RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. október 21., vasárnap
Orsolya

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Jó lenne minden fénylő színházi előadás után egy órát beszélgetni
2017-12. szám / Pavlovics Ágota

A Tizenkét dühös ember cselekményét korábbi színházi vagy moziélményük alapján sokan is­me­rik. A történet röviden: gyilkosság ügyében tárgyal a bíróság, visszavonul az esküdtszék, hogy eldöntse, bűnös a vádlott, vagy sem. Az első szavazáskor az esküdtek közül egy kivételével
mindenki bűnösnek mondja az apja megölésével vádolt fiút. Aztán elindul egy folyamat, amelynek a végén az esküdtek álláspontja gyökeresen megváltozik. Január 13-án a Tatabányai Jászai Mari Színház társulata mutatja be a fordulatos történetet, egy rendkívüli érzékenységű rendező, Paczolay Béla irányításával. A rendezővel a darab olvasópróbája után beszélgettünk.

Először rendezel Tatabányán, hogy került sor a felkérésre?
P. B.: Arany János Toldiját rendeztem, az előadást meghívták Ta­ta­bá­nyára, ahol szerették. Személyes ismerőseim is vannak a társulatban, úgyhogy mondtam nekik, hogy szívesen mennék hozzájuk rendezni. Idén februárban felhívott Crespo Rodrigo igazgató, és megkérdezte, szeretném-e megrendezni a Tizenkét dühös embert a nagyszínpadon. A felkérésben vonzott, hogy dolgozhatok a tatabányai társulattal, a Tizenkét dühös ember esetében ráadásul szinte valamennyi társulati taggal. Úgy gondolom, Tatabányán kiváló színészekből erős társulat alakult, akik úgy érzik, szükségük van egymásra. Ez a tény is fontos volt számomra, amikor igent mondtam a felkérésre.

Sidney Lumet 1957-es filmje, a Tizenkét dühös ember immár klasszi­kus filmalkotás, sokunk legemlékezetesebb moziélményei közé tartozik. Számodra mitől aktuális ma?
P. B.: Nem a film volt az eredeti alkotás, a film adaptáció. Reginald Rose azonos című drámájából 1954-ben először ötvenperces tévéjáték készült, amit élőben vettek fel. A történetet Sidney Lumet és Henry Fonda akarták filmre vinni, le is forgatták, Fonda volt a főszereplő és a producer, ám az 1957-es film hatalmas bukás volt, akkora, hogy Fonda Amerikában soha többé nem dolgozott producerként. Ami pedig a film társadalmi környezetét illeti, az ötvenes évek elején az Amerikai Egyesült Államokban az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elszántan üldözte a kommunistának bélyegzett embereket, és nagy volt az előítéletesség. A film csak jóval később lett kultfilm. Az eredeti drámában felvetett kérdések örök érvényűek. Boldog lehet az a társadalom, ahol mindez nem igaz. A darab történetén túl lényegesek az emberi sorsok, összecsapások. Ezek ma is érvényesek.

Tegnap volt az olvasópróba, hogy sikerült?
P. B.: Hamvai Kornél átiratát olvastuk, aki a mába helyezte a történetet, olyannyira, hogy nők is vannak az esküdtek között. Az 10. esküdtet játszó Király Attila a próba után azt kérdezte, most írtuk-e be azokat a mondatokat a szövegbe, amelyektől annyira újnak tűnik. Olyan időszakot élünk, amikor a kimondott szóhoz kapcsolódó felelősség komolyan megkérdőjelezhető. Emberek mondanak ki mondatokat felelősség, következmény nélkül. A Tizenkét dühös ember esküdtjeinek története is arra hívja fel a figyelmet, hogy a kimondott szónak súlya van, hogy milyen felelősség jár ezzel. A darab másik aktualitása is fontos kérdéseket feszeget: át tudunk-e lépni saját meggyőződésünkön? Meg tudunk-e változni? Képesek vagyunk-e átértékelni mindazt, amit korábban gondoltunk, ha rájövünk, hogy tévedtünk? Képesek vagyunk-e belátni, hogy felelőtlenül gondolkodtunk? Érvényesek vagyunk-e? Azok az érzelmek, érzelmi töltetek fontosak, amelyek a Tizenkét dühös ember szereplőit mozgatják, a gyilkossági szál azt szolgálja, hogy elmondhassunk egy történetet, hogy érthetővé váljanak egy bűncselekmény körülményei. A lényeg mégsem ez, hanem a kérdések és az arra adott válaszok, amelyek aktuálisabbak, mint valaha!
hirdetés


A tatabányai színház évadjának mottója: Hányféle lehet az igazság? Láttad valamelyik előadást, ebből a tematikus sorból?
P. B.: Csodálatos előadást láttam, Guelmino Sándor rendezte A mi osztályunkat. Szerintem remek élmény beülni a kocsiba, és szűk egy óra alatt Tatabányára érni, ahol az esti utazás sötétsége után az ember egyszer csak meglátja a színházat, ami fénylik. Aztán megnézni egy előadást, aminek fénye van, ahogy A mi osztályunknak is fénye van. A hazafelé vezető úton pedig csak arról tudsz beszélni, amit a színházban láttál. Így válik igazi élménnyé mindaz, amit láttál. Milyen jó volna, ha ilyen ragyogó előadások után Budapesten is lenne egy óra arra, hogy beszéljünk róluk.

Mire készülsz a Tizenkét dühös ember bemutatója után?
P. B.: Ingmar Bergman Az ötödik felvonás című, a színház és a film világáról szóló könyvében szerepel Az utolsó sikoly című írás. Témája: egy filmrendező felkeresi a Svéd Filmgyár teljhatalmú igazgatóját, hogy pénzt és támogatást kérjen tőle, ám valamikori barátja, az igazgató durván visszautasítja. A mi darabunkban, amely az Orlai Produkcióval készül, a rendező és a producer ülnek egy szobában, a rendező érvel, kér, könyörög, a producer hallgatja, de nem szól egyetlen szót sem. A rendező szerepét Rudolf Péter fogja játszani.

A Jurányi Inkubátorházban beszélgetünk, ahol októberben volt két éve a Péterfy-Novák Éva blogja alapján készült, Egyasszony című darab bemutatója. A nagy sikerű monodrámát te rendezted, ami rettenetesen nehéz feladat lehetett.
P. B.: Mindenki számára komoly feladat volt ezt a súlyosan fájdalmas történetet színpadra állítani. Tenki Réka óriási, nagyszerű alakítást nyújt. Nagyon örülök annak, hogy ez a témáját illetően rendkívül nehéz, a nézőktől is sokat elváró darab január 6-án a századik előadásához érkezik.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor