Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Vágyom az újabb és újabb impulzusokra
2015-05. szám / Szepesi Krisztina

Lengyel Tamás 2011 óta tagja a Vígszínháznak, ahol, azt mondja, otthonra lelt, de közben újra és újra szüksége van arra, hogy másfelé is kiránduljon, így rengeteg színházi és filmes feladata

mellett nyáron is premierre készül. A Budapesti Nyári Fesztivál ke­re­té­ben június 13-án mutatják be a Városmajori Szabadtéri Színpadon Zilahy Lajos kultikussá vált műve, a Halálos tavasz színpadi változatát, melyben a színész a főszerepet, Egry Iván karakterét alakítja.

Pár éve még beszéltünk arról, hogy van gondod a röghöz kötöttséggel, és szereted a szabadságot. Most, hogy negyedik éve vagy a Víg­szín­ház tagja, hogyan gondolkodsz erről?
L. T.: Igen, gyakran van bajom a korlátokkal, de a Vígszínházban igazi otthonra leltem. Nagyon sok barátot szereztem, és rengeteg jó élmény köt ide. Ezen kívül megvan a lehetőségem, hogy kalandozzak más terepen, más alkotókkal. Ebben az évadban ilyen például a Neptun Brigád Bankhitel című előadása, és a most készülő Halálos tavasz a Városmajori Szabadtéri Színpadon.

Azt is említetted egy interjúban, hogy már soha többé nem lesz olyan, mint Kern András, Halász Judit vagy Lukács Sándor, akik 30-40-50 évet töltenek egy színházban… Mi hiányzik manapság például belőled ehhez?
L. T.: Meglehetősen önelemző alkat vagyok, de azt hiszem, nem belőlem hiányoznak dolgok, a körülmények változtak meg nagyon. Úgy érzem, az állandó megújulás, a rövid reakcióidő és a sok, gyors élvezés világát éljük. Az érdeklődésvesztés sebessége rendkívüli, amit megununk, azt azonnal a kukába dobjuk. Elmélyedésre és kiteljesedésre nem szakítunk időt. Az anyagi és hatalmi szempontok a legfontosabbak, a minőségi tartalom meg senkit sem érdekel. Ezen kívül azt is hiszem, hogy a társulati létezés nemsokára megszűnik. De hogy őszinte legyek, abban sem vagyok biztos, hogy a klasszikus értelemben vett színház fog-e létezni akkor, amikor én már megöregszem.
hirdetés

A Vígszínház mellett sok munkát vállalsz. Sorozatok, játékfilmek, színházi szerepek. Hogyan fér ez bele az életedbe, miközben a Vígben is rengeteget játszol? Egyáltalán miért van rá szükséged?
L. T.: Egyrészt muszáj az embernek több feladatot vállalnia, ha egy viszonylag normális életszínvonalat akar biztosítani magának. Másrészt számomra nagyon fontos, hogy sokfélét csináljak. Én sem vagyok kivétel, vágyom az újabb és újabb impulzusokra, az új találkozásokra. Feltölt és a saját közegemben is frissebben, energikusabban tudok dolgozni.

Nagyszabású feladatra készülsz nyáron is, a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Halálos tavasz főszerepét játszod, méghozzá azt a karaktert, amelyiket a legendás filmben Jávor Pál alakításában ismertek meg. Mennyire találod meg magad ebben a tragikus szerepben? Mit jelenthet, miről szólhat egy ilyen régi nagy klasszikus a mai világban?
L. T.: Sok mindent. Nagyon összetett mű a Halálos tavasz. Szól a szerelemről, a magányról, a kívülállásról. Nagyon nehéz eset Egry Iván, a darab főhőse. Édesanyja korai elvesztése miatt soha nem kapta meg azt a támogató szeretetet, ami egy gyerek fejlődéséhez elengedhetetlen. A földbirtokos, a felszínes, nagyvilági férfi álarca mögött egy végtelenül bizonytalan ember rejtőzik, aki a környezete megbecsülésére, elfogadásra, szeretetre áhítozik. Ritkán és nehezen fejezi ki az ember manapság az érzelmeit. A világ arra késztet minket, hogy erősnek és vidámnak mutassuk magunkat, de eközben szerintem mindenki az igazi és tiszta érzelmekre vágyik. Ezért gondolom, hogy ez az előadás nagyon a mának szól!

Érdekes az is, hogy milyen sokféle karaktert látnak beléd, hiszen van úgy, ahogy a Halálos tavasz esetében, hogy öngyilkos szerelmest játszol, de olykor szívtiprót, máskor idiótát, és az is előfordul, hogy svindlert… Mi minden van benned ezekből valójában?
L. T.: Nem hiszem, hogy olyan dolgokat el lehet játszani, amiket az ember vagy nem hordoz magában, vagy aminek kapcsán nincs valamilyen átfedésbe hozható tapasztalata. Csak meg kell keresni azokat a helyzeteket, amelyekben egyik-másik karakterjegy erősebb volt, és emlékezni kell. Leegyszerűsítve a dolog lényege, hogy a darab síkjait megfeleltetem a valós tapasztalataimmal. Ha ez sikerül, akkor én leszek maga a karakter, vagyis hiteles leszek a szerepben, ha nem, akkor meg szimpla színészkedés marad.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor