RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. november 14., szerda
Aliz

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat

Jancsó Miklós legjobb tanítványa
2017-09. szám / Szalóky Bálint

Darren Aronofsky illusztris társaságba tartozik: akárcsak Paul Thomas Anderson vagy Christopher Nolan, ő is annak a – még ötvenen innen lévő – rendezői generációnak a tagja, melynek leg­je­le­sebb képviselői szerzői filmesként, a kis, független filmek világából robbantak be Hollywoodba.
anyám! című, ezoterikus horrorfilmje október 19-től látható a mozikban – ideje végignézni, mik voltak az ide vezető út legfontosabb állomásai.

Tanulóévek
Az 1969-ben, brooklyni zsidó családba született Aronofsky számára közel sem volt egyértelmű karrier a filmezés: szülei tanárok voltak, ő pedig az ember és a természeti környezet kölcsönhatásairól folytatott tanulmányokat Kenyában és Alaszkában. Ez az időszak nagy hatással volt rá, a környezettudatosság és a természettel való összhang érdekelte akkor is, mikor a Harvardon antropológiát kezdett hallgatni. A másik választott szakja a film volt, lenyűgözték az olyan alkotók, mint Kuroszava, Polanski, Terry Gilliam, Spike Lee és Jim Jarmusch. Tanárai között találhatjuk Jancsó Miklóst is, akit egy interjúban nagyszerű mentornak nevezett. Így alighanem Jancsónak is köze lehetett hozzá, hogy Aronofsky végül nem az antropológiát, hanem a filmet választotta.

Kis függetlenek
Első nagyjátékfilmje, a Pi hatvanezer dolláros költségvetése jobbára a barátok és a család adományaiból állt össze. A számmisztika körül bonyolódó, rendkívül különleges hangvételű, szürreális thriller a Sundance Filmfesztiválon a legjobb rendező díját nyerte, mozikba kerülve pedig könnyedén visszahozta a költségeit. Többé-kevésbé ugyanezzel az alkotógárdával hozta tető alá Aronofsky a Rekviem egy álomért című drogos drámát, melyet példaképe, Hubert Selby Jr. regénye nyomán készített. A 3 és fél millió dolláros költ­ség­ve­tés, bár még mindig kellően alacsony volt, lehetővé tette, hogy ismertebb színészeket szerződtessen. Közülük Ellen Burstynt a legjobb színésznő Oscarjára jelölték a gyógyszerfüggővé váló anya szerepében.



Nagy sikerek
Aronofsky 2008-as filmje, A pankrátor a szebb napokat is látott Mickey Rourke újbóli mennybenetelét jelentette. A lecsúszott harcos visszatérésének története Aronofsky számára is óriási előrelépés volt, Velencéből elhozta az Arany Oroszlán díjat, nem mellesleg pedig egy olyan filmet sikerült összehoznia, melyben úgy őrizte meg a saját stílusát, hogy közben a szélesebb közönséghez is utat talált. Ugyanez igaz a Fekete hattyú című, 2010-es thrillerre is, amelyben ismét a szakmai megszállottság és az önfeláldozás foglalkoztatta, ezúttal egy, a legvégsőkig elmenő balerina történetébe ágyazva. A filmet öt Oscar-díjra jelölték, közülük a legjobb színésznőnek járót Natalie Portman vihette haza. Új rendezése, az anyám! Roman Polanski klasszikusa, a Rosemary gyermeke nyomdokain haladó horror. A film főszereplőinek (Jennifer Lawrence és Javier Bardem) élete akkor kuszálódik össze, amikor a kis vidéki házukban vendégül látnak egy különös párt (Ed Harris és Michelle Pfeiffer). A túlkapásra könnyen kapható fesztiválítészek a velencei bemutatót követően egyöntetűen lelkendeztek a filmért, kiemelve, hogy Aronofskynak a stúdióberkekben is sikerült megőriznie a teljes kreatív kontrollt, és ezt nem is volt rest kihasználni – egyesek szerint az anyám! egyenesen Kubrick műveinek zsenialitásához mérhető.

Magánélet
Aronofsky 2001-ben, egy londoni színházi előadás alkalmával ismerkedett meg Rachel Weisszal. A színésznő a Faragjunk férfit! című drámában alakította a főszerepet, ahogy később a filmváltozatban is. Öt évre rá közös gyermekük született, A forrás (2006) című filmet pedig együtt forgatták. A pár 2010-ig élt együtt. Ahogy azt a bulvársajtó már jóval a bemutató előtt megírta, az anyám! forgatásán Daronofsky összejött filmje főszereplőjével, Jennifer Lawrence-szel, akivel immár egy párt alkotnak.
hirdetés

Félresiklott projektek
Aronofsky a meg nem valósult vagy félresiklott projektjeiről legalább annyira híres, mint az elkészült filmjeiről. A forrás című filmje gigantikus költségvetéssel, Brad Pitt és Cate Blanchett főszereplésével valósult volna meg, végül azonban jóval kevesebb pénzzel és kisebb sztárokkal – Hugh Jackmannel és Rachel Weisszal – kellett beérnie. A korábbi koncepcióról és látványtervekről a film bemutatója környékén megjelent képregény árulkodik. A 2014-ben mozikba került Noé az eredetileg tervezetthez képest bő tizenöt évvel később készült csak el, a jelentős csúszásnak a Hallmark azonos témájú tévéfilmje volt az oka. Rosszabbul járt a Sector 7 című családi film, amely a 2000-es évek eleje óta vár a zöld jelzésre, illetve két, valószínűleg most már soha meg nem valósuló Frank Miller-képregény-adaptáció: a Batman: Year One és a Ronin. Előbbit a rendező a Francia kapcsolat, A taxisofőr és a Bosszúvágy stílusában álmodta meg Clint Eastwood főszereplésével. A stúdiót végül elriasztotta a forgatókönyv korhatáros jellege, de az tett be végleg a tervnek, hogy Aronofsky Super16-ra szeretett volna forgatni. Ugyancsak évek mentek el a Robotzsaru újragondolásával, amit előbb időpont-egyeztetési nehézségek, majd az MGM anyagi problémái hátráltattak – a filmet végül a brazil José Padilha készítette el. A hatodik X-Men filmnek szánt Farkas esetében James Mangold váltotta le Aronofskyt a rendezői székben, háromra növelve ezzel a bebukott Frank Miller-projektek számát.













vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor