RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. augusztus 20., vasárnap
István

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Kritika (4,5)
A borbély – Katona József Színház / Természetes Vészek Kollektíva / Mozgó Ház Alapítvány / Orlai Produkció
2014-02. szám / Bóta Gábor

Bán János A borbély címszerepében régi vágású, a múlton nosztalgiázó, a jelent csak a múlton keresztül néző embert ad a Tolnai Ottó Végeladás című művéből Imre Zoltán és Hudi László által írt monodrámában.

Már amikor belépünk a helyiségbe, ott áll fehér köpenyben, köszönt minket, mint egy, a boltjába belépőket szeretni való vendégnek tekintő iparos. Különleges a helyszín, a Kossuth Lajos utcai valamikori üzlet. Berendezték patinás fodrászattá. Ki- és belátni a kirakatüvegen keresztül. Köröttünk a polcokon dunsztosüvegekben levágott hajak, mindegyikre pontosan ráírva, kitől is származik. A borbély majd oda is megy egy-egy üveghez, rámeredve, mintha fénykép lenne, mond néhány szót a hajak tulajdonosairól. Múzeumba valók a kellékek, a forgatható szék, melybe a közönség soraiból kerül a vendég, a borotva, a pamacs, a pacsuli, még petróleumlámpa is világít, erről a derék borbély úgy gondolja, hogy bár van villany, de azért mégiscsak az az igazi.
És miután beül valaki a székébe, inkább beszél, mindig valahová elréved, mintsem a borotválásra és a jelenre koncentrálna. Időnként mintha egészen magába gubózna, nem is vesz tudomást rólunk, máskor nagyon is reagál ránk, akár a közönség tagjainak egy gesztusára, tüsszentésére. Zaklatott kijelentéseket tesz. Ki-kiszól a nézőknek. Sőt, az ablaküvegen keresztül kokettál az utcán megálló bámészkodókkal. Biccentéssel, integetve, mosollyal üdvözli őket, még pózol is a fényképezéshez, de azért mindvégig megtört marad, mint akinek már csupán múltja van, csaknem kísérteni jár közénk. Zavarodottságról, káoszról, szétzuhantságról tudósít. Arról, hogy igyekszik megőrizni a tartását, szakmája becsületét, de olyan nagyon már nincs, aki értékelje.
Komoly begyakorlottságot igényel a költői szöveg vegyítése az adott szituációkból, nézői és járókelői reakciókból adódó improvizációkkal. Nem megy még minden flottul, de már megvan ez a különös, jelképes figura, megvan hozzá a játékkedv, a talentum, be kell lakni ezt a sajátos helyszínt, hitelessé kell tenni minden apró kis rezdülést. Remek előadás lesz ez, de a Hudi László által rendezett produkciónak még ki kell dolgozni valamennyi pillanatát. És akkor A borbély mérföldkő lehet Bán pályáján, aki fiatalkori intenzitásával játszik, megőrizve irigylésre méltó versenysúlyát, találékonyságát, a szakma iránti odaadását és ugyanazt a belsőből eredő tartást, ami ennek a borbélynak a sajátja, és szerencsére zűrzavaros korunkban sem egészen a múlté.
hirdetés






vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor