RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. szeptember 19., kedd
Vilhelmina

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Őfelsége, rántva, kísértésekkel
2014-09. szám / Kádár-Dombi Katalin

A hatalom és a művészet viszonyrendszerét taglalja, majd könnyed vígjátéki vizeken evez. Lear király után Indul a bakterházat, 3:1 a szerelem javára után Őfelsége komédiását rendez. Bagó Bertalannal, a Vörösmarty Színház művészeti vezetőjével beszélgettünk.

Klasszikus kérdés, némiképp klasszikus választ is várok: miért épp Bulgakov Őfelsége komédiását rendezed?
B. B.: Adott volt a két legfontosabb együttható: egy zseniális történet és jól kiosztható szerepek. Gáspár Sándor lesz Molière, Cserhalmi György XIV. Lajos, Tóth Ildikó Madeleine, Földes Eszter pedig Ar­man­de. Bulgakov a saját korában megírta gondolatait és fájdalmait a színházról, úgy, hogy egy korábbi történetbe, a Napkirály idejébe helyezte. A 20-as, 30-as évek Oroszországából figyeli a XVII. századi Franciaországot, mi meg eljátsszuk ezt 2014-ben, Magyarországon. Érdekes képlet alakul ki ezzel a hármas időegység-eltolódással: né­zem Bulgakovot, Bulgakov nézi Molière-t, és mindketten vissza­ka­csin­ta­nak rám. Tucsni András dramaturggal eredeti Molière-da­rab­rész­le­te­ket is beépítettünk a szövegbe: a csontvázszerű, kemény szövetet, amelyet Bulgakov megírt, humorral, hússal, szafttal töltöttük meg. Így például az előadás egy kifordított jelenettel indít. A társulat a Napkirálynak játszik, ám a nézők nem azt az előadást látják, hanem a szín­fa­lak mögött zajló történéseket, amelyek általában rejtve maradnak. Holott a csillogó fény, boldogság és kacagás hátterében zajlanak a valódi lélektani történések és legélesebb konfliktusok. Ez az előadás azt mutatja meg, milyen belső történések határozzák meg az életet, hogyan esküsznek össze az álszentek, hogyan „csap össze” egy óriási írózseni egy hatalmas formátumú vezetővel. Megmutatjuk azoknak az embereknek az aknamunkáit, akik irigységből, féltékenységből, gonoszságból tönkretesznek egy magasan kvalifikált embert, ideológiailag besározzák a feddhetetleneket.

Gondolom, mindezt úgy, hogy különösképpen aktualizálnál.
B. B.: Úgy gondolom, hogy ezt az időtálló remekművet, amelyet nagy emberek alkottak, fölösleges lerántani a hétköznapok pillanataira, beazonosítani, és kiirtani az asszociációs mezőket. Nem az a fontos, hogy mi van ma, hanem hogy vertikálisan tudjunk a történésekre tekinteni. Ezek olyan paradigmák, amelyeket újra és újra felhozunk, megvizsgálunk. A problémák újjáteremtődnek: ettől válik hitelessé a történet. Azért szeretném korban tartani a darabot, hogy a nézőt ne egy gyorsbüfés kajával laktassuk jól, hanem többfogásos, ízletes vacsorát szervírozzunk neki. Sokkal szélesebb érzelmi világba tudom így belerántani, mintha a mára szögezném le a gondolatrendszerét. Ebben nagy segítségemre van Dobri Dániel zeneszerző is, aki megtartva a kor formanyelvét és zenei struktúráját, egy újrahangszerelt, XXI. századi zenével húzza alá, erősíti meg ezt a gondolatiságot.
hirdetés

Érdekes, hiszen nemrég a 3:1 a szerelem javára című zenés vígjátékot rendezted a Vörösmarty Színházban, amely felvállaltan könnyed. De azért „bercisen” ironikus.
B. B.: Úgy látszik, szeretek szélsőséges dolgokkal foglalkozni. Egyik pillanatban Lear királyt rendezek, a másikban Indul a bakterházat. Azt hiszem, a lényeg nem is a műfaji különbözőségekben, hanem a hozzáállásban és a színvonalban rejlik. A 3:1 a szerelem javára azért izgatott, mert bár nem egy vaskos, mély mondanivalóval bíró mű, a játéktechnikában, zenei világában, formanyelvében és moz­gás­mecha­niz­mu­sá­ban kitűnő lehetőségek vannak. Eljátsszuk a történetet, gúny helyett öniróniával nézünk magunkra, az ebből adódó humorok által összekacsintunk a nézőkkel, és jót nevetünk. Azt gondolom, hogy szórakoztatni is kell a közönséget. Bár a legjobb vicceket a legsötétebb drámákban lehet elsütni.

Azon túl, hogy rendszeresen rendezel a fehérvári színházban, művészeti vezető is vagy. Milyen ta­pasz­ta­la­taid vannak a fehérvári nézői igényekről?
B. B.: A tavalyi volt az első önálló évadunk. Lényegesen megnőtt a nézőszámunk. Voltak kemény, nehéz előadások és könnyedebb produkciók: összességében egy sikeres évadot zártunk. Saját példával élve: a barátaim hónapokon keresztül előjegyzésben vártak arra, hogy jegyet kapjanak a Lear királyra. Ez a fehérvári nézők befogadóképességét is minősíti. Brecht szavaival élve: nagy a kísértés a jóra. Persze fontos, hogy a mostani évad szintén jól sikerüljön. Úgy érzem, hogy értékelik a haladási irányunkat, ám nem bízzuk el magunkat. Sokat kell még dolgozni ahhoz, hogy a megszerzett bizalmat ne veszítsük el. Mindezt magas színvonalon, egy erős társulattal szeretnénk megtenni.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor