RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. november 19., kedd
Erzsébet

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Összeállítás
Best of Stephen King
2019-03. szám / Kovács Gellért

Azt már megszokhattuk, hogy a 71 éves írószupersztár szinte összes írásából készül mozgóképes változat, ám az viszonylag ritkább (bár megesett már), hogy a horrorkirálynak is becézett szerző egy-egy művéhez többször is hozzányúljanak a filmesek. A Kedvencek temetőjével most ez is
megtörtént – az új változat április 4-én kerül a mozikba. Ennek örömére a PM King-ügyi felelőse össze­szedte kedvenc adaptációit.

Carrie
A könyv (1974):
King első regénye egy csapásra világhírt hozott neki, s egyben lefektette a kingi univerzum alapjait, amely a hétköznapi terrorból, a körülöttünk sunyító borzalmakból, a bigottságból, a kitaszítottságból táplálkozik. Így lesz a paranormális adottságokkal megáldott/megvert, zavarodott tinilányból tömeggyilkos boszorkány.
A film (1976):
Két évvel a könyv megjelenése után már kész is volt Brian De Palma filmje, amely máig – hiába készült még két variáció a történetből – a legjobb feldolgozása a Carrie-nek. S egyben a hetvenes évek egyik legkiválóbb horrorfilmje, amely pont azt fogja meg King hátborzongató coming-of-age sztorijából, amit kell, s bőségesen leönti disznóvérrel.

Ragyogás
A könyv (1977):
Stephen King legjobb regénye, szokták mondani – s az biztos, hogy ez az egyik legmaradandóbb. Tán az benne a legizgalmasabb, hogy a szó szerint kísérteties Szépkilátás Hotelbe érkező család bármely tagjának szurkolhatunk: a földöntúliakkal kommunikáló kisfiúnak éppúgy, mint a démonizált apukának (neki persze azért, hogy szabaduljon a pokoli szorításból), a szerencsétlen, menekülő anyukáról már nem is beszélve.
A film (1980):
King gond nélkül bevallotta, hogy a lecsúszott, alkoholista írót valamennyire saját magáról mintázta, és azt sem hallgatta el (hangoztatta is évtizedeken át), hogy mennyire utálja Stanley Kubrick költői mesterművét, mert az állítólag kiölte könyvéből a horrort. Pedig ott van az. Jól láthatóan, zsigerien – s a filmtörténetből is kitörölhetetlenül.



Christine
A könyv (1982):
Ki ne szeretne egy szép autót? De mi sül ki abból, ha a kocsi úgy viselkedik, mint egy féltékeny szerető – és szó szerint fojtogatja érzelmeivel „élete párját”? Semmi jó, semmi jó. King előszeretettel tölt meg tár­gya­kat élettel – de persze leginkább a rossz tulajdonságokat részesíti előnyben.
A film (1983):
Alig jelent meg a regény, máris érkezett John Carpenter filmje, s bár nem sikerült olyan kiemelkedően, mint a rendező kultfilmjei, de a Christine így is az emlékezetes King-adaptációk sorát gyarapítja. Leginkább azért, mert nagyon hangulatos.

Állj mellém
A könyv (1982):
A test című kisregény először 1982-ben jelent meg, a Different Seasons című gyűjteményes kötetben (ná­lunk 1998-ban adták ki A remény rabjai címmel). King akkori műveihez képest kifejezetten meglepő volt, hogy bár a halál fontos szerephez jutott a történetekben, a horrortól kicsit távolabbra merészkedett az író. A testben például kamaszokat kísér el egy kalandra, amely során eltűnt ismerősük holttestét keresik az er­dő­ben – és persze a felnőtté válásukra találnak rá szimbolikusan.
A film (1986):
Rob Reiner minden idők egyik legszerethetőbb kamaszmoziját készítette el, imádni való gyerekszereplőkkel, csodás zenékkel – és a hatvanas évek legnagyobb slágereivel. Bármikor újranézhető, keserűen empatikus csúcsteljesítmény.

Tortúra
A könyv (1987):
King már megint egy írót izélget – s rajta keresztül most nemcsak önmagát, hanem bizony a rajongóit is. Paul Sheldon bestsellerszerző a kingi világ fővárosához, Castle Rockhoz közel autóbaleset szenved a hóviharban. Szerencséjére egy magányos ápolónő megmenti. Igaz, nem sokkal később már nem lesz ennyi­re boldog ettől…
A film (1990):
Ismét Rob Reiner, ismét egy nagyszerű, klasszikussá érett feldolgozás. Kathy Bates teljesen megér­de­mel­ten kapott Oscart, James Caan pedig úgy retteg az ágyban, ahogy csak a legnagyobbak tudnak. Egyszerre cinikus és lírai pszichohorror.
hirdetés

A remény rabjai
A könyv (1982):
A Different Seasons gyűjtemény másik nagy ásza, amelyből a mozis adaptáció csinált igazán népszerű kisregényt. Tulajdonképpen egy sematikus börtönsztoriról van szó – de ahogy King elmeséli Andy Dufrense legendáját, az nem semmi!
A film (1994):
Na meg az is valami ugye, ahogy Frank Darabont ráérzett King stílusára, s igazán férfias, igazán érzelmes, de egy pillanatra sem giccses hollywoodi melodrámát kanyarított belőle. Annak idején a pénztáraknál meg­bu­kott a film, de 7 Oscar-jelölést kapott (egy díjat sem vihettek haza az alkotók), s később a legnépszerűbb netes filmes adatbázis, az IMDb 250-es legjobb filmes listáján megszerezte az első helyet – s makacsul tartja azóta is.

Halálsoron
A könyv (1996):
Először 1996-ban, hat kötetre szétbontva jelent meg King újabb börtöntörténete, amely A remény rabjainál jóval szentimentálisabb és misztikusabb cselekménnyel kápráztatta el a híveket. Nem volt kérdés, hogy Darabont csinál belőle filmet.
A film (1999):
És meg is csinálta, s sírt benne mindenki – az is pityergett, aki látta. A fegyőrök és halálraítéltek kap­cso­la­tát boncolgató férfimese gátlástalanul a könnyeinkre apellál, de meg is kapja azokat. Azzal együtt, hogy a 188 perces játékidő enyhe túlzás.

A köd
A könyv (1980):
A több kiadványban (először 1980-ban) megjelent írás nem tartozott a legismertebb King-munkák közé, de az alaphelyzet persze izgalmas: titokzatos köd ereszkedik a kisvárosra, benne titokzatos szörnyek kö­ze­lí­te­nek – de persze a legnagyobb bestia nem más, mint a pánikhelyzetben éledező, emberi pánik.
A film (2007):
Darabont harmadszorra is érezte a boogie-t, bár akkorát nem tudott gurítani, mint előző adaptációival. Nálunk nem mutatták be a mozik, pedig megérdemelte volna. Különösen a színészi alakítások erősek. És a befejezés.

Az
A könyv (1986):
A gyilkos lufis bohóc 1986-ban rontott rá a gyerekekre és a belőlük lett felnőttekre King nagyon hosszú és nagyon jó regényében. És annyira hatásosan tette, hogy a könyv még ma is letehetetlen. És sokrétű él­ményt adhat mindenkinek, aki el meri olvasni.
A film (2018):
1990-ben már készült egy kétrészes tévéfilm a műből, de az leginkább Tim Curry alakítása miatt maradt emlékezetes. A szintén két epizódra bontott mozifilm (a folytatás idén ősszel érkezik), viszont óriásit szólt a pénztáraknál – és nem csak azért, mert a Stranger Things című, King életműve előtt is tisztelgő té­vé­so­ro­zattal nagyon divatban jöttek a nyolcvanas évek hasonló popkulturális produktumai.


Kedvencek temetője
A könyv (1983):
King egyik legkomorabb, legbrutálisabb regénye 1983 óta komoly fa­vo­rit­ja a rajongóknak. Pesszimista horror az elengedhetetlen elengedéséről, azaz egy apáról, akinek hiába szólnak, hogy ne próbálja ki a félelmetes indián temetőt, mert a szerettei nem úgy jönnek majd vissza, ahogy em­lék­szik rájuk.
A filmek (1989, 2019):
Éppen 30 éve készült az első moziváltozat a regényből, ami a korrektnél egy picivel jobbra sikerült – s csináltak hozzá egy nem annyira ügyes folytatást, 1992-ben. Most viszont itt van a friss változat, Kevin Kölsch és Dennis Widmyer rendezésében, s az előzetesek alapján talán a korrektnél ez is tud majd egy picivel jobb lenni. Meglátjuk, mire elég ez a pénztáraknál.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor