semmiféle bevonatról. De mindketten a szabadság ízére figyelmezettek mindig, 67 után, sőt 68 előtt. Isten éltesse őket!
hirdetés

Bereményi Géza: Versek
Magvető Kiadó, 2016
64 oldal / 2990 Ft

Bodor Ádám: A barátkozás lehetőségei – Novellák és film
Magvető kiadó, 2016
48 oldal / 4290 Ft

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor