RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. március 26., vasárnap
Emánuel

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Páros interjú
A tánc és a zene univerzális nyelv
2015-05. szám / Szepesi Krisztina

Mucsi János alapítója és művészeti igazgatója annak a Duna Karneválnak, mely ebben az évben ünnepli 20. születésnapját. Vincze Andrea programigazgatóval mesélnek arról, mennyivel többről szól ez a fesztivál táncnál és zenénél.

Hogyan kezdődött húsz évvel ezelőtt?
M. J.: 1995 tájékán, amikor már több mint 4 éve voltam a Duna Mű­vész­együt­tes vezetője. Hiába tartoztunk a Belügyminisztériumhoz, nem úgy volt már, mint korábban, hogy ha megkívántunk egy fejlesztést, egyből támogatást kaptunk rá. Eszünkbe jutott, hogy szervezhetnénk egy nagyobb szabású rendezvényt. Így született meg a Duna Karnevál ötlete, és az is a tervek között volt, hogy bővítjük majd a programokat idővel, és a világ minél több országának képviselőjét hívjuk meg, hogy nemzetközi találkozóvá váljon a fesztivál. 1996-ban kiírtak egy pá­lyá­za­tot, melyben olyan fesztivált kerestek, amely erősíti a város képét, sok ingyenes programot kínál és több nemzetiség kultúrájával ismertet meg. Ez pedig tökéletesen körvonalazta a terveinket, így kiemelt nagy rendezvényként indulhattunk el akkor még a Vörösmarty téren és a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Nagyon sikeres rajt volt és már az első évben eljött hozzánk az akkor létező összes hivatásos erdélyi társulat, a második évben bővült a program a visegrádi országok csa­pa­tai­val, az azt követő években pedig a kiszélesedett az egész világra, hiszen például Mexikóból, Tajvanról, Dél-Afrikából, Grúziából, Azer­baj­dzsán­ból és a Fülöp-szigetekről is érkeztek nemzeti együttesek. Az évek során nagyon sok dicséretet kaptunk, amire nagyon büszkék vagyunk.

Mi a titkuk?
M. J.: Már a kezdetektől megtaláltuk az egyensúlyt a programokban úgy, hogy még értékesek legyenek, de már szeresse őket a szélesebb közönség is, legyen szó folklórprogramról vagy szimfonikus zenekarról. Volt olyan este, amikor a Vörösmarty téren 6-700 ember ült le a meleg kőre, és hallgatott végig egy teljes szimfonikus koncertet. Ahogy pedig egyre népszerűbbek lettünk, a helyszíneink is szaporodni kezdtek Budapest agglomerációs körzetében és a fővárosban is. Konstruktívan működtünk együtt a győri Magyar Táncfesztivállal és jó néhány évig a Hídünnep táncprogramját is mi adtuk.

Hat éve pedig már verseny is van a fesztiválon.
M. J.: Több társulat hiányolta a versenyt, hiszen a világ nagy fesztiváljain mindenhol rendeznek, és ha az együttesek nagydíjjal térnek haza, a fenntartó felé egyfajta garanciát adnak, hogy amit csinálnak, az valóban értékes. Életre hívtuk tehát a Lánchíd Nemzetközi Néptáncversenyt, amely nem kizárólag profi együtteseknek szól, így nem kell megriadni akkor sem, ha inkább a történeti táncok, a hagyományokat megelevenítő vagy akár a stilizált nemzeti tánc az erőssége a csapatnak. A zsűri állandó tagja többek közt Sebestyén Márta és Mihályi Gábor, és olyan professzionális együttesek is érkeztek a versenyre, mint a szlovákiai Sluk Állami Táncegyüttes vagy Bulgária egyik legjobb népi együttese, a Trákia. Ez nagyon megtisztelő számunkra, hiszen ezek nagyon komoly társulatok, amelyek főleg a verseny kedvéért jönnek el, kizárólag utazási támogatással.

V. A.: Azok az együttesek, amelyek már többször is vendégeink voltak és nagy sikert arattak nálunk, nagy örömmel fogadták el a meg­hí­vá­sun­kat újra. A jubileumi fesztiválra eljön hozzánk Bulgáriából a már említett Trákia, Erdélyből a Háromszék, amely az elsőn is itt volt, de Olaszországból, a Fülöp-szigetekről, Görögországból, Grúziából, Len­gyel­or­szág­ból, Szerbiából, Szlovákiából és Törökországból is érkezik táncegyüttes.

A helyszínek száma is bővült az évek során.
M. J.: Nagyon fontos új helyszínünk az Erkel Színház és a Pesti Vigadó, de büszkék vagyunk arra is, hogy ötödik alkalommal hozzuk létre a Senior Karnevált a Hagyományok Házában. Itt együtt lépnek fel az idősebb táncosok egy gála keretében, melynek Novák Ferenc Tata lesz a házigazdája. Ókovács Szilveszter főigazgató úrral pedig beszélgettünk arról, milyen jó lenne ebben az évben az Erkel Színházba is vinni valamilyen nagyszabású programot, mi pedig az Európai Tánc Karavánt választottuk (június 19.). Ez az előadás egy 2004-2005-ben zajlott, kétéves projekt alatt készült el nyolc ország részvételével. Lesznek majd olyan pillanatok, amikor egy tűt sem lehet leejteni az Erkel színpadán a közös táncképekben. Másnap, június 20-án egy szintén nagyszabású műsorral folytatjuk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Duna Karnevál Gálaműsorával. Ennek első része egy válogatás a külföldiek műsorából, a második részben pedig egy szerkesztett program keretében a Magyar Állami Népi Együttes, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Duna Művészegyüttes lép fel, melynek szerkesztő-koreográfusai Zsuráfszky Zoltán, Mihályi Gábor és Juhász Zsolt, én pedig összefogom az egészet. A Pesti Vigadóban június 21-én nagyszabású koncertet is kínálunk a Duna Művészegyüttes zenekarának és a nemzetközi vendégek zenekarainak közreműködésével, amelyek össze fognak állni közös zenélésre. A táncot ebben a műsorban virtuóz és lírikus kamara, szóló és kettős formációk képviselik.
hirdetés

Vagyis ez a produkció azért is különleges, mert ezen az esten a nemzetek a zene nyelvén beszélgetnek egymással.
V. A.: Ez a szándéka az egész Duna Karneválnak. A tánc és a zene univerzális nyelv, ez az, ami összefogja az egészet, és megadja a kommunikáció lehetőségét a nemzetközi csapatok között. Elejétől fogva célunk volt Jánossal és az egész csapattal, hogy a közös gyökereket egy színpadon, egységben mutassuk meg. Hiszen fantasztikus, amikor háromszázötvenen egyszerre táncolják a csárdást vagy a tarantellát a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt években barátságok, szerelmek, életre szóló kapcsolatok születtek a fesztiválon. Sok táncos a pályafutásának csúcsaként emlegeti a Tánc Karavánt, hiszen a szakmai sikeren és a technikai fejlődésen túl hozzáadódott ez a megismételhetetlen emberi tényező. Amikor a pályázatokban az elfogadásról, megértésről és a kultúrák közötti párbeszédről írtunk, még csak nagy szavaknak tűntek, de az évek során ezek valóban igazi tartalommal töltődtek meg a színpadon.












vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor