RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. december 10., hétfő
Judit

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Ha ez így megy tovább, a végén szellemi zombik leszünk a saját hazánkban”
2018-09. szám / Jónás Ágnes

A 20. századi európai történelem egyik legtitokzatosabb története elevenedik meg október 30-tól a Rózsavölgyi Szalonban, s kiderül, hogyan menekült meg a meggyötört Párizs 1944-ben Hitler bosszújától, ördögi tervétől. Cyril Gely Diplomácia című darabja a svéd konzul, Raoul Nordling és
a hidegvérű Dietrich von Choltitz tábornok vitáján keresztül húsbavágó kérdéseket szegez a nézőknek, terítékre kerülnek a felelősséggel és a felelősséghárítással kapcsolatos dilemmák, miközben meg­pen­dül­nek a lelkiismeret és a morál húrjai is. Az előadás rendezőjével, a tábornokot megformáló Sztarenki Pállal beszélgettünk.

Mi az, ami rendezőként és színészként eltalálta önt a Cyril Gely-da­rab­ban?
Sz. P.: A Diplomácia egy nagyon izgalmas történet, mely ijesztően aktuális kérdéseket vet fel.
Párizsban, 1944 augusztusában játszódik, amikor a szövetséges csa­pa­tok már közelednek, s Dietrich von Choltitz tábornok azt a parancsot kapja Hitlertől, hogy robbantsa fel Párizst. Kétmillió civil élete a tét. Jó katona lévén ezt hajlandó is megtenni, ám egyszer csak megjelenik a szállodai szobájában a svéd nagykövet, Raoul Nordling (Alföldi Róbert), akinek mindössze egyetlen éjszakája van, hogy meggyőzze a tá­bor­no­kot, és lebeszélje a fények városának elpusztításáról. Terítékre ke­rül­nek a felelősség és a személyiség autonómiájával kapcsolatos dilemmák. Meddig kell egy parancsnak engedelmeskedni, egyáltalán kell-e mindenáron engedelmeskedni? Van-e olyan speciális eset, ami­kor nem kérhető számon az egyén felelőssége? Mikor szólal meg az emberben a lelkiismeret és a morál? Meddig mehetünk el a pusz­tí­tás­ban és az esztelen rombolásban? Mi minden múlik egyetlen emberen? – többek között ezeket a kérdéseket feszegetjük.

Pontosan milyen álláspontok feszülnek egymásnak a Choltitz–Nordling-vitában?
Sz. P.: A katona és a polgár csap össze verbálisan. Choltitznak a katonaság és a parancs szent és megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor szerencsére kiderül róla, hogy nem csupán egy elvetemült gazember, hanem olyan értelmiségi, aki hajlandó meghallani a nagykövet mondatainak értelmét.

Vagyis?
Sz. P.: Vagyis azt, hogy csakis a diplomácia, a kommunikáció, a vita és az egymás álláspontjára való nyi­tott­ság hozhat békét.

Ezek szerint bőven lesz olyan pont az előadásban, ahol a néző felszisszen majd, hiszen aligha lehet nem párhuzamot vonni a mával.
Sz. P.: Sajnos így igaz. Úgy gondolom, hogy az értelmes beszélgetés, a tárgyalás, a vélemények ütköztetése nagyon fontos. Ha ez nem történik meg, akkor nemhogy győztesek nem lesznek a Földön, de élet sem. Tudni kellene néha egy kicsit félresöpörni a saját rögeszméinket, s meg kellene tudni hallani a másik ember gondolatait is. Kíváncsinak kellene lennünk mások kultúrájára, világára, szokásaira, mert az csak gazdagabbá, netán bölcsebbé tehet bennünket.
hirdetés

Nem tudom, ön hogy látja a hazai vitakultúrát, de nekem úgy tűnik, mintha nem a problémák megoldására törekednénk, és nem az a cél, hogy eljussunk A-ból B-be, vagy hogy egymás álláspontját megértsük. Egyértelműen egymás legyőzése áll a középpontban.
Sz. P.: Egyetértek. Elképesztő mértékben erodálódott a mai magyar közélet párbeszédre való képessége és kultúrája, de a szolidaritásnak is híján vagyunk. Ha ez így megy tovább, akkor nem marad más, csak permanens harc, és a végén szellemi zombik leszünk a saját hazánkban. Erőből nem lehet építkezni.

Minden gonosznak megvan a maga igazsága – szokták mondani. Az ön által megformált tábornokot milyen jegyek, együttállások teszik esendővé, emberivé?
Sz. P.: Egy ponton kiderül, hogy Choltitz azért is kénytelen végrehajtani a parancsot, mert megzsarolták. Az ember mindenhol és mindenkor hierarchikus rendszerekben él, és abban a társadalmi gúlában, amiben élnie kell, felette és alatta is van valamiféle prés, ami olykor összenyomja. Ezt a nyomást érzi a saját bőrén tábornok is.

Alföldi Róberttel már a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban is dolgoztak együtt, amikor is 2013-ban színpadra állította a Figaro házassága című vígjátékot.
Sz. P.: Méghozzá hatalmas sikerrel. Minden egyes előadás után állva tapsolt a közönség. Robit tizenhat éves kora óta ismerem, felnézek rá, figyelemmel kísérjük egymás munkáit, és szívből örülök, hogy ismét együtt dolgozhatunk.

A Rózsavölgyi Szalonban is otthonosan mozog – fél éve játszik a Tóth Krisztina művéből készült Pokémon go című drámában.
Sz. P.: Kifejezetten örülök a Szalon felkéréseinek, mert azt gondolom, hogy példaértékű az a munka, illetve azok a kezdeményezések és sikerek, amiket Zimányi Zsófia és csapata eddig elért, hiszen ez egy értékeket és nívót képviselő hely. Az Amazonok második részében is kaptam színészi felkérést az új évadban, de előtte még a Diplomáciára koncentrálunk, mely tulajdonképpen egy feszült lélektani krimi, remek mély- és csúcspontokkal. Nagyon bízunk abban, hogy a közönség is szeretni fogja, s hogy együtt gondolkodhatunk el azon, mit jelent emberhez méltóan dönteni az életben egy embertelen világban.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor