Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
„A mérlegképes könyvelők nem festenek képeket”
Nyáry Krisztiánnal a Festői szerelmekről
2016-11. szám / D. Magyari Imre

Négy, rendkívül sikeres könyve után Nyáry Krisztián megírta az ötödiket, ezúttal húsz nagy magyar festő szerelmi életéről, pon­to­sab­ban húsz magyar festőről. Köztük van Rippl-Rónai József, Zichy Mihály, Munkácsy Mihály, Egry, József, Anna Margit, Lotz Károly, Szántó Piroska… A sok képpel illusztrált, tárgyként is gyönyörű kiadvány ideális karácsonyi ajándék.


Az Igazi hősök és a Merész magyarok után visszatértél a szerelemhez, magyar festők magánéletéről írsz.
Ny. K.: Az egyik első ösztönzőm Czeizel Endre volt, vele beszélgettem egyszer a korábbi munkáimról, ő hívta fel a figyelmem a festőkre és arra, róluk is kellene hasonló, hisz nagyon keveset tudunk róluk. De inspirált más is: egyszer például felkért a Magyar Nemzeti Galéria, hogy egy nyílt napjukon tartsak éjszakai előadást festőkről, akkor kezdtem el olvasgatni erről művészettörténeti írásokat. És nagyon sok biztatást kaptam Kieselbach Tamástól, aki galériatulajdonosként nem „bevezetést” írt a könyvem elé, hanem „nyitást”.

Tényleg keveset tudunk a magyar képzőművészekről.
Ny. K.: Irodalomtörténetet tanítanak, a magyar érettségi tárgy. Mondjuk Rippl-Rónai József életét, műveit viszont csak az ismeri, aki saját érdeklődéséből művészettörténettel is foglalkozott. Egy átlagosan művelt, érettségizett magyar ember nem tudja, ki volt Rippl-Rónai! És ez így van a legtöbb magyar festővel, képzőművésszel. Ha most itt az Európa kávéházban körbekérdeznénk az embereket, nyugatos írókat tudnának mondani, esetleg még idézni is tudnának tőlük, de a Nyolcak tagjai közül jó esetben is csak egyet-kettőt ismernének. Pedig a művelődéstörténeti súlyuk ugyanaz! Épp ezért a festőknek nemcsak a párkapcsolataikról írok, hanem az életükről is.

Találtam egy teljesen ismeretlen nevet: Amrita Sher-Gil.
Ny. K.: Én sem ismertem. Őt még a képzőművészetben többé-kevésbé otthonosak sem feltétlenül ismerik. Pedig ő a világon a legismertebb magyar festő – azért mondhatjuk, hogy magyar, mert magyarként és indiaiként határozta meg önmagát. Rövid élete meghatározó részét Magyarországon töltötte, a férje, Egan Viktor orvos is magyar volt, sokat festett itt. Indiában rendkívül büszkék rá. Frida Kahlóhoz hasonlítható, a stílusa és az életmódja révén is.

Kiről írtál először?
Ny. K.: Az Így szerettek ők második kötetében szerepel Vas István, aki képzőművésztt vett feleségül, Szántó Piroskát. De akkor még nem gondoltam, hogy festőkről fogok írni. Most ugyanennek a történetnek Szántó Piroska áll a központjában. Egy-két éve kezdtem dolgozni ezen a könyvön, már nem emlékszem pontosan, ki volt a legelső. Szinyei Merse Pál és Probstner Zsófia, a „lilaruhás nő”, biztos az elsők közt voltak.
hirdetés

Annyira kedveled Szinyei Mersét?
Ny. K.: Annyira szerettem volna megfejteni a titkát. A Lilaruhás nő a legtöbb reprodukcióval rendelkező magyar festmény, ez a „magyar Mona Lisa”. Nem lehet nem észrevenni, hogy a modell terhes, de erről mégis kevés szó esik. Mindig izgatott, hogy ki ez a titokzatos nő, és mi köze volt Szinyeihez. Amikor részletesen is megismertem ezt a tragikus szerelmi kapcsolatot, ami végeredményben a gyerekeik halála miatt végződött válással, azt is megértettem, miért nem festett Szinyei húsz évig.

Általában az derül ki a szerelmi kapcsolatokról szóló könyveidből, hogy kevés a boldog, beteljesült, egy életen át tartó szerelem.
Ny. K.: Nagyon szívesen írok ilyenről, például Benedek Elek és Fischer Mária kapcsolatáról, akik negyvenöt évig éltek boldogan, s a feleség a férje halála után egy nappal öngyilkos lett. De valóban kevés az ilyen erős kötődés, bár például Vajda Júlia, aki férje, Vajda Lajos halála után újra férjhez ment, élete végéig Vajdát szerette. Általában egy ember életében több partner van, elválunk, csalódunk, újrakezdünk – elég bonyolult mindenki érzelmi és szerelmi élete. A mérlegképes könyvelőké is, csak ők nem írnak verseket és nem festenek képeket, nem születnek róluk monográfiák.

Mennyire sikerül betartani a monogámia keresztényi parancsát?
Ny. K.: Erre is kevés példát tudok mondani. Ilyen volt Egry József és Pauler Juliska kapcsolata, bár az sem a monogámia jegyében indult. Két, minden szempontból ellentétes ember, egy koldusszegényen felnőtt, tanulatlan festő és egy jó családból való polgárasszony, egy ezredes felesége szerettek egymásba. A szerelmi dráma és Juliska válása után azonban ez egy sírig tartó, mély érzelmi kötődésen alapuló kapcsolat volt.

Írtál olyanokról is, akik ellenszenvesek?
Ny. K.: Szubjektív műfaj, amit művelek: én választom ki, kiről írok. Azokkal foglalkozom, akik számomra fontosak vagy legalábbis érdekesek. Czigány Dezső nem épp szimpatikus, hisz mégiscsak egy sorozatgyilkos, de hogy ne lenne izgalmas és ne lenne kihagyhatatlan része a magyar művészettörténetnek, az aligha tagadható. Nem biztos, hogy szívesen kávéznék itt vele, de kíváncsi vagyok rá. Rendhagyó irodalomórákon mindig el szoktam mondani, hogy ha valamit lehet tanulni a könyveimből, akkor az az: erkölcsileg elítélendő emberek is lehetnek zsenik és fordítva. Magyarországon ezt nem szokták tudni, a nagy alkotókra szentekként tekintünk. Emberek voltak pedig ők is, többségükben gyarló emberek.

Corvina Kiadó, 2016
248 oldal / 5490 Ft

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor