RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. július 17., kedd
Endre, Elek

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Adèle Exarchopoulos: „Spielberg arra biztatott, hogy tanuljak, dolgozzak, és hogy sose változzak meg!”
2018-03. szám / Köves Gábor

Nem volt húszéves se, amikor a Steven Spielberg vezette cannes-i zsűritől megkapta a fesztivál fődíját. Az Adèle élete túlzás nélkül történelmet írt a fesztivál díjkiosztóján. E. T. papája, akit sokan – mint kiderült, tévesen – kissé prűdnek gondoltak, nem fogta vissza magát, már ami a film
felmagasztalását illeti: a pályakezdőnek számító Adèle Exarchopoulos mellett a filmbeli Adèle kékhajú szerelmét alakító Léa Seydoux és a színésznőket nem kímélő perfekcionista rendező, Abdellatif Kechiche is Arany Pálmában részesült. A mesébe illő kezdetek hasonlóan mesésen folytatódtak: a színésznőt maga Sean Penn hívta készülő filmjéhez, s bár Penn rém komoly, „mentsük meg Afrikát” filmjét később pont Cannes-ban fütyülték ki, ezt senki sem Adèle-nek, hanem az önmaga és filmje fontosságába belefeledkező amerikai színész-rendezőnek rótták fel. Ugyancsak senki sem rótta fel a fiatal francia színésznőnek, hogy elvállalta a Le Fidèle vagyis A hűséges főszerepét. De miért is rótták volna fel neki, amikor a hazai mozikban március végén be­mu­ta­tott, autóversenyzős-bankrablós szerelmi melodráma (vagy ahogy a szakértők mondják, „amour noir”) igazi európai szuperprodukció. A színésznő Belgium büszkeségeivel Michaël R. Roskam rendezővel és a Bikanyakkal befutott Matthias Schoenaerts-cal dolgozott együtt. Róluk is kérdeztük rövid e-mail interjúnk keretében.

Egy autóversenyzőt játszik. Gondolom, ki kellett bővítenie a vezetési ismereteit…
A. E.: Először is, meg kellett szereznem a jogsit, ilyennel ugyanis nem rendelkeztem. Semmit sem tudtam a vezetésről, hacsak az nem számít bele a tapasztalatokba, hogy nyaraláskor olykor felpattantam a robogóra. De ennél is fontosabb volt, hogy kitapasztaljam, hogyan tudom biztonságban érezni magam egy olyan helyen, ahol veszélyben vagyok. Michaël, a rendezőnk összehozott női versenyzőkkel, az ő tapasztalataikból építkeztem.

Nemcsak a versenyautókkal, de Matthias Schoenaerts-cal is meg kellett találnia az összhangot. Könnyű volt megtalálni a kémiát?
A. E.: Az volt a legkönnyebb. Mert magától jött, a lehető legtermészetesebb módon. Partnerek voltunk az első perctől fogva. Remek játszótárs, nagylelkű kolléga, csakis öröm volt a vele való kísérletezés.

A hűségest sok mindennek nevezték már, de talán a tragikus love story köszön vissza a legtöbb kritikában. Van kedvence ebben a műfajban?
A. E.: Egy klasszikust kéne mondanom. Végül is a Titanic klasszikus. Sokat sírtam rajta. Mindig úgy éreztem, hogy a szerelmesek a tragikus vég előtt már réges-rég egymáshoz tartoztak, miközben csak egyetlen éjszakán át szerethették egymást.

Spielberg olyannyira odavolt az Adèle életéért, hogy ragaszkodott hozzá, az Arany Pálmát hárman, Léa Seydoux, Abdellatif Kechiche és ön megosztva kapják. Kapott Spielbergtől megszívlelendő kar­rier­ta­ná­csokat a kulisszák mögött?
A. E.: Igen, kaptam. Spielberg arra biztatott, hogy tanuljak, dolgozzak, és hogy sose változzak meg! Nagyon kedves szavai voltak hozzánk, arra nézve, hogy mit érhetünk el a filmiparban.

Az Adèle élete premierjének idején úgy nyilatkozott, hogy sokat szenvedett a forgatáson, mert a rendező olyan sokat követelt a színészeitől, a jeleneteket rengetegszer megismételtette önökkel. Most, hogy már olyan rendezőkkel is dolgozott, mint Sean Pen és Michaël R. Roskam, máshogy látja az Adèle forgatását?
A. E.: Kechiche nehéz próbatétel elé állítja a színészeit, ezt nem látom máshogy, de ez a nehézség megtérül, jó dolog. Nála addig kell hajtanod magad, míg már öntudatlanul is képes vagy belehelyezkedni egy jelenetbe. Mindenkitől tanulok, akivel összehoz a közös munka, minden egyes szerephez al­kal­maz­kod­nom kell. Abdel nagyszerű tanár volt nekem, a kezdőnek.
hirdetés

Az Adèle életében a saját nevén szerepel, Mikor tudta meg, hogy a rendező magát a filmet is önről nevezi el?
A. E.: Sosem mondta meg nekem. Csak akkor tudtam meg, mi lesz a film címe, amikor elmondták, hogy beválogatták a filmet a Cannes-i Filmfesztiválra.

Dolgozott Sean Penn-nel és szerepel Ralph Fiennes új rendezésében is. Ők elsősorban színészek, akik olykor rendeznek is. Hasonló a metódusuk?
A. E.: Emberileg és szakmailag is nagyon különböznek, de mindketten a védőszárnyaik alá vettek, ez hasonló élmény volt. Szenvedélyes művészek, de míg Sean az improvizáció nagy barátja, addig Ralph nagyon ügyel a pontosságra. Ralph filmjében (Fiennes The White Crow címmel Rudolf Nureyev életéről készít filmet – a szerk.) egy valós alakot játszom, aki itt van velünk, életben van. Ez nagy kihívás volt.

Sean Penn filmjét, a The Last Face-t szétszedték a kritikusok. Mi történt?
A. E.: Őszintén szólva csak ritkán figyelem, mit mondanak a kritikusok. Csak az építő kritika érdekel. Azt gondoltam, hogy Seannal igazságtalanul bántak a kritikusok, úgy voltak vele, hogy hogy jön ahhoz egy híres vagy befolyásos ember, hogy a polgárháborúról, a mély, emberi szenvedésről beszéljen. De a mozinak az a dolga, hogy a valóságot tükrözze, nem? Ez mindenkire áll. Hozzátenném, hogy Sean az egyik legelkötelezettebb ember, akit csak ismerek, nézze csak meg, mi mindent tett Haitiért.

Az Adèle élete nemcsak egy munkakapcsolat volt ön és Léa Seydoux között, de mint azt sokszor elmondták, egy barátság kezdete is. Van idejük ápolni ezt a barátságot?
A. E.: Akit szeretsz, arra mindig van időd. Neki mindig különleges helye lesz a szívemben. Nála erősebb partnerem sosem volt.





vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor