RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. március 26., vasárnap
Emánuel

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Nem vagyok címlapsztár alkat
2014-10. szám / Szepesi Krisztina

Keresztes Tamás már a gyakorlatát is a Katona József Színházban töltötte 2004-ben, és azóta is hűséges a helyhez, amit ő maga iskolának hív. Nemrég mutatták be A két Korea újraegyesítését, de rengeteg feladata van még, miközben tovább játssza az Amadeusban Mozart szerepét is az Orlai Produkció előadásában a Belvárosi Színházban.

Premier előtt szinte el se lehetett érni. Ilyenkor teljesen kizárod a kül­vi­lá­got?
K. T.: A főpróbahéten már csak az előadásra koncentrálok és igyek­szem semmi mással nem megzavarni a felkészülést. Nagy ismeretlen ilyenkor, hogyan fog sikerülni az, amit két hónapon keresztül pró­bál­tunk. A premier napján már nem pró­bá­lunk, ilyenkor csak óvatosan kitöltöm a napom, amíg eljön az este.
Azt mondtad, nem vagy az a színész, aki sokat agyal.
K. T.: Azért nagyon szeretek elmélkedni a szerepekről, de ugyanakkor hagyom, hogy a megérzéseim is munkálkodhassanak. Van, hogy nagy a háttéranyaga egy szerepnek, aztán kiderül, hogy a sze­rep­for­má­lás­ban ennek nincs túl nagy jelentősége.

Mozart lehetett talán ilyen…
K. T.: Ott azért igyekeztem utánaolvasni, de közben az író sugallta azzal, ahogy megírta, hogy miféle Mozart-figurát képzelt el ahhoz, hogy a dramaturgia működjön. Szikszai Rémusz is erős rendezői elképzeléssel érkezett, de nagyon nyitottan állt minden színész elé, vevő volt az ötleteinkre.

A Centrál színházas Cabaret kapcsán mondtad korábban, hogy nagyon szeretted, hogy szinte az egész szerepet együtt találtátok ki a próbafolyamat alatt.
K. T.: Optimális helyzetben azért mindenhol hozzáteheti a munkához a színész mindazt, amit tud, de nyilván az is előfordul, hogy egy rendezőnek olyan aurája, monstrum ereje van, aminek szívesen átengedjük magunkat, mert érezzük, hogy ez tesz majd jót az előadásnak, és biztonságban vagyunk.
Gondolom, a biztonság fontos neked, hiszen lassan 10 éve vagy annak a színháznak a tagja, ahova a színművészeti után szerződtél.
K. T.: Mostanra rájöttem, hogy tíz éve járok egy nagyon komoly iskolába, és mostanra már bennem is ott van kicsit az a típusú szellemiség, amit ezek a szuper emberek árasztanak magukból. Ascher Tamás, Zsámbéki Gábor és Gothár Péter igazi mesterek, de folytathatnám a névsort még nagyon sokáig. Talán nem túlzó, ha azt mondom, hogy ennek a szellemiségnek némileg az örököse vagyok.

Sokat változtál a tíz év alatt?
K. T.: Lett bennem egy jófajta higgadtság. Az elmúlt tíz évben a közönség már megismert valamennyire, és már nem úgy lépek színpadra, hogy újra és újra bizonyítanom kell azt, hogy alkalmas vagyok. Persze ettől még ugyanolyan felkészültnek kell lennem, mire elérkezik a bemutató, de a megelőlegezett bizalom ad egy plusz erőt, és lehántja a felesleges drukkot. Ezt pedig át lehet menteni akkor is, ha máshol játszom.
hirdetés

Ami nem is olyan gyakori nálad.
K. T.: A Katona nagyon erősen számít rám és nem is nagyon lenne időm másra. Az idei évadot is végigdolgozom. Most mutattuk be A két Korea újraegyesítését, utána a Kurázsi mamában játszom majd Zsámbéki Gábor rendezésében, azt követően pedig Schilling Árpáddal dolgozom a Faustban, ami egy kétestés előadás lesz, vagyis mondhatjuk, hogy négy bemutatóm van az évadban. Hál’ istennek ez is egy nagyon dolgos évad lesz.

Bírod ezt a rengeteg munkát?
K. T.: Előfordult már, hogy elfáradtam, s kérhettem azt, hogy a következő előadásban ne játsszak. Megértették és nagyon jót is tett a pihenés. Ráadásul az elmúlt évadokban a nyarak is színházzal teltek, de most már igyekszünk sokkal tudatosabban szervezni, hogy a családra is több idő maradjon.

És nemcsak színházi, de filmes főszerepekkel is elhalmoznak. Ott lehetnél a címlapokon és a tévéműsorokban. Lehetnél sztár…
K. T.: Nem vagyok az a címlapsztár alkat és ezt egyáltalán nem is bánom. Azt hiszem, elég ügyetlen is lennék egy ilyen helyzetben. Sokkal nagyobb örömöt lelek abban, ha sikerül létrehozni valamit, ha minőséget tudok alkotni önmagam és a nézők előtt is. Ha meg tudom győzni az embereket, az nagyobb siker számomra, mintha kevésbé jó dolgok miatt tennék szert hírnévre. Van bennem valamiféle hátborzongás az ilyen hírességgel kapcsolatban.

Mondtad korábban, hogy az is eléggé megvisel, ha rosszat írnak rólad.
K. T.: Nem lehet ezekkel a dolgokkal nem foglalkozni, de persze lehet óvatosan olvasni. Talán csak egy esetre emlékszem, amikor egy kritikában ne az lett volna, amit én magam is gondoltam. A Ledarálnakeltűntem kapcsán írta valaki, hogy nem említésre méltó az előadás. Akkor volt merszem, hogy azt gondoljam, ez egy komoly mellényúlás.

Tényleg 70 évesen is színészként képzeled el magad?
K. T.: Nagyszerű dolog lenne idős emberként is érvényes színésznek megmaradni, de valahogy itt gyorsabban kopnak az emberek, és nem lepődnék meg, ha egy idő után én magam kérném, hogy ne osszanak rám nagy szerepeket, mert lassabban forog már az agyam.

Ráadásul általában olyan szerepeket kapsz, amiknek mindig van valami nagy tragédiájuk, miközben a hősszerelmesek elkerültek.
K. T.: Ha nem vettek volna fel az egyetemre, Debrecenben Rómeó szerepe várt volna rám. De nem bántam, hogy így alakult, mert akkoriban úgy gondoltam, hősszerelmest játszani nagyon nehéz dolog lehet. Ma már úgy vélem, hogy a szerelem olyan, mint valami vírus, ami ellen nem tud tenni az ember, vagyis onnan közelítenék meg egy ilyen szerepet, hogy komoly tragédia történt a karakteremmel, elkapott egy kórságot, ami ellen küzd, és valahogy ebből a tébolyból megpróbál jól kijönni. De érdekes, hogy miért nem kapok ilyen szerepeket. A két Korea újraegyesítésében például egymástól független jelenetek vannak, és több kisebb mellett mindkét nagyobb lélegzetű szerepem kicsit aberrált. Az jutott eszembe, vajon az-e a helyzet, hogy engem megtalálnak ezek az aberrált szerepek, vagy az, hogy kapok egy szerepet, és az egyszer csak elkezd aberrálttá válni. Nálam jó eséllyel fordulnak ki a figurák önmagukból, vagyis mindkettőben lehet igazság.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor