Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
„Fontosnak tartom a jelenséget, amiről a Fat Pig szól”
2021-12. szám / Pavlovics Ágota

2013 óta többször dolgozott az azóta világhírt szerzett Recirquel Újcirkusz Társulattal. Ettore Scola 1977-es Egy különleges nap című filmjének színpadi adaptációját a színész-rendező Réti Barnabással, állandó alkotótársával készítették el, a darabot a Hatszín Teátrumban játszották. A
Karinthy Színház egyik legsikeresebb, jelenleg is műsoron lévő produkciója a Tortúra, amit szintén ő rendezett. A 40. évadját megkezdett Karinthy Színházban 2022. január 28-án Magyarországon először lesz látható Neil LaBute amerikai író Fat Pig (Kövér disznó) című vígjátéka, amelynek a színpadra állítása az ő nevéhez fűződik. Iványi Árpád látványtervező-rendezővel beszélgettünk.

Neil LaBute rendezte bő húsz éve a Betty nővér című filmet, ami máig ható különleges élmény, ahogy íróként jegyzett Csak csajok című da­rab­ját is nagy sikerrel játsszák a színházak. Milyen volt az ön számára a szerzővel való találkozás?
I. Á.: Számomra nagy élmény volt, amikor megismerkedtem LaBute művével, és fontosnak tartom a jelenséget, amiről a Fat Pig szól. A darab azzal foglalkozik, hogy van a gyönyörű ember meg a többi, hiányosságokkal élő. A téma azért érdekel, mert katasztrófának tar­tom, hogy ebben a tekintetben egyre jobban mennek az emberek lefelé a lejtőn. Alig van olyan platform, ahol tud érvényesülni, aki nem tudja vagy akarja az életét a társadalmi kreditek szerint élni. A darab egyik főszereplője, Helen molett nő, aki fittyet hány a társadalmi elvárásokra, egészséges önértékelés jellemzi, boldog ember, szeret enni, filmeket nézni, szereti a szép ruhákat, az életét. A másik főszereplő Tom, aki megismerkedik Helennel, és ha­ma­ro­san gyengéd érzelmeket táplál iránta. Aztán Helen külseje miatt egyre többen piszkálják őket a mun­ka­he­lyükön. Ennél többet nem szeretnék elárulni, de tény, ha elégedett valaki, amikor reggel tükörbe néz, olyan kisugárzással lép ki az utcára, hogy felkelti a körülötte levők érdeklődését, függetlenül attól, hogy milyen a külseje.

Mégis a modellek, a címlaplányok, a sorozatsztárok adják a mintát.
I. Á.: Rengeteg nő rohan a plasztikai sebészhez, mert akkora a nyomás a társadalom részéről, hogy címlapfotó kompatibilis legyen. Ráadásul minél több a beavatkozás, annál elégedetlenebb. Pedig más­kép­pen is lehet élni. Balázs Andi, a darab egyik főszereplője azt mondta, Helen megformálása nemcsak egy állomás a karrierjében, hanem misszió, amit örömmel vállal a társadalom felé. Iszonyú mázlink volt, hogy őt kérhettük fel erre a szerepre. Hiszek a castingban, ha a szerep és a színész tökéletesen egymásra találnak, az fél siker. Balázs Andi mellett a másik főszereplő Réti Barnabás, akivel 15 éve dolgozom együtt, neki nagy előnye, hogy sok minden eljátszására alkalmas színész. A további két szereplőt castingon választottuk ki, Tóth Szilvia Lilla olyan erős szintet hoz, ami itthon nagyon ritka. Átváltozóművész. Pásztor Tibi pedig éppen olyan, amilyennek elképzeltem az általa játszott Tom karakterét.
hirdetés

Plakátjukon az áll: a Broadway botránydarabja először Magyarországon. Ez figyelemfelkeltés vagy mást jelent a botrány?
I. Á.: Megosztó téma, amiről szól a darab. A plasztikai műtétek is megosztják a társadalmat, vannak, akik azt mondják, ne kapargassuk meg, kinek miért van szüksége rá, mindenkinek szíve joga azt csinálni a testével, amit jónak lát. Mások hallani sem akarnak a szépségsebészeti beavatkozásokról. A társadalmi nyomás viszont olyan erős, hogy már nemcsak a nők, hanem a férfiak is elfogadják, ha nem végeztetnek magukon ilyen beavatkozásokat, kitaszítottá válnak. Szerintünk ez botrányos, ezért szeretnénk beszélni róla. A darab számunkra nem csak misszió, üde színfolt is. Műfaja vígjáték, hangvétele könnyed, sok benne az irónia, de van benne szarkazmus is. Az a darab, ami könnyen fogyasztható, van mondanivalója, a végkifejlete pedig egyenesen meghökkentő.

Sok a színházakban a kiváló, de a katartikus befejezés ellenére mélyre húzó előadás, meg persze igény­telen bulvár is van bőven. Ritka kincs a humoros, ugyanakkor fontos kérdéseket felvető darab.
I. Á.: Úgy látom, van egy olyan kulturális tendencia, mely szerint komoly mondanivalót csak nehezen pre­zen­tálva lehet előadni, amit persze érteni sem könnyű. Vagy van a bulvár, ami nem felel meg az esztétikai követelményeknek. Éltem egy darabig Londonban, ahol rengeteg a zenés színház, a szórakoztató, ugyan­akkor mellbevágó darab. A magas felkészültségű színészek kiváló produkciókat nyújtanak a méregdrága belépőkért cserébe. Szerintem az a lényeg, hogy egy történet úgy legyen elmesélve, hogy élvezze a néző. A legvéresebb királydrámát is el lehet úgy mesélni, mint egy Agatha Christie-krimit, értékelni fogja a közönség, és a pandémiát sem mélyíti el. Persze szeretem az alternatív színházat is. Nemrég láttam egy darabot a Nemzeti Színházban, ami nagyon tetszett. Szophoklész Oidipusz király című darabjának fel­hasz­ná­lásával Robert Wilson amerikai rendező állította színpadra, fantasztikus volt, alternatív, szélsőséges produkció.

Mit szólna a november 6-án éppen két éve elment Karinthy Márton a Fat Pighez?
I. Á.: A Fat Pig eredeti bemutatója 2004-ben volt az off-Broadwayn, a darabot a legjobb vígjáték ka­te­gó­riában Olivier-díjra jelölték. Mi jól ismertük Marcit, hiszen a Karinthy Színházban 2010-től van műsoron William Goldman Tortúra című darabja, amit mi csináltunk, és szintén Balázs Andi a főszereplő. Meg­mu­tattuk Marcinak a Fat Piget, nagyon tetszett neki, ráadásul már egy ideje azon törte a fejét, hogy kicsit változtat a színház profilján, a szórakoztató vonal mellé több markáns, erős darabot választ. Éppen akkor ment el, amikor ez a vonal kezdett kibontakozni.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor