RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. november 21., szerda
Olivér

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat

Hibátlan előadás
2014-10. szám / GI

Mi másról készíthetett volna filmet egy filmzeneszerző, mint a muzsika átkáról és áldásáról? A spanyol Eugenio Mira az előbbire fókuszálva az Ibériai-félszigeten kifejezetten erős filmipari tradíciókkal bíró thriller műfaját választotta, sajátos hommage-t nyilvánítva a suspense olyan jelesei előtt, mint Hitchcock vagy De Palma.
A rendező a nyomasztás speciális alfajában gondolkodott: mint A fülkében (rendező: Joel Schumacher) a cselekmény szűk, döntően egyetlen térben formálódik, felértékelve a színészi játékot és a tör­té­net­ve­zetést, karakterépítést. Főleg az utóbbiak miatt Mira mozija alibiző felhangoktól disszonáns, suta (és olykor logikátlan), el­mis­má­solt részletek rontják a kiinduló ötletében rejlő jó lehetőséget.
Az ötlet ígéretes, mélyebb áthallásokkal is teli (a művész kínja mű­vé­sze­té­vel, egy jó előadás felér egy halállal stb.): a betegesen lám­pa­lá­zas zongoraművész (Elijah Wood), miután öt évvel korábban csúfosan belezavarodott egy extra bonyolult zeneműbe (La Cinquette), és sebeit nyalogatva visszavonult, neje (Kerry Bishé) unszolására mégiscsak közönség elé áll. A nagy napon azonban a zongoraszéken hát­ra­leb­bent­ve frakkját a partitúrán halálos fenyegetést talál: az ominózus művet kell játszania, és ha egyetlen hangot is téveszt, felesége meghal. Mindezt egy mesterlövész-puska piros irányzékpöttyei nyomatékosítják. A Hibátlan előadás szinte teljes egészében Wood jelenlétére alapul – kell, hogy alapuljon. A fenyegetőt jobbára csak hangjával azonosíthatjuk. A szűk tér és cselekményszerkezet igen minimális karakterábrázolásra ad lehetőséget, a főhősön kívül az összes többi szereplő – még a gonosz is – árnyékban marad, szerepe, motivációja egyetlen jelzővel összefoglalható. Holott az ilyen típusú filmekben felértékelődnek a cselekményi és jellembeli apróságok, ezek adják a központi izgalom, a nagy tét támaszait. A főhajtás tetszetős, a zenedarab és a játékidő kvázi egybegyúrása szintúgy, és Wood játékára sem lehet panaszunk, de semmi több. A hibátlansághoz mindez kevés.
hirdetés

Select Video
Kritika (2)
DVD

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor