RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. október 17., szerda
Hedvig

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Önvédelmi okokból hazudunk magunknak és a társunknak”
2018-06. szám / Jónás Ágnes

Sztarenki Dóra a Táncművészeti Főiskolán szerzett diplomát, mégis a legtöbbeknek a Terápia című sorozatból lehet ismerős. Azóta egyre több színházi és filmszerep találta meg – jelenleg az Ördög Tamás által rendezett A kulisszák mögött című vígjátékban játszik a Rózsavölgyi
Szalonban, mely július 18-án a Benczúr Kertben is látható lesz, s amelyben négy ember házasságról, barátságról, kapuzárási pánikról alkotott sajátos felfogását, tipródásait ismerhetjük meg. A színésznővel többek között a jól működő párkapcsolat összetevőiről is beszélgettünk.

Mitől lehet izgalmas kihívás számodra Florian Zeller 2016-os drámája, A kulisszák mögött?
Sz. D.: Talán attól, hogy nagyon emészthető formában beszél válásról, kapuzárási pánikról, generációk közti szakadékokról, vagyis csupa olyan problémáról, amelyek sokakat érintenek közvetve vagy köz­ve­tet­ten. Az előadás különlegessége, hogy a nézők hallhatják a szereplők ki nem mondott gondolatait – a humor forrását is ez adja. Két pár életébe nyerhetnek bepillantást a nézők: Isabelle (Spolarics Andrea) és Daniel (Kardos Róbert) évtizedek óta házasok, hozzájuk érkezik vacsorára régi barátjuk, a frissen elvált Patrick (Vasvári Csaba) és az általam megformált Emma. Míg Danielék házassága megfáradt az évtizedek alatt, addig Patrick élvezi az új életet fiatal barátnője mellett.

Hogy érzi magát Emma ebben a kapcsolatban, és hogyan fogadják őt a barátok?
Sz. D.: Emma eleve hátránnyal indul, hiszen ő az a bizonyos idegen, aki Patrick fejét elcsavarta, ezért Isabelle-ék fenntartásokkal fogadják őt. Ezt ellensúlyozandó egy szimpatikus, vidám, pozitív figurát sze­ret­tünk volna megteremteni, olyasvalakit, aki lubickol az új kapcsolatban, fontos neki Patrick közelsége. Az, hogy szerelemből, szeretetből, karriervágyból vagy biztonságvágyból van vele, tulajdonképpen mindegy. Emma egy rendkívül laza csaj, aki élvezi az életet, ez pedig Patricknak nagyon is imponál, imádja a fia­tal­sá­gából (is) fakadó életkedvét.

Akárcsak téged, Emmát is vonzza a színház világa.
Sz. D.: Igen, ez valóban közös pont, de van, amiben nem értek vele egyet.

Például?
Sz. D.: Nagyon nehezemre esett kimondani az egyik mondatát a próbákon: „Ebben a világban csak akkor érvényesülhetsz, ha vannak kapcsolataid.” Én erről teljesen másképp vélekedem.
hirdetés

Annak ellenére, hogy édesapád, Sztarenki Pál szintén színész?
Sz. D.: Igen, ugyanis édesapám sosem segítette a pályám alakulását – erre büszke is vagyok, nem akartam protekcióval dolgozni. Az HBO-n sugárzott Terápia című sorozat castingjáról például nem is beszéltem neki. Véletlen műve, hogy beválogattak – a Táncművészeti Főiskolára jöttek be egyszer filmesek, akiknek benne maradtam az adatbázisában. A Terápia után egyre több filmes és színházi ajtó nyílt ki előttem. Bízom benne, hogy sikerül a továbbiakban is úgy dolgozni, hogy más alkotók is szívesen dolgozzanak velem.

Visszatérve a Zeller-darabra, te mit tartasz a jól működő, ki nem üresedő párkapcsolat alappillérének?
Sz. D.: Nem tudom, hogy mi a recept, én is csak találgatok, aztán valami vagy bejön, vagy nem. Talán nekem a legfontosabb a kommunikáció. Én azt látom, hogy önvédelmi okokból hazudunk magunknak és a társunknak. Nem merjük őszintén elmondani, ami bánt minket, vagy amit szeretnénk, mert félünk, hogy megbántjuk a másikat, és esetleg egyedül maradunk. Az sem baj, ha nem értünk mindenben egyet. Ha Patrickhoz hasonlóan én nem szeretek Bretagne-ban nyaralni, de a párom igen, akkor az ne húsz év után derüljön ki! Egyébként a kommunikáció és az őszinteség mellett egymás tiszteletben tartása és a másik szabadságának meghagyása is fontos szerintem.

Az elmúlt években játszottál szívós bokszolót a Betonzajban, voltál pletykás cselédlány a Félvilágban, szerepeltél Török Ferenc 1945 című filmjében, Sopsits Árpád A martfűi rém című sorozatgyilkosos thrillerjében, és láthatunk a Tagadj, tagadj, tagadj! című Orlai-produkcióban is. A táncos korszak tehát végérvényesen lezárult?
Sz. D.: Nem szeretek magam mögött hidakat felégetni, így nem is mondom, hogy örökre végeztem a tánccal, de tény, hogy jelenleg olyan sok színházi munka talál meg, hogy nagyon nehezen lehetne őket összeegyeztetni egyéb elfoglaltságokkal. Igaz, hogy most nyáron nem forgatok, de a Zeller-darabot két helyen, Szentendrén és a Benczúr Kertben is játszom, szeptembertől pedig a Centrál Színházban leszek társulati tag.





vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor