Jól tesszük, ha nem siklunk el Selyem Zsuzsa új, kilencedik kötetének mottója fölött, hanem legalábbis gyanakodni kezdünk. „…annak örülök, hogy most születtem…”, szól az Ovidiustól vett idézet második fele. Komolyan kell ezt vennünk? Ironikusan kell értenünk?