RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. november 14., szerda
Aliz

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Gyorsinterjú
„Brooklyni gyerek vagyok”
2017-03. szám / GK

Radu Mihaileanu, az Életvonat és A koncert rendezője Nicole Krauss nagy sikerű regényét, A szerelem történetét vitte filmre. Párizsban beszélgettünk.

Nicole Kraussnak voltak kívánságai a feldolgozást illetően?
R. M.: Megkérdeztem tőle, részt akar-e venni a film elkészítésében, mire ő határozott nemmel válaszolt. Bevallom, boldoggá tett ez a nem, megkönnyebbültem. Énelőttem Alfonso Cuarón próbálta filmre vinni a regényt, és mint megtudtam, a szerzőt egyáltalán nem tette boldoggá ez az együttműködés. Azt hiszem, értem is, miért, hiszen a könyv az író édes gyermeke, és senki sem szereti látni, ha idegen kezek for­mál­nak át valamit, ami ennyire közel áll az ember szívéhez. Örültem, hogy szabad kezet kaptam, így nem kellett azt hallgatnom, hogy mit ho­gyan csináljak, vagy épp ne csináljak.

Miért hagyott fel Cuarón a könyv megfilmesítésével?
R. M.: Annyit tudok csak, hogy a Warner Bros.-nek készítette volna a filmet, de valamiért leálltak, vele és Alfonso megcsinálta nekik a Gravitációt. Nem tudom, azért történt-e ez, mert egyszer csak a Gravitáció zöld utat kapott, és Alfonso kapva kapott az alkalmon, vagy azért – és ismerve Hollywoodot, nekem ez tűnik valószínűbbnek –, mert amikor a Warnernél elolvasták Alfonso forgatókönyvét, látniuk kellett, hogy ez bizony nem egy tömegeket vonzó közönségfilm lesz. Így viszont túl drága lett volna megcsinálni.

És önök mennyiből hozták ki?
R. M.: Hollywoodi viszonylatban olcsón, 15 millió euróból. Ha a Warner csinálja meg Cuarónnal, 60 millió dollár alatt nem jött volna ki.

Elliott Gouldot hogy sikerült megnyerni?
R. M.: Nem hittem volna, hogy sikerül megcsípnünk. Túl nagy sztár, és a szerep, amire felkértük, nem főszerep. Aztán egyszer csak csörög a telefonom és ismerős férfihangot hallok a túloldalról: Elliott Gould vagyok, szeretném eljátszani a szerepet… Gondoltam, ez csak egy telefontréfa lehet. De nem, nem az volt. Elliot így folytatta: figyelj, én egy brooklyni gyerek vagyok, a felmenőim Oroszországból érkeztek Amerikába, szóval ez az én filmem, nekem kell megcsinálni. Elliott pont azt a brooklyni és Lower East Side-i zsidó kultúrát és akcentust hozta magával, amire a filmnek szüksége volt. Ugyanakkor fi­gyel­mez­tet­tem rá, hogy nem valami öreges filmet akarok készíteni, két ál­lan­dóan perlekedő zsidó öregemberről, hanem egy élettel teli mozit, a klezmer zene ritmusára.

Elliott Gould maga a két lábon járó filmtörténet. Csak kevesen mondhatják el magukról, hogy egy Ingmar Begman-filmben és a Muppet Show-ban egyaránt szerepeltek.
R. M.: Elliott Gould hatalmas sztár volt fénykorában, a hetvenes években. A Rolling Stones és a Beatles tagjaival haverkodott. A lábai előtt hevert Hollywood és persze a legszebb színésznők is. Csajok, csillogás, rock’n’roll, minden megvolt neki. Sokat mesélt Jaggerről, Streisandról, mindenkiről. Tudja, miről mesélt még nagy lelkesen a sok hollywoodi sztori mellett? A Tóráról. A forgatás minden egyes napján arról próbált meggyőzni, hogy a Tóra nem más, mint tiszta matematika. Egy szót sem értettem az egészből, de imádom a pasast, még ha őrült is.
hirdetés
















vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor