PM Online | Könyv

„Úgy vagyok vele, gondolom, teljesen normális módon, hogy akiket nagyon szeretek, azokat igyekszem összeterelni, szeressék meg egymást.”

Az idézet a Spiró György 70. születésnapjára kiadott Válogatott esszék 1979-2016 című kötetből való. Nos, sokunkat már jó néhány évtizede sikerült összeterelnie, mert nagyon szeretjük őt. Szeretjük, mert szenvedélyes, racionalista és mindig eredeti nézőpontból tekint rá alkotókra, életművekre, történelmi jelenségekre. Nem szűnő érzelmi kötődésünk további oka, hogy rendre óriási anyagból merít, hiszen egyformán otthon van a magyar, orosz, szerb, horvát, lengyel kultúra és művészet alakjai, alkotásai között. Ahogy otthonos terep számára a színház is. Kitartóan kutatja Kelet-Európa társadalmi folyamatait és az emberi lélek rejtelmeit. Pályakezdése óta nem tér le útjáról, következetesen nem enged. Ha belebújunk valamelyik kötetébe – ahogy most esszéivel tettük –, izgalmas szellemi kaland kellős közepén találjuk magunkat. Boldogan ringatózunk egy mindig ellenzékben lévő, nagyon okos, rendkívül művelt ember bölcs gondolatain.
A válogatás a lengyel Tadeusz Borowski életéről szóló két esszével indul, és Bada tanár úr, a szerző valamikor tanárának bemutatásával zárul. Közben olyan kiválóságokról tudunk meg sok mindent Spiró szemüvegén keresztül, akik meghatározó alakjai voltak és maradtak a magyar kultúrának. Ilyen például a színházi életben jó ideig megkerülhetetlen Major Tamás, a különös, maga teremtette világban élt költő, Petri György vagy a csodálatos tehetségű Kardos G. György, akit így idéz meg Spiró: „Sokan ismerték, majdnem ugyanannyian szerették – és mélyen gyászolom mindazokat, akik nem ismerték, és akik már nem ismerhetik meg. Nagy író volt és nagy ember. Sokan a szeretetre méltó, vicceket gyártó és mindenre vicceket idéző pesti linket, a pletykás kisembert, a jó italok, a cigaretta, a szép nők szerelmesét kedvelték benne – maga Kardos is ebbe a szerepbe menekült a saját nagysága elől szemérmességében és riadalmában.”
Ugye, milyen gyönyörű?