Az 1943-44-ben játszódó történet főszereplői, Jób és Róza, egy idős haszid házaspár, akik hét gyermeküket is elvesztették. Elhatározzák, hogy ellentmondanak a történelemnek és egy keresztény kisfiút fogadnak örökbe, hogy legyen kinek hátrahagyni szellemi és anyagi értékeiket. Az együtt töltött egy év során különös és mély szeretet születik meg az idős házaspár és a 7 éves vadóc kisfiú, Lackó között. Szeretet és fájdalom, hit és remény mozgatja az eseményeket, de az érzelmek mellett mindig jelen van a gyermek világra csodálkozásából adódó humor is, ahogy Lackó felfedezi a falusi élet, a szerelem, a természet, és a szülők vallásos életének titkait. Miközben a fasizmus egyre jobban fenyegeti az immár háromtagú család életét, Jób és Róza okosan és szeretettel gondoskodnak Lackó jövőjéről. Egy napon aztán megérkeznek a csendőrök, hogy deportálják nevelőszülőket. A kisfiú kétségbeesve fut a szekerek után, s nem érti, hogy Jób miért tagadja meg…