RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. május 23., kedd
Dezső

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat

Bemutatók a kaposvári Csiky Gergely Színházban
2014-02. szám

Sors-tragikomédia
Bérczes László, az előadás rendezője a Bányavakságról

Ha röviden kell beszélni Székely Csaba Bányavakság című tragikomédiájáról, akkor az embernek rögtön a dráma lényegéhez tartozó sémák jutnak eszébe: a munkanélküliségben vegetáló, mindenféle lehetőségtől elzárt falucska lakóinak kilátástalan helyzete és az ebből fakadó reménytelenség, tehetetlenség, kétségbeesés, düh érzése; a román-magyar együttélés nehézségei, a gyűlölködés, a kisebbség és a többség viszonya, az együttlétezés lehetőségei-lehetetlenségei. Ebben a helyzetben minden probléma élesebbé válik. De ez „csak” az alaptéma. Székely Csaba mindezt nagyszerű humorral, sajátos nyelvi eszközökkel fejezi ki – nyelvi kifejezésmódja sokat merít Martin McDonagh és az őt fordító Varró Dániel stílusából. Szintén sok ponton merít Csehov műveiből – mindenekelőtt a Cseresznyéskertből. Nem véletlen az sem, hogy engem elkezdett érdekelni Székely Csaba szövege… megvannak itt a személyes összefüggések… (Bérczes László legutóbbi két rendezése Csehov Cseresznyéskertje és McDonagh Vaknyugat című komédiája – a szerk.). A próbafolyamat alatt most arra törekszünk, hogy mindezt élő, lélegző testté alakítsuk. Nem azt kell aláhúzni, amit a szöveg amúgy is mond, inkább egy árnyalt közeget-hátteret a történések köré vonva, ezeknek az egymást szerető-gyűlölő embereknek a motivációit akarjuk megtalálni, megmutatni. Azt gondolom, hogy a politikai megnyilvánulások, harcok, úgynevezett elvek és eszmék ütközései nagyon sokszor az egyes emberek saját, személyes problémái által „ihletődnek” – a magányból, a szeretetlenségből, a szorongásból a sehová sem tartozásból…, vagyis az egyén saját, személyes sorsából. Engem igazából ezek a személyes motivációk érdekelnek. Mi játszódik le például abban az ötvenes, szétesett életű férfiban, a darab főszereplőjében, aki kilátástalannak találja az életét. Érdekel, hogy képes-e eljutni arra a pontra, amikor szembe tud nézni az életével, a sorsával, sőt, el is tudja fogadni azt. Vagyis a mi értelmezésünkben a Bányavakság nem szocio-darab, hanem inkább sorstragédia. Pontosabban sors-tragikomédia. Hiszen ezek a mi kis hőseink egyszerre szánnivalók és mulatságosak. Szeretnénk, ha a nézők is annyit nevetnének rajtuk, és annyit sírnának értük, mint mi a próbák során.
Bemutató: 2014. február 26.

Szidott-szeretett lélektani realizmus
Kelemen József, az előadás rendezője a Tizenkét dühös emberről

Régről szeretem ezt a darabot, talán korábban ismertem a színdarabot, mint a filmet. Szeretem, mert rettenetesen színészbarát – és mert élvezem a „kisrealista szöszmötölést”, a szidott-szeretett lélektani realizmust, mikor kitaláljuk a szereplők egész élettörténetét, a családi hátterüket, azt, hogy mi van a retiküljükben, aktatáskájukban. Azért mondom, hogy színészbarát, mert tizenkét nagyon jól játszható szerep van benne, nagyjából egyenlő jelentőségűek, és mind alkalmas egy izgalmas karakter felépítésére. Ráadásul egyszerre kell működtetni őket a színpadon két órán keresztül: nagyszerű szimultán játék ez. Az eredeti drámában az esküdtek mind férfiak, a mi előadásunkban négy szereplőből női figurát csinálunk. Ez jót tesz a darabnak – valóságosabbá és maibbá válik a történet. Szeretném, ha a cselekmény nem egy tőlünk távoli helyen – Amerikában – játszódna, hiszen a téma, amit a darab többek között feszeget – sértettség, rettegés, idegengyűlölet, gőg és a belőlük fakadó cinizmus és agresszió – hétköznapi ismerősünk.
Bemutató: 2014. március 21.
hirdetés









vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor