RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. július 20., csütörtök
Illés

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
A döntés szabadsága
2015-01. szám / Szepesi Krisztina

Gyabronka József 2008 óta szabadúszó színész és sok kollégájával ellentétben kifejezetten élvezi ezt az állapotot. Játszik az Örkény Színházban, a Spinoza Színházban, a Krétakör hamlet.ws előadásában már 9 éve, január 21-től pedig a Koppenhága című Michael Frayn-darabban a Rózsavölgyi Szalonban Niels Bohr, a dán atomfizikus bőrébe bújt.

Szabadúszó léte egyik fő pozitívumának mindig a döntés szabadságát nevezi meg. Bohr szerepére miért mondott igent?
Gy. J.: Több oka volt. A Rózsavölgyi Szalon egy nagyon vonzó ügy és ez egy nagyon jó darab, amit az is igazol, hogy 2000-ben az év legjobb darabjának járó Tony-díjat kapta. Vagyis eddig a kritikusok dicsérték, de most már, hogy megismertem, én is. Valló Péterrel pedig ez már a harmadik közös munkánk; vele azelőtt is kellemes volt együtt dol­goz­ni, de például Kútvölgyi Erzsivel és Őze Áronnal még nem játszottam azelőtt, úgyhogy épp elég érv gyűlt össze ahhoz, hogy igent mondjak.

A Rózsavölgyi Szalon ugyan más kontextusban, de visszahozza azt az intimitást, ami a Krétakörben is volt.
Gy. J.: Valószínűleg hozzá is szoktam az elmúlt 18 évben ehhez az intimitáshoz, hiszen a Krétakör előtt már jóval elkezdtük játszani a De mi lett a nővel? című, Csehov-novellákból készült produkciót ehhez hasonló körülmények között. Nagyon érdekes dolog a közönséghez ennyire közel lenni, másfajta, egyszerűbb, bátrabb színészi eszközöket igényel. Kevésbé lehet hazudni, nem lehet alakoskodni, mert átlátszó.

A darab azon túl, hogy két emberről szól, beszél még egy, milliók életéről folyó vitáról is.
Gy. J.: Egészen pontosan a tudós felelősségéről, hiszen Bohr és Heisenberg a kvantummechanikával és az atommag körüli elméleti, mérési kísérleteivel olyat fedez fel, ami az atombombát eredményezheti. És mivel ez a darab a második világháború idején játszódik, amikor ez a két barát és munkatárs össze is vész, és egy ámokfutó tömeggyilkos van hatalmon, akit akkor épp Hitlernek hívnak, nagyon izgalmas kér­dés, hogy elkészüljön-e az a bomba.

Attól, hogy valós személyek a darab szereplői, fontosnak érezték utánanézni a munkásságuknak, életüknek?
Gy. J.: Ha lett volna több időnk, mindhárman még többet olvasunk utána, de így is elolvastunk néhány dol­got, amit meg is beszéltünk. A két ember megértéséhez azonban nem kell tudnunk például a fizikát magas szinten. Én azért igénybe vettem egy nagyon jó középiskolai tanár segítségét, aki hihetetlenül okosan és egyszerű mondatokban elmagyarázta ezt a témát, mintha a tanítványaival beszélt volna. Ez elég volt ahhoz, hogy az előadást eljátsszuk, de mivel nagyon izgalmas a téma, elképzelhető, hogy a későbbiekben tovább olvassuk a tudósok történetét. De ha csak a fizikáról szólna a darab, nem játszanák több mint tíz éve. Fontosabb itt a konfliktus, az összeütközés, a felelősség kérdése. Azt persze a darab alapján el tudom mondani Bohrról, hogy lassabb és bölcsebb, mint Heisenberg, de ezek csak viszonyítások, és szerintem lényegtelen dolgok az előadás szempontjából. Valló Péter is azt mondta, hogy mivel ilyen közel vagyunk a nézőkhöz, egyáltalán nem mellékes hármunk személyisége, hiszen míg mi egy idegen ember szövegét mondva vitatkozunk, a néző azt látja majd, hogy Kútvölgyi Erzsi ilyen, Őze Áron olyan, Gyabronka meg amolyan. Vagyis a darab, a mi személyiségünk és Valló segítsége teszi ezt kerekké.

Az például tudható Bohrról, hogy milyen végtelenül naivan gondolta azt sokáig, hogy az atommaggal folytatott kísérletek célja nem csupán egy tömegpusztító fegyver létrehozása.
Gy. J.: Szerintem mindannyian hihetetlenül naivak vagyunk. Amikor egy politikus elkezd ígérgetni, a szavazók nagyon nagy százaléka elhiszi azt. Feltehetően az emberbe bele van táplálva egyfajta pozitív gondolkodás a világ megítélésével kapcsolatban, vagyis ha már nem véglegesen romlott az ember, akkor jót feltételez a másikról. Ennyire esendőek vagyunk. Bízunk, csalódunk, ettől vagyunk emberek.
hirdetés

Van tehát ennek a darabnak valamiféle kikacsintása a mai valóságra, ahogy általában is olyan feladatokat választ, amiknek súlyuk, mondandójuk van.
Gy. J.: Ha csak szórakoztatna egy darab, ami egyébként szintén nemes cél, az önmagában engem nem érdekelne. De ha van olyan mondanivaló, ami valamiben segít a nézőknek megérteni az életet, a környezetet, a politikai helyzetet és a hazugságokat, arra a feladatra szívesebben mondok igent. Az lenne persze az ideális, ha a néző szórakozna, és ezzel együtt vinne egy olyan csomagot magával, amivel egy picit jobban értené a világot.

A szabadúszásnak azért a döntési lehetőségek mellett vannak árnyoldalai is.
Gy. J.: Ott van a bizonytalanság, hogy meg akarnak-e bízni újabb feladattal, és nekem is dilemmám, hogy nem kellene-e egy helyre leülni, főleg hogy azért én is öregszem. De egész életemben úgy dolgoztam, hogy szerencsére még mindig eszébe jutok rendezőknek és kollégáknak.

Nincs is miért aggódnia, hiszen rengeteget játszik.
Gy. J.: Világéletemben el voltam látva nagyon jó feladatokkal, vagyis ebben a szakmában nagyon nagy mázlistának tartom magam. Azért is értékelem ezt ennyire, mert volt olyan időszak, amikor nem volt munkám. Most azért már szeretnék egy kicsit vissza is venni, hiszen sok mindenre nem jut időm. Ma például két darabot tanulok egyszerre, hiszen azon túl, hogy a Koppenhágát próbáljuk, este fellépek a Herzl című előadásban a Spinozában is. Vagyis tele van a fejem mindenféle idegen szövegekkel, úgyhogy ember legyen a talpán, aki eközben a saját gondolatait megtalálja.

Mégis úgy tűnik, ez a változatosság az, ami élteti.
Gy. J.: Van egy részem, amelyik változásban akar élni, már csak azért is, mert egyhelyben megülni szerintem nem emberhez méltó. Kellenek új impulzusok, új helyzetek, miközben rettenetesen vágyom az állandóságra is, arra, amire a kisgyermek. Hogy mindig ugyanabba az ölbe lehessen visszatérni és ott biztonságban érezni magunkat. Ez a kettősség egyszerre mozdul bennem, de talán mindenkiben.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor