RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. május 30., kedd
Janka, Zsanett

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Az őrület határai
2015-03. szám / György Renáta

Juronics Tamás új darabja, az Insomnia, a Budapest Táncfesztivál egyik programjaként április 30-án érkezik a fővárosi közönség elé a Müpa Fesztivál Színházába. A koreográfust a Szegedi Kortárs Balett budapesti bemutatója kapcsán kérdeztük arról az alkotófolyamatról, amelynek eredményeként megszületett az álmatlansággal küzdő kamaszlány története.

Miféle együttérzés ébresztette fel benned az érdeklődést a téma iránt?
J. T.: A témaválasztás nem feltétlenül abból ered, hogy a jelenemet átitatja a kamaszlányok alvászavara vagy a családon belüli problémák megélésének nehézsége iránti érdeklődés. Mindez sokkal inkább következménye a témafelvetésnek. Ha visszatekintünk a mun­ka­fo­lya­mat­ra, az első döntésünk az volt, hogy ismét Alexander Balanescu zenéjére készítsünk darabot. A kilencvenes évek elején már dolgoztam Balanescu zenéjére (Sárember). Ez a fajta zene mindig is közel áll hozzám, de az ötlet most Andrástól jött (Pataki András, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója – a szerk.), mert időközben ők személyesen megismerkedtek. Balanescu 7,5 perces műve, az Insomnia lett tehát a nyitótétel, innen indult a téma, és itt kezdtünk el azon gondolkozni, hogy milyen gondolatokat indít el bennünk. Igazán a téma volt iz­gal­mas számomra, és az a folyamat, ahogyan összeállt a zeneműveiből az összefüggő, teljes táncelőadás. Az álmatlanság adta az alapötletet, hogy kutassunk az után, milyen problémák bonthatóak ki egy ilyen állapotból. Később alakult ki, hogy a történetet egy kamaszlány köré formáljuk. Többféle családi probléma merült fel és ezt találtam a legizgalmasabbnak. Az, hogy hogyan küzd valaki a saját hibáján kívüli hely­ze­tből eredő lelki problémával.

Felvetődött, hogy egy kamaszlány legyen a központi figura. Milyen világot teremtettél köré?
J. T.: Egy mátrix keletkezik abból a sok témából, inspirációból és lehetőségből, amelyeket bevonok a darab képzésébe. Tehát nem egy-két pontból indul ki a munkafolyamat, hanem sok-sok összetevője van, amelyeket megpróbálok egy irányba rendezni. Ezzel a szándékkal vontam be Kopek Gábort, aki izgalmas személyiség, és úgy gondoltam, hogy az ő médiainstallációin keresztül adjunk textúrát a különböző tereknek, dimenzióknak, idősíkoknak és állapotoknak. Gyorsan és egymás után, nagyon fluid módon akartam különböző tereket váltani, így erre ez a fajta térinstalláció mutatkozott működőképesnek.
A munkafolyamat másik oldala, amikor a társulatból merítkezem. Szeretek bennük gondolkodni, mindig érdekes időszaka a munkának a szereplőválasztás. Próbálok a személyiségükből és a tehetségükből kiindulni, amikor adott feladatot kell megoldani. Ennek az elemzőmunkának a folyamatában ugrott be, hogy az egész történetet az éjszaka, az álmatlanság, az álom és az ébrenlét megfoghatatlan határára idő­zít­sem. Valahol a kettő között vagyunk. Ez az álmatlanság állapota. Egyfajta dualitás, amelyben erősen megmutatkozik a mindannyiunk személyiségében élő „Jekyll és Hyde”. A nappali és éjszakai személyiség, a sötét és a világos oldal, amely átitatja az emberi gondolkodást. Az ötlet ettől a pillanattól kezdve kezdte igazán megmutatni, hogy milyen lehetőségeket rejt, mit lehet belőle meríteni. Másrészt viszont hozta annak felismerését is, hogy nem lehet annyi szerepet megírni, amennyi táncosunk van, mert a vég­e­red­mény egy túlbonyolított történet lesz. Ebből a pillanatból ered a szereplők kettőzésének ötlete, ami még inkább erősíti a skizofrén vonalat. Megmutatjuk ugyanis mindenki karakterét személyiségének mindkét pólusából. Innen már egyszerűbb volt megtalálni a megfelelő szereppárokat. Szerintem ez jól sikerült, izgalmas végeredmény lett, jól passzolnak egymáshoz.

Hogy alakul a történet?
J. T.: Egy szövevényes családtörténetet akartam, amely tobzódik a titkos szerelmekben és kap­cso­la­tok­ban. Olyat, amelynek nagyon bonyolult, titkokkal teli hálója krimiszerű történetet tár a néző elé. Három történet született, ami elég volt számomra kiindulási pontnak. Úgy gondoltam, ez éppen elég ahhoz, hogy elkezdjek dolgozni a számomra érthető, de a tánc nyelvén kevésbé működő történethalmazokkal, hiszen tudtam, hogy amikor bemegyünk a terembe, és a művészekkel megkezdjük a táncban elmondható érzetek és szituációk felfedezését, akkor egész másfelé fogunk sodródni. Mert ennek a folyamatnak saját törvényszerűsége van. Ettől a pillanattól kezdtem a történetet szabadon áramoltatni. Tulajdonképpen a megírt történetek nagyobb része nem valósult meg, hanem ennél sokkal finomabb szövetű, sokkal kisebb rezdüléseket megmutató szituációk alakultak ki.
hirdetés

Milyen állapotokon vezeted át a nézőt?
J. T.: A történetet egy családi – apa-anya – konfliktusból indítjuk, amelynek a lány szemtanúja, megélője. E probléma megélésével megalkotjuk két démonunkat, a történet fekete figuráit, akik bármikor képesek megjelenni, akár falakon keresztül is, és kizökkentik a szereplőket. Ők saját démonaink megtestesítői. Innen fejlődik előre a történet, a konfliktusok egyre inkább fokozódnak. A kislány egyre csak süllyed egy folyamatosan mélyülő lelki állapotba. A végén egy kórház képe jelzi, hogy mennyire kóros a helyzet. Egyre zavarosabb képek fokozzák a tudat zavarát, minden szereplő egyszerre van jelen a színpadon, maszkban, eltorzulva. Paranoiás-skizofrén állapot, de mindezt finom eszközökkel mutatjuk be. A kislány a végén nagyon zavart állapotba kerül. Ébren van, talán éppen ez a rossz benne, hiszen mindent tapasztal, mindent lát, de egyre kevésbé találja a talajt a lába alatt, mert nincs már meg a rendszer, amelyben mindezt értelmezni tudná.

Azzal az információval távozunk majd a nézői székből, hogy a lány megbolondult? Kap némi feloldozást?
J. T.: Mindent összevetve mondhatjuk, hogy megbolondult, meghalt, tulajdonképpen bármit gondolhatunk. Talán az a legszebb az egészben, hogy ezt nem kell kimondani. Mindig vannak finom határok az értelmezésben, de feloldozás, az nincs.






vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor