RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. július 20., csütörtök
Illés

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Kulturális tér Budán
2014-01. szám / Szepesi Krisztina

2012 novemberében nyílt meg az Átrium Film-Színház, mely Magács László igazgató tervei szerint igazi kulturális térré válhat néhány éven belül, saját, összetéveszthetetlen arculattal, a film-színház meghatározást figyelembe véve.

Nem egészen egy év alatt bekerült a színház a köztudatba. Minek köszönhető ez úgy, hogy tulajdonképpen nincs is saját produkciójuk?
M. L.: Valószínűleg a szerencsének, a jó pillanatnak és a jó hely­szín­vá­lasz­tás­nak is. Utóbbira, hogy Budán színházat csináljunk, mindenki azt mondta, butaság, hiszen ide aludni járnak az emberek, de az a tény, hogy a 4-6-os villamos vonalán vagyunk, megkönnyíti a dol­gun­kat. Valószínűleg jól választottunk darabokat, partnereket. Saját bemutatónk valóban nem volt még, de több esetben voltunk ko­pro­duk­ciós partnerek a Közép-Európa Táncszínházzal, az Orlai Produkcióval, a Kultúrbrigáddal, a Pintér Béla és Társulatával, a Fügével, a 011 Alkotócsoporttal, a Spirit Színházzal vagy épp a Gergye Krisztián Társulattal, melyek abban segítettek nekünk, hogy nagyon gyorsan integrálódjunk a színházi közegbe. És ne feledjük, hogy az Átrium nem a semmiből jött, hiszen van mögötte egy húszéves merlines múlt, kapcsolatrendszer és tapasztalat. Másfél évig tartottak az előkészületek, vagyis amikor 2011 májusában fölmerült az ötlet, azonnal elindultak a tárgyalások és az előkészítés. Azóta pedig nagyon jó munkatársakkal és művészekkel dolgozunk együtt.

A Merlintől abban különbözik ez a hely, hogy meghatározása: film-színház, amiből eddig inkább az utóbbi volt domináns.
M. L.: Mostanra szerencsére ez már nem igaz, hiszen a 2014-es évet egy háromnapos Jodorowsky-filmmaratonnal kezdtük a Magyarhangyával együttműködésben, amire több mint 1000 ember volt kíváncsi. Ez a nagy érdeklődés pedig föllelkesített, hogy a jövőben is csináljunk több ilyen maratoni retrospektív vetítéssorozatot. De azt azért jól látja, hogy moziként mi nem tudunk és nem is akarunk versenyezni, hiszen a megfelelő technikához egy 30 milliós beruházás kellene. A színházi programok mellé már szervezünk könnyűzenei és a komolyzenei koncertsorozatokat is, vagyis az az ígéret, hogy ez nemcsak egy színház lesz, hanem egy kulturális tér, mindig a szemem előtt lebeg. A filmszínház pedig nemcsak a mozit jelenti, hanem egyfajta filmes gondolkodást is, ami például a Droszt című őszi bemutatónkon is megmutatkozik, hiszen ez egy élő forgatást mutat be, melynek végterméke egy film. Próbálkozunk tehát ilyen kísérletekkel, épp nemrég egyeztünk meg Bodzsár Márkkal is, aki az Isteni műszakot rendezte, hogy áprilisban rendez nálunk. Az én rendezéseimben is vannak filmes elemek a színpadon, így A Szűz, a Sóher, a Mikulás és a többiekben, amit egy filmes szerző írt filmes dramaturgiával, s a Diótörőben is fellelhetők ilyen vizuális elemek. Vagyis nagyon komolyan gondolom, hogy ne egy színház legyünk a sok közül, hanem „valamilyen” színházzá váljunk, aminek körülírható arculata lesz. Ehhez még nagyjából három év kell jó döntésekkel és olyan programok forszírozásával is, amik eddig nem voltak olyan sikeresek. Szerencsére nagyon nagy segítséget kapok a tulajdonosi körtől, hiszen abból a szempontból is egyedi színház vagyunk Budapesten, hogy megvettük az épületet Fővárosi Önkormányzattól és a Budapest Filmtől.

Mitől lesz egyedi ez a színház?
M. L.: Nagyon bátran fogalmaztam még a kezdetek előtt, de most már óvatosabb vagyok, hiszen egy év alatt sok információt gyűjtöttem be arról, mi megy és mi nem működik. Azt szoktam mondani, hogy én a mainstream-alternatív színházat szeretem, vagyis azt a szegmenst keresem, ami nem a hagyományos, realisztikus, naturalisztikus színház, miközben meg kell töltenem egy 300 férőhelyes színháztermet. Egyelőre még nem könnyű megfogalmazni, milyen hely az Átrium.
hirdetés

A tervek között van saját produkció, akár saját társulat létrehozása is?
M. L.: Művészileg érdekel, hogy van-e értelme a társulatnak. Úgy gondolom, az idők során ki fog alakulni a színház körül egy állandó csapat független társulatokból, független producerekből. Az Átrium mostani „társulata” azokból az alkotókból áll, akik jelenleg játszanak a színházban, miközben persze ez nem egy koherens csapat. Vagyis az a kérdés, hogy megvegyem a piacról a legjobbakat vagy elkezdjem a piac igényeit újrafogalmazni. A társulati működéssel elég könnyedén lehetne irányítani, befogadóként azonban más a helyzet, hiszen minden művész egyedi és önálló. Az a szabadság, amit a befogadó jelleg ad, kötöttséget is jelent, hiszen nagyon nehéz egyeztetni.

Mennyire látja tisztán az évad második felét vagy akár a következő évadot?
M. L.: Tervezzük Rejtő A tizennégy karátos autójának bemutatását április elejére, de még mindig van egy-két lebegés az egyeztetésben. A könnyűzenei programokkal pedig most tesszük meg az első lépéseket, miközben márciusban már elindul egy komolyzenei sorozat, a Mikrokozmosz, amiben fiatal magyar előadóművészek mutatkozhatnak be. Meg kellett történnie az első évnek ahhoz, hogy lássam, mennyiből és hogyan gazdálkodik a színház. A pozitív eredmények után most tudunk elkezdeni nagyon gyorsan előre menni, vagyis néhány hónapon belül már a jövő évadot is tudni fogom. De soha nem vagyok igazán ura a helyzetnek, hiszen van, hogy egy társulatvezető úgy dönt, későbbre halasztaná a bemutatót. Ez afféle játék, amiben nem egy lovat ülök meg egyszerre, hanem egy egész ménest próbálok összetartani. Miközben a befogadó színházi státus mellett szól, hogy az ember sokkal gyorsabban tud reagálni. Ha észreveszem, hogy felszabadul valahol egy kreatív energia, azonnal rá tudok csapni, de ha látom, hogy valaminek mégsem jött el az ideje, el tudom engedni. Még ha belátható időn belül elég messzire fogok is látni műsorterv tekintetében, akkor is meg fogom tartani azokat a réseket, ahova be tudok húzni egy éppen születő újdonságot. Azt szeretnénk, hogy kialakuljon egy homogén közönség, vagyis az Igenis, miniszterelnök úr! nézői eljöjjenek Pintér Bélára és fordítva, az Opera Amorale közönsége pedig elhozza a gyerekeit a Diótörőre.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor