RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. november 21., szerda
Olivér

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Kritika (3)
Nagy szemek
2015-02. szám / Dercsényi Dávid

„A filmektől sosem voltak rémálmaim, a valóságtól és valós emberektől már annál inkább” – mondta valahol Tim Burton, ennek tudatában értékeljük a tényt, hogy Bruckner Szigfrid brit rokona kilépett a mesék és rémmesék birodalmából, és az amerikai 50-es évek közepén landolt.

No persze nem beszélhetünk a neorealista korszak beköszöntéséről, de tény, a sok kifestett szemű Johnny Depp-antikolt erőlködéstől elég messze rugaszkodott a mester. Kicsit furán is mozog a valódi tárgyak érdes valóságában, ollókezű Edwardként botorkál. Jó, azért hagyott magának pár fogódzót: egy festőnő életéről beszél, aki, Margaret Keane, olyan nagy szemű csöppségeket festett egész életében, mint maga Burton akár papírra, akár filmre.
A festőnő, miután megszabadul férjétől, gyerekével San Franciscóba utazik, hogy ott festőként éljen tovább. Megismerkedik a megnyerő, halálosan unalmas párizsi tájképeket festő Walter Keane-nel, aki ha­mar el is veszi feleségül. A bátortalan nőnek nagyon jól jön a talp­ra­e­sett, slágfertig férfi segítsége, de a férfi fölénye egyre nyo­masz­tóbb lesz. Igazi kétszemélyes film, és Burton, nem lévén a keze ügyében egy tökéletesen kiérlelt és kontrollált vizuális világ sem, kissé kétségbeesetten adja át a terepet Amy Adamsnak és Christoph Waltznak. Míg Adams óriásit alakít, Keane megformálásával érthetővé és ta­pint­ha|wtó­vá teszi a riadt, megfélemlített szemek uralta univerzum egyszerre groteszk és tragikus vonásait, addig Waltz Latabár Kálmán-i visszafogottsága és túljátszása egy idő után túl sok lesz.
Burton persze nem bírja ki, hogy ne nyúljon a trükkök és speciális effektek eszköztárához, de a látványvilág megteremtésében meglepően visszafogott. Nem lehet nem érezni azt a riadtságot, ami Burton filmjében mindvégig jelen van: az unalmas és túlságosan adott valóságtól való félelmet. Nem is élvezi ki a retró díszletek-jelmezek közötti atmoszférateremtés lehetőségét, sőt, ha nem lenne tiszteletlenség, még az ügyetlen is legitim jelző lehetne a filmre. A kivételes sztori így két színész uralta, kissé szárnyaszegett ujjgyakorlattá lett, amelyben egy rendező úgy keres némi inspirációt, mint ahogy az alkoholista ébred délután, józanodva, pontosan tudva, hogy előbb-utóbb újra alá kell merüljön a saját delíriumába.

Nagy szemek (12)
(Big Eyes)
hirdetés

Amerikai, feliratos film
Rendező: Tim Burton
Főszereplők: Amy Adams, Christoph Waltz, Krysten Ritter, Terence Stamp, Jason Schwartzman,
Danny Huston, Jon Polito
105 perc
Forgalmazó: Fórum Hungary
Hamarosan a mozikban

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor