RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. május 20., hétfő
Bernát, Felícia

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Vezető színész a Premierben
2019-01. szám / Bóta Gábor

Hevér Gábor vezető színészt játszik a Vígszínház legújabb, március 1-jei, Premier című be­mu­ta­tó­ján, ami John Cassavetes híres filmjének a színpadi változata.

Az igazgatóváltáskor vége lett számodra a Nemzetinek. Úgy kerültél a Vígszínházhoz, hogy átvették a Mephisto előadását, amiben fontos sze­re­ped volt?
H. G.: Hát igen, de ez a kettő nem volt összefüggésben. Amikor el­jöt­tünk a Nemzetiből, többek között azért mentem át a Vígbe, mert Alföldi Róbert és Mohácsi János is ott dolgozott. Valóban átjött a Mephisto is, de amikor szerződtem, ezt még nem tudtuk. Robival csi­nál­tuk a Danton halálát, Mohácsival végül csak a következő szezonban dolgoztam.

Ajánlották neked, hogy menjél a Vígbe?
H. G.: Eszenyi Enikő mondta, ha bármiben tud segíteni, akkor ke­res­sem meg őt.

Mennyiben volt neked más a Víg, mint a Nemzeti?
H. G.. Más közeg, kicsit más gondolkodás is. Kicsit bele kellett ebbe rázódnom. Az volt a szerencsém, hogy az első bemutatóm a Danton halála volt, amit Alföldivel, Stohl Andrással, László Zsolttal csináltunk. És az is nagy segítség volt, hogy a Mephisto is átkerült.

Abba vígszínházi színészek is beálltak.
H. G.: Igen, a Víg színészei is benne voltak. Minden színház más. Amikor a Dantont csináltuk, az egyik kolléga kérdezte tőlünk, hogy ti így próbáltok? Mi visszakérdeztünk, hogy miért, ti nem? Koncentráltan melózunk a próbán, arra van szánva az a négy óra.

Úgy érzed, hogy befogadtak?
H. G.: Igen, abszolút elfogadtak, semmi ilyen gond nincs. Tizenegy évig voltam a Nemzetiben, de előtte hat évig voltam szabadúszó, sok színházban sokféle gondolkodásmódot láttam.

Alternatív színházakban is játszottál...
H. G.: Persze, sokfelé, és az ember kialakítja magának, hogy ő hogyan szeret dolgozni.
hirdetés

A Víg keretein belül három színházban is játszhatsz, a nagyszínpadon, a Pestiben és a Házi Színpadon, ezek esetleg más-más játékmódot is igényelhetnek.
H. G.: Igen, de a legtöbb dolog a mentalitáson múlik. Most rengeteg fiatal van a Vígben, és ők is azt a mentalitást követik, amit én szeretek, ez persze nem azt jelenti, hogy az idősebb művészek nem.

A Vígben nyilván sok mindent meghatároz, hogy körülbelül 1800 embert kell leültetni naponta.
H. G.: És hatalmas feladat, hogy a színház tele legyen. Az olyan sikerdarabok, mint például A Pál utcai fiúk, sokszor műsoron vannak. Bizonyos nagy előadások, például a Háború és béke, viszont ritkábban láthatók, de lehet, más okok is közrejátszanak ebben. Minden évben volt viszont olyan munka, ami miatt szívesen maradtam a Vígben. Dolgoztam Szikszai Rémusszal, kétszer az Alföldivel, Mohácsival, Michal Docekallal, Kincses Rékával. Nagyon szerettem például A Pentheszileia Programot, amit Réka rendezett. Rémusszal megküzdöttünk azért, hogyan rakjuk össze a Rendezés című darabot. Jó műhelymunka volt. Vannak olyan kollégák, akikkel kifejezetten szeretek együtt játszani.

Nyilván az is fontos, hogy elengednek az Átriumba játszani...
H. G.: Igen, de az Átrium számomra hamarabb kezdődött, az Igenis, miniszterelnök úr! előadásával. Enikő elenged az Átriumba játszani, ahol elég sok főszerepem van.

Március 1-jén a Vígben a Premier című darab bemutatóját tartjátok, ami John Cassavetes híres filmjének a színpadi adaptációja. Egy cseh rendező, Martin Cicvák irányítja a próbákat.
H. G.: Egy fiatal srác. Ha láttad a filmet, tudod, hogy nagyon furcsa, különös világa van. Bonyolult, szö­ve­vé­nyes, több helyszínnel, színház a színházban történet. Én vagyok Eszenyi Enikő partnere, szerepem szerint is színész vagyok, tulajdonképpen én játszom Cassavetest. A történet egy társulatról, egy színésznőről szól. Van benne egy rendező, ő Hegedűs D. Géza, egy vezető színésznő, ő Enikő, és egy vezető színész, ez vagyok én. Ők próbálnak egy darabot, amit Cassavetes írt és rendezett, és a feleségére osztotta a női főszerepet a filmben. A filmbeli színésznőnek a partnerét maga Cassavetes is játszotta. A filmből az halványan kiderül, hogy a színész és a színésznő egykor szerelmesek voltak, de már nem na­gyon vannak együtt.

Te amúgy vezető színész vagy?
H. G.: Valahol igen. Az Átriumban biztosan, a Vígben erről az igazgatónőt kellene megkérdezni, de sze­rin­tem a Vígben nem. Valószínűleg ebben én is ludas vagyok, mert kevesebbet vagyok ott, mint amennyire a színház életében részt kellene vennie egy vezető színésznek.

Filmen pedig viszonylag ritkán látni. Több filmszerepet is visszaadtál. Sőt, egy interjú szerint az is előfordult, hogy a válogatáson melletted döntöttek, de amikor kiderült, hogy éppen a szabadságod idejére esik a forgatás, akkor visszaléptél.
H. G.: Hát igen, most is volt két ilyen. De a BÚÉK című filmünk nem rég jött ki, és az igen nagy siker. Mindenki, aki megnézte, azt mondja, hogy nagyon jó lett. Én is tudom mondani, mert megnéztem. Ízléses, jól összerakott, jó a szereplőgárdája is. Nem adok mindent vissza, csak szükség van a feltöltődésre is. Nyárra már régóta színházat sem vállalok. Nem lehet mindennap dolgozni. Elkezded a szezont augusztus 22-én, befejezed június 17-én. Ha bevállalsz egy nyári produkciót, és normálisan csinálod, hat hétig próbálod, akkor mire lejátszod, véget ért a nyár, a szabadidő. Családom is van, meg magamnak is kell a pihenés.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor