RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. július 23., hétfő
Lenke

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Kritika(4)
A Pentagon titkai
2018-02. szám / Dercsényi Dávid

A sajtó nem a kormányzók, hanem a kormányzottak érdekében dolgozik – az amerikai alapító atyák is tudták, hogy a sajtó ellenőrző szerepe a demokrácia alapja. Ezt a gondolatot ismételte meg az amerikai ügyvivő 2017-ben Budapesten is, ami után kapott hideget-meleget a magyar

kormánytól. Steven Spielberg filmje pedig épp erről az alapvető esz­mé­ről beszél, nem először az amerikai film történetében.
1971, egy amerikai katonai elemző hirtelen ráébred, hogy az amerikai politikusok hazudnak a vietnami háborúról. Ezért kiszivárogtat egy részt az egykori amerikai védelmi miniszter, Robert McNamara ko­ráb­ban összeállított titkos, monstre elemzéséből, amely egyértelművé teszi, a vezetők elhallgattak fontos információkat, évekkel korábban tud­ták, hogy a vietnami háborút nem tudják megnyerni, mégsem von­ták ki csapataikat. A botrány kirobbanása nehéz helyzetbe hozza az anyagi problémákkal küzdő, a mainál ekkor még jelentéktelenebb Washington Postot, amely ráadásul a tőzsdére készül. Vajon mit néz­zen a lap tulajdonosa, a nőként leszólt, megvetett Key Graham, az olvasók érdekeit vagy a lap, a munkatársak vélt érdekeit, védelmét?
Spielberg a szabad sajtó mellett Graham történetét is fontosnak tartja: egy folyamatosan lenézett, elbizonytalanított nő milyen döntést hozott abban a történelmi pillanatban, amikor a körülötte lévő férfiak megosztottak és bizonytalanok. De nyilván az amerikai elnöknek, Donald Trumpnak is üzen, akinek a Washington Post a fake news-zal, a hazug médiával szinonim fogalom.
A rendező persze árnyaltabban látja a világot egy Lokál-publicisztikánál, nála a hazudó politikusoknak is vannak érveik, sőt elég jól láttatja a fő kérdések akkori problematikáját is: államtitkokat hogy és mint lehet, szabad-e nyilvánosságra hozni.
Spielbergtől nem idegen az amerikai politikai események kommentálása – emlékezzünk csak vissza a Terminál című, 2004-es filmre, amely a World Trade Center terrortámadás utáni sokkban lévő, bezárkózó Amerikának üzent. Most pedig a sajtót támadó és erodáló Donald Trump és számos amerikai által osztott nézetekre reagál Spielberg, aki mindig is hirdette, hogy nemcsak álomgyárosként van feladata, de fe­le­lős­sé­get visel társadalmi kérdésekért is, mint például a holokauszt és az emlékezetpolitika.
De a nyomtatott sajtónak is jutott egy óda ebben a filmben, a kamera élvezettel pásztáz a nyom­da­gé­pe­ken, a szedők gépein, az ólombetűkön. Mindez a kissé patetikus hitvallás ugyanakkor izgalmas dráma is, jóllehet, igazi akció kevés van, emberek telefonálnak, papírok kerülnek ide-oda, de Spielberg még egy fénymásolást is el tud úgy adni, hogy közben a körmünket rágjuk.
A Grahamet alakító Meryl Streep talán egy árnyalattal több, mint kellene, a Post elszánt szerkesztőjét, Ben Bradlee-t játszó Tom Hanks viszont rég volt ilyen erős.
Ugyanakkor ez a film, ez az 1971-es történet 2018 Magyarországán egy sci-fi. A sajtó függetlensége a politikai és gazdasági érdekek miatt csak alig pár sajtótermékre vonatkoztatható fogalom, a politikai ha­ta­lom pedig maga is sajtónagyhatalom. Ráadásul úgy fest, a társadalmat sem zavarja mindez túlságosan. Jó lenne, ha Spielberg nagysága ebben is tudna valamilyen változást hozni.
hirdetés

A Pentagon titkai (12)
(The Post)
Amerikai, szinkronizált film
Rendező: Steven Spielberg
Főszereplők: Meryl Streep, Tom Hanks, Alison Brie, Sarah Paulson, Bruce Greenwood, Jesse Plemons, Bradley Whitford
Forgalmazó: Freeman Film
Már a mozikban


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor