Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Ajánló
Egy párducpompás könyv
2017-08. szám / D. Magyari Imre

Kicsi, de nagyon is súlyos tárgyak Tóth Krisztina tárcanovellái, olyanok, mint az a különös fémtömb, amit a címadó írás szerint Jozsó talált a budai hegyekben, és most viszik a MÉH-be, hátha el tudják adni.

A titokzatos valamivel szemben a novellák funkciója teljesen világos: elmondanak, egyszerű, hétköznapi nyelven, puritán, dísztelen stí­lus­ban egy-egy történetet, vagy megállítanak, kinagyítanak egyetlen pillanatot, hátha akad, aki elgondolkodik rajtuk. Éltünk meg­vál­toz­ta­tá­sá­ról nincs szó, csak erről az elgondolkodásról, arról, hogy esetleg érzékenyebbé válunk, ha csak olyan rövid pillanatra is, mint amit épp megmutatnak nekünk.
Hogy az elbeszélő nem akárhogy bánik a nyelvvel, hogy nem akármilyen a fantáziája, mintegy véletlenül derül ki olyan rövid részletekből, mint amilyenben az ismeretlen rendeltetésű tárgyat kobaltágyúhoz való izotóptartálynak látja, tele sugárzó anyaggal: „Igen, lehet, hogy egy mindent elsöprő atomvillanás előtt vagyunk tíz perccel, egy világvége utáni, de a megsemmisülés előtti pillanatban…” Sok jele van ennek a városban, amit feltehetően Budapestnek hívnak, a város különböző helyszínein, ahol az elbeszélő rendre megfordul: a közértben, a trolin, a villamoson, a plázában. Magától értetődő, hogy mindenkit a vízbe kéne lőni, ezt mondja a tejpultban álló a lány is a húspultosnak, és az bólogat, de gyanúsak a hollandok is a süteményükkel, Mátraalján, falu szélén lakó öreg nénénk pedig már aktivizálja is magát: a termálfürdőben a felmosófejjel felbuktatja a cigány kislányt, nehogy má’ itt vellneszezzen az anyjával. Feledhetetlenek az önzetlen gonoszság képviselőinek rajzai, Margit nénié vagy a teniszpálya őréé, aki a zuhany alatt víz nélkül maradt, besamponozott hajú, ismerős nőt NEM és NEM engedi be az öltözőbe. Tőle még az elbeszélő is kiakad: „Ott van mindenütt. … Övé az ország, ahol élünk, övé a hatalom.” Ezért mérgezettek a hétköznapjaink, amikben persze kellemes meglepetések is érhetnek bennünket, Tóth Krisztina ezeket is rögzíti. S mindezt iróniával, megértéssel és részvéttel.
Hogy nagy író, az számomra leginkább azokból az írásaiból derül ki, amelyekben egy majdnem mozdulatlan pillanatot bont ki, veszi benne észre a rezdülést, olyan elképesztő érzékenységgel, amivel egy normális városban – tegyük fel, van ilyen – sem könnyű élni. Egy nő befesteti a haját. Egy festőnek kiállítás-megnyitója van. Egy fiatal srác kerekesszékben ülő testvérét tolja a plázában.
Tóth Krisztina mindent tud. Még azt is, hány lépcső vezet fel a Blahán az aluljáróból a villamosmegállóba.
hirdetés

Tóth Krisztina: Párducpompa
Magvető Kiadó, 2017
208 oldal / 3299 Ft


vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor