RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. augusztus 20., vasárnap
István

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Pompa, szépség, minőség
2015-06. szám / Szepesi Krisztina

Steve Bor mondhatni beleszületett a cirkusz világába, így talán nem is meglepő, hogy mára a Bor Productionsszel nagyszabású cirkuszszínházi előadásokkal járják a világot, melyekben van egy csipetnyi burleszk, egy kis éjjeli lokál hangulat, egy leheletnyi csoda, mese és persze sok-sok tánc. Ilyen az „Ooh La La” című est is, melyet július 30. és augusztus 1. között három alkalommal adnak elő a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Budapesti Nyári Fesztivál keretében.

Azzal, hogy autentikus magyar cirkuszi családból származik, rengeteg tapasztalatra tehetett szert.
S. B.: Alig 8 éves voltam, amikor először léptem fel a Fővárosi Nagycirkuszban akrobataként. Később kezdtem a zsonglőrködést, amivel beutaztam az egész világot a szüleimmel. Tizenéves voltam, amikor elhatároztuk, kivándorlunk Ausztráliába, ahol tovább folytattuk a cirkuszi munkát. Ott váltam igazán zsonglőrré. A cirkuszt kicsit felváltotta aztán a kabaré, a színház és a klubműsorok, mert ott főleg arra volt igény. Vagyis nem véletlen, hogy ennyire nagy hatással és befolyással voltak a mostani életemre a gyermekkori emlékeim és tapasztalataim, hiszen tulajdonképpen a cirkuszi világban nőttem fel. Amit most csinálunk a Bor Productionsben, az mind ezekből a tapasztalatokból jön. Persze én most már „csak” alkotok és kritizálok, de ezt is csak úgy lehet, ha ismerem ezt az életet. A feleségem táncos volt, így a közös színházi, cirkuszi és varieté tapasztalatok nagyon sokat adnak hozzá produkciónk sikeréhez.

Vagyis a cirkusz egyfajta életforma, ami tovább él abban, aki bele születik?
S, B.: Nem én választottam, de nagyon örülök, hogy ebbe a világba születtem bele. Elég jó számom volt, amivel a legjobbak közé kerültem. Ausztráliában öt éven keresztül én kaptam meg a Mo Awardot, ami ott egy nagyon értékes díj. Megjártam Las Vegast és sok más helyet, de mindig jobban tetszett a rendezés. Egy ideig filmrendező is szerettem volna lenni, mert már a kezdetektől vonzott az, ami a színfalak mögött van, amit most alkotóként testközelből átélhetek. Így valóban nem volt meglepő, hogy amikor összeházasodtunk Kimmel, két-három év után el is kezdtünk saját kis műsorokat szerkeszteni, amikből harminc év után ide jutottunk.

A cirkuszról azt mondják, olyan, mint egy nagy család, még ha nem is vér szerinti rokonok a tagok.
S. B.: Ez így van és annyira fontosnak tartom ma is, hogy a saját produkciónkban is személyes kapcsolatot ápolunk a fellépő művészeinkkel. Mert bár az üzlet nagyon komoly dolog, mindent elkövetünk, hogy családias atmoszféra alakuljon ki. Talán ezért is vagyunk ennyire sikeresek. Amikor például egy artistaszámot próbálunk, azért, mert én is voltam artista, tudom, mik lehetnek a problémák, nehézségek, így személyesen tudok segíteni, hogy kihozzuk a maximumot a művészekből. Szerintem minden szakmára igaz, hogy minél jobban értünk hozzá és minél több tapasztalatunk van benne, annál jobban tudjuk csinálni.
hirdetés

Az „Ooh La La” című előadást, melyet a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon láthat majd a közönség, ön rendezte.
S. B.: Jól ismerem a párizsi életet, dolgoztam is ott, de mindenhol nagyon sokat láttam és tapasztaltam, ezeket pedig mind be tudtuk emelni ebbe az előadásba. A csinos táncosnők és a jó vágású táncosok jelentik mindennek az alapját, akik mindezeken túl természetesen erős technikai tudással rendelkeznek, és ehhez jön az izgalmas zene, hiszen én is hamar megunom a dolgokat, így nagyon odafigyelek arra, hogy a nézők se unatkozzanak. A koreográfus az a világhírű Nathan Clarke, aki a londoni olimpia záró ceremóniájának készítésében is részt vett, éppúgy, ahogy számos nemzetközi hírű zenekar turnéjának koreografálásában. Ez egy sokféle stílusból összeállított műsor, kicsit burleszk és kicsit kabaré is. De a legfontosabb, hogy nemcsak a pompa és a szépség számít, hanem elsősorban a minőség.

A budapesti műsorban Kolovratnik Krisztián lesz a konferanszié.
S. B.: Őt ajánlották nekem és már elkezdtünk dolgozni azon, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki belőle, ahogy a műsorban szereplő többi művészből is. Szeretném azt is, hogy bevonja majd a közönséget, hogy a műsor részesévé tegye az embereket.

Ilyen nagy szabadtéri színpadon adták már elő ezt az estet?
S. B.: Voltunk már nagy színházakban óriási nézőtérrel, de ez lesz az első alkalom, hogy ekkora színpadon szabadtéren adjuk elő. Volt is róla szó, hogy legyen több táncos, hiszen annyira nagy a színpad, de mi úgy gondoljuk, a táncosok nem katonák, akiknek annyi a dolguk, hogy együtt mozogjanak, hanem egytől egyig egyéniségek, ez pedig a mi műsorainkban nagyon fontos szerepet kap. És persze úgy fogunk dolgozni és úgy csinálunk majd mindent, mint bárhol a világon, de azért nagyon örülök annak, hogy ismét Budapesten lehetek, és elhozhatok ide egy saját produkciót. Az utóbbi tíz évben már több Cirkuszfesztiválon is részt vettünk itt, és mindig egyre jobban tetszik a város, ami sokat változott azóta, hogy gyerekként itt hagytam a családommal. Több mint ötven éve jöttünk el az országból, ami nagyon régen volt már, de még mindig magyar vagyok, és ezt soha nem felejtem el.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor