RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. november 21., szerda
Olivér

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Kritika (4)
Fekete mise
2015-10. szám / Dercsényi Dávid

Jó rég volt, amikor Johhny Depp nemcsak a maszkmesterek szívét dobogtatta meg, hanem még azzal törődött, amire teremtették: a színészettel. Nem mintha A Karib-tenger kalózai vagy a Charlie és a csokigyár nem lenne értékelhető teljesítmény, csak a karakter elé minduntalan

beúszik egy Johnny Depp nevű színész, ahogy mondjuk Tim Burton film­jei­ben is leginkább Tim Burton szokott mindenféle filmes ürü­gyek­kel az utóbbi időkben visszaköszönni.
Ennek fényében igencsak kétesélyesnek tűnt belevágni a Fekete misébe – klasszikus maffiasztori a 70-es évek végén, 80-asok elején, megtörtént események korhű feldolgozása, komor hangvétel. James Bulger a piti maffiafőnöknél kicsit több valahol a keleti parton, nem mellesleg a testvére városházi fejes. Gyerekkori barátja, John Connolly az FBI munkatársa lesz, aki megkísérel szövetségre lépni Bulgerrel a megerősödő olasz maffia ellen. De a folyamatokat egyre nehezebb ko­rdában tartani.
Benne van a nagy dobás meg a nagy ripacskodás esélye is.
Szerencsére inkább az előbbi sikeredett. A Fekete mise han­gu­la­ta va­la­hol a Nagymenők és a Zodiákus közötti mezsgyéken található. A részben dokumentarista jelleg megkeményíti a filmet, és ebben partner az egyébként igencsak illusztrisra sikeredett színészgárda. Hisz például a maffiózó és politikus, Johnny Depp és Benedict Cumberbatch kettősét még nem nagyon láthattuk vásznon. Még sincs jutalomjáték jellege a dolognak, még Depp is képes elég alázattal hozni a szadista, pszichopata Bulgert, akiben egyáltalán nem a brandói nagystílű maffiavezér, hanem az utcáról meg­gaz­da­go­dott gyökér köszön vissza.
De a pszichologizálás csapdáját is elkerüljük, semmi hivatkozás a hátsó mozgatókra, a meggyötört családi életre. A film egyszerre mozog ismerősen az erőszak terepén, ugyanakkor mellbevágó erővel jeleníti meg az irracionális vérszomjat.
Ám nem Depp vagy Cumberbatch viszi el a prímet, hanem a tényleg zseniális Joel Edgerton. Az FBI és a maffia felé kettős játékot játszó rendőr egyszerre gyenge és arrogáns, és sodródó, egyre inkább talajt vesztő karaktere minden vonásában tökéletes (tökéletes ellentéte például a Warrior – A végső menetben megformált karakterének). Ami sikerült neki, nem jött viszont össze Peter Sarsgaardnak, aki túljátssza a drogos verőgép szerepét.
A Fekete mise mindenképpen tisztességes munka, vélhetően mert ragaszkodott ahhoz, amit akart. Nagy erénye, hogy egyben tud maradni, nem törik meg a hangulata, és Kevin Bacontől Dakota Johnsonig kordában tudja tartani a színészeit. Depp persze nem maradhatott rendes maszkmesteri munka nélkül, leginkább a Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompsonára hasonlít. De szerencsére nem ez a lényeg – Deppet alig látjuk, Bulgert viszont annál többször.
hirdetés

Fekete mise (16)
(Black Mass)
Amerikai, feliratos film
Rendező: Scott Cooper
Főszereplők: Johnny Depp, Joel Edgerton, Dakota Johnson, Benedict Cumberbatch, Juno Temple, Peter Sarsgaard, Kevin Bacon
122 perc
Forgalmazó: InterCom
Bemutató: 11. 12.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor