RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. június 25., vasárnap
Vilmos

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Miskolcon nem lehet elkényelmesedni
2014-05. szám / Szepesi Krisztina

Görög László 2012 óta tagja a Miskolci Nemzeti Színháznak és jobbnál jobb szerepekben láthatja a közönség. A Woyzeck, melynek címszerepét játssza, a POSzT versenyprogramjában is látható lesz júniusban Pécsett.
Akkor szerződött Miskolcra, amikor Kiss Csaba átvette az igazgatói posztot, és azóta beszélnek műhelymunkáról is.
G. L.: Valóban minden erőnkkel és rengeteg munkával azon vagyunk, hogy a lehető legjobb előadásokat hozzuk létre. Néha már olyan mennyi­sé­gű a munka, amit fizikailag és szellemileg is határesetnek érzek, így meg kell találnunk azt a vékony határvonalat, ami még sok, színes és jó produkció létrejöttét szolgálja, de a tempó és a mennyi­ség nem fordul visszájára.

A Woyzeck sikere bizonyítja, hogy megéri a befektetett munka.
G. L.: A próbafolyamat alatt a hétfős stáb bezárkózott a játéktérbe és mivel ez egy nagyon szaggatott, laza anyag, lehetőséget adott a kreatív munkára. Béres Attila rendező rendkívül felkészült volt, és szerencsére volt időnk sok mindent kipróbálni. Amikor eljött az idő, hogy bemutassuk, tudtuk, hogy szinte mindent beletettünk, amit tudunk és gondolunk. Talán az a leg­na­gyobb élményem idén, hogy miközben a magas színvonalú, kifejezetten szórakoztató előadásokkal is mélyebbre tudunk ásni és úgy tudunk sikert aratni, ugyanezt éljük át nyolcvan fő előtt a Woyzeckkel is. Amikor a végén sötét lesz, úgy érzem, van az emberekben megrendülés, és elszorítja a nézők szívét a sors, amit megmutatunk.

Hogyan állt össze ez a nagyon töredékes szöveg?
G. L.: Kiss Csaba az anyag minden fellelhető töredékét olyan módon fordította le és rakta rendbe, hogy még irodalomtörténeti felfedezést is tett abban, hogy a változatok hogyan követhették egymást. Ezt pedig Ari-Nagy Barbara és Béres Attila úgy formálta tovább, hogy hatott rájuk az, ahol és ahogyan most élünk. Az elképzelésükhöz az volt a legerősebb kapcsolódási pontom, hogy egy olyan emberről szól az egész, aki csak megy, csinálja, gyűri, teper, ez pedig annyira erősen mai dolog, hogy munka közben néha én is érzem, szétesik az életem. Azért hajtok, hogy legyek, és lehet, hogy közben elmegyek fontos dolgok mellett. Egyik nap azt hallottam délelőtt, hogy egy férfi a metró elé ugrott, és délutáni hír volt, hogy a feleségét és gyermekét megölte egy férfi. Kiderült, hogy ez egy nap alatt történt ugyanazzal az emberrel. Pedig nyilván nem úgy jött létre a család, hogy szüljünk gyereket, aztán menjünk tönkre. Félelmetes a Woyzeckben a létezés hiábavalósága és az, hogy tényleg tud ilyen lenni egy emberi sors, ahol végül nem marad más, csak az ember, a lelkiismerete és a tettei. Nagyon örülök annak, hogy eljátszhattam ezt, mert Attila sokkal jobban bízott bennem, mint én saját magamban.

Meglep ez a kishitűség, hiszen ahányszor eljött egy színházból, mindig szinte azonnal új társulathoz hívták.
G. L.: Nagyon nagy szerencsém volt azzal, hogy amikor a Radnótiból eljöttem, szinte automatikusan kerültem Egerbe. Egy szerepre hívott Csizmadia Tibor, aztán lett belőle három, és amíg ő a színház élén volt, addig maradtam én is. Aztán mikor ennek vége lett, pont jött egy új helyzet Miskolcon, Béres Attilának is köszönhetően Kiss Csaba hívott, és nagyon jó munkákat kaptam. Könnyen lehet, hogy egy másik színházban nem kaptam volna meg Woyzeck, A vágy villamosában Mitch, a My Fair Ladyben Higgins vagy akár Allen Felix szerepét. Ez pedig nagyon jólesik, mert korábban a Radnótiban és Egerben is egy idő után belekerültem egy sodrásba, amitől kicsit elkényelmesedtem. Egy alkalommal Egerben Máté Gábor nagyon leteremtett. Szükségem is volt erre, hogy összeszedjem magam. Akkor azt is megértettem, hogy nem szabad mindent olyan komolyan venni. Mert nagyon nehéz feladat volt a Woyzeck, és Attilával éppúgy volt vitánk, mint akkor Máté Gáborral, de megtanultam, hogy ennek azon felül, hogy előrébb viszi az előadást, nem szabad jelentőséget tulajdonítani.
hirdetés

Vagyis nyitottabbá vált?
G. L.: Néha valóban zárkózottan indulok, de tudom, hogy a minden munkában létrejövő, sokszor megharcolt kapcsolat mélyebb, igazabb, fontosabb, mint ami csak önmagáért, a csevegésért jön létre. Felszabadító, lázas és jó állapot lehet egy óriási vita után megbocsátani, és belátni, hogy az ügyet ez viszi előrébb. De a könnyedség is jó tud lenni. Ez a szakma attól is érdekes, hogy semmilyen szabály nincs benne. Nem érne például semmit önmagában az, hogy Woyzecket játszom, ha nem lenne mögötte az összes kollégám, a kiszolgáló személyzet segítsége és az én segítségem a kollégák felé. Egy zenés, sokszereplős előadás is csak akkor működik, ha egy nagy közös akarat átsüt rajta.

Miskolcon pedig továbbra is megvan a lehetőség a termékeny, közös munkára, hiszen a következő évadban főszerepet játszik majd a Godot-ra várva és a Tóték című előadásokban.
G. L.: Már a Woyzecknél és Allen Felix szerepénél is megijedtem, most pedig újra ez történt, hiszen a Tótékban az Őrnagyot játszom Béres Attila rendezésében, a Godot-ban pedig Estragont, amit Keszég László rendez. És Ari-Nagy Barbara Móricz Erdély című könyvéből ír egy darabot, amit szintén Keszég rendez majd, és bár ebben nem tudom még, mi lesz a feladatom, az ígéretek szerint egy fontos, de kisebb szerepet kapok majd.

Vagyis itt nem lehet elkényelmesedni…
G. L.: Remélem nem. Volt olyan hónapom tavaly, amikor ment A vágy villamosa, a Chicago, a My Fair Lady, a Játszd újra, Sam, a Woyzeck és a Sirály is. Régebben volt alkalmam néhány nemzetközi filmes produkciókban világsztárokkal dolgozni, akik megkérdezték, miket játszom, és amikor végigsoroltam egy ilyen repertoárt, kikerekedett szemmel mondták, hogy akkor én biztos milliárdos vagyok és őrülten híres. No igen… De nem panaszkodom, mert nagyon örülök, hogy jó munkám van Miskolcon, és jó emberekkel játszhatok kíváncsi közönség előtt. Néha mégis azt érzem, egyszer majd elfáradok, telítődöm vagy kiüresedek. Remélem, ez soha nem jön el és mindig lesznek olyan esték, amikbe kapaszkodhatok, amelyeken nagyon sok mindent átélhetek, és velem együtt talán a közönség is átéli ezeket az érzéseket. Így pedig kicsit megfertőzhetem őket azzal, ami engem is éltet.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor