RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. szeptember 23., szombat
Tekla, Líviusz

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Ajánló
Summázat
2016-04. szám / D. Magyari Imre

Pap Éva neve ismerősként cseng azok fülében, akik már a hatvanas-hetvenes években is jártak színházba, moziba. Igen, ő volt Emily A mi kis városunkban, Johanna az Altona foglyaiban, Irina a Három nővérben, Fanny az Egy magyar nábobban, a szép szemű lány a Szindbádban.

Most, hogy ülünk egy Dohány utcai kávéházban, nem ismeri fel senki, s ez őt láthatóan nem zavarja. Rég nem érdekli a népszerűség. Túl van a világi hívságokon, s nem a kora – a nyolcvanhoz közeledik –, hanem a bölcsessége miatt.
Megszenvedett bölcsesség ez. Könyve az ehhez vezető útról szól. Nem a kívülálló által sikeresnek, csillogónak vélt évekre való édesbús visszaemlékezés ez, anekdotákkal, intimitásokkal (azt is szívesen olvasnánk, persze!), hanem más, több: visszaemlékezés egy, a Pápa-Adony-Budafok háromszögben eltelt, nehéz, nélkülözésekkel teli fiatalságra. Pap Éva 1939-ben született, ez már háborús év, négyévesen a gettó szót is meg kell tanulnia. Édesapja 1943-ban meghal, ettől kezdve fiatal édesanyjuk egyedül neveli őt és a bátyját. Nehezen élnek, mint sokan, amitől persze senkinek sem lesz könnyebb. Pap Éva elképesztő emlékezettel idézi fel a múltat. Nemcsak arra emlékszik, hogy egyszer jártak a Vidám Parkban, hanem fel tudja idézni azt is, milyen volt, amikor édesapjával repültek a körhintán. Áldás és átok az ilyen emlékezet, hisz őrzi a rosszat is, a katonákat, a bombatámadást, az éjszakai vonatozást Adonyba. Igaz, azt is, hogy Adonyban miként segítették egymást az emberek. Őrzi a bennünk lévő rossz és jó kiszámíthatatlan működését.
Az anya 1972-es halálával ér véget a könyv, ami talán az ő felidézésére íródott. Az 56-ban disszidált, szép karriert befutott, s aztán szintén meghalt báty később egy könnyű érmet csúsztat húga kezébe: holdpor van benne, igazi por a holdról. „Akár életem summázata is lehetne!” – olvassuk a rejtélyes mondatot. Aztán már csak egy jelenet a temetőből, a ráismerésé, rádöbbenésé. S a remény születéséé, hogy folytatódhatunk.
Egy regénye mindannyiunknak van, szoktuk mondani. Pap Éva ezt írta meg, őszintén és megrendítően.
hirdetés

Pap Éva: Holdpor
Magyar Napló, 2015
302 oldal / 2500 Ft



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor